Gyökerek, kövek, emberek

Az összesen 160 grafikából és festményből (olaj, pasztell) álló tárlatot Nyiri Tibor nyitotta meg. A város polgármestere hajdan volt biológia tanárként örömmel tett eleget annak a felkérésnek, hogy felvezesse Schlosserné Báthory Piroska kiállítását. – A Gyökerek, kövek, emberek című tárlaton – mondta – „láthatunk arcokat, csendéleteket, épületeket, grafikákat és a bennünket körülvevő színes világot, amelyek az alkotó gazdag érzelmi világát, annak kiteljesedését tükrözik.” Bemutatják a gyökereket, a hely szépségét, ahonnan érkezünk és ahol létezünk. Felfedezhetjük a köveket, életünk biztos talapzatát. A képeken közös témaként jelenik meg az ember: fiatalon és öregen, a maga egyszerűségében, nagyszerűségében és természetességében.

Megőrizni a múltat a jövőnek

A kiállítás törzsét grafikák, zömében tollrajzok alkotják. – Bárhová is mentem, mindenhová vittem magammal papírt és rajzeszközt, a helyszínen pedig lerajzoltam azt, amit láttam, gyermekkoromhoz hasonlóan, főként az embereket. A tollrajzok tulajdonképpen pillanatképek, amelyek 2-3 perc alatt születtek, mozdulatokat, félprofilokat ábrázolnak, akikről készültek, sokszor észre sem vették, hogy rajzolom őket. Olyan voltam, mint egy lesifotós – mondta lapunknak huncutul Schlosserné Báthory Piroska így folytatva: Legtöbbször akkor ragadok tollat, amikor érzelmeket, érzéseket látok kiülni, megrögzülni valakinek az arcán. Az érzések nyomokat hagynak az arcon, amelyek egyre mélyülnek, ahogy öregszünk. Figyeljük meg az emberek száját. A legtöbb idős és szomorú életű ember ajkainak sarka lefele görbül. A homlok barázdái is árulkodnak a múltról, csakúgy mint a szemek alatt duzzadó táskák. A szemek nagyon érdekesek, bennük az egész ember jelleme visszatükröződik. Árulkodnak arról, hogy ki milyen. De a magányos öregek arcán kívül, csavart törzsű fákat, az idő fogával dacoló kapukat, elnéptelenedett falvakat, környékbeli ódon épületeket is lerajzoltam pusztán azért, hogy megmenthessem őket az utókornak. Változunk és kapaszkodunk. Eltűnnek és keletkeznek körülöttünk a dolgok. Világéletemben az hajtott, hogy megörökítsem ezt a törvényszerűséget, hiszen életünk véges, alkotásunk örök.

– Nem volt más utam csak ez – buggyant ki egyszerű természetességgel Schlosserné Báthory Piroskából hirtelen. Elmondta, hogy a többi gyerektől eltérően a rajzolás és a festés volt a kedvenc időtöltése. Ruhákat tervezett, a nagyszüleit rajzolta le, vagy Gesztelyben a Hernád part érdekes különleges fáit másolta, papírra vetette nagymamáját, nagypapáját, egyszóval mindent, amit mások is szoktak, illetve amit meglátott vagy a keze ügyébe került, de már akkor is mint később, elsősorban az embereket – A rajzolás, a festés mindig átsegített a gondokon a problémákon. Amikor rajzolok vagy festek, akkor az egész világtól, mindenféle gondtól és bajtól el tudok szakadni, miközben órák telnek el úgy, hogy észre se veszem – magyarázta.

A tárlat megnyitó ünnepségén a művésztanárt dr. Koncz Zsófia, a térség országgyűlési képviselője, mint volt tanítványa is köszöntötte. A képviselő beszédében utalt arra, hogy óvodás kora óta ismeri a hamarosan 78. életévét betöltő grafikus, festőművészt, aki nagyon közeli barátja és pályatársa is volt az édesapjának, Koncz Ferencnek. Elmondta, hogy Piroska nénire joggal lehet büszke minden szerencsi, hiszen műveivel maradandót alkotott. Jelenleg is számos tanítványa van, akiknek átadhatja tudását.

Piroska néni szerint muszáj, hogy minden korban keressen, és találjon is magának valamilyen feladatot az ember. Életének meghatározó és fontos részét képezi a tanítás, a közös munka és gondolkodás. Alkotótáborokat szervez. 45 éve alapította többed magával a Zempléni Rajztanárok Alkotókörét, amely azóta is működik, és 5 éve indította el a képzőművészet, a rajzolás és a festészet iránt érdeklődőknek délutáni műhelyfoglalkozásait a szerencsi Rákóczi-várban, ahová mindmáig lelkesen járnak nem csupán a helyi, hanem a környékbeli rajzolni szerető felnőttek, elsősorban nyugdíjasok, elfogadva a művésztanár által is vallott, Michelangelo, az olasz reneszánsz egyik kimagasló mesterének hitvallását, miszerint: „A rajz a lelke és forrása a festés minden fajtájának, és gyökere az összes tudományoknak.”

A Gyökerek, kövek, emberek című életmű-kiállítás március végéig tekinthető meg Szerencsen, a Rákóczi-vár Árkád termében.

Gyökerek: Gesztely és a Hernád partja. Tanulmányok: Zrinyi Ilona Gimnázium, Miskolc, Csabai Kálmán grafikus és festőművész képzőművészeti szakköre, Sárospataki Tanítóképző Főiskola, Egri Tanárképző Főiskola rajz szak, Képzőművészeti Főiskola komplex képzés, Janus Pannonius Tudományegyetem intenzív festészet, szobrászat szak.