Cserkésznapló a cselédszobában – Gyűjtők kincsei a kohászat régmúltjából

Fotók, makettek, személyes tárgyak, gyűjtők kincsei: ezek láthatók azon az interaktív kiállításon a Montázs Drámapedagógiai és Közművelődési Egyesület rendezésében, amely még június 28-ig megtekinthető a Vasgyár közelében, a DOKK Humánkikötőben. Két hónap alatt gyűlt össze az az anyag, amely az egyéni gyűjtőkön túl szerveződések felajánlásaiból került a DOKK-ba, hogy szolgálja a Montázs vállalását, mely a diósgyőri kohászat múltjának megőrzésére irányul, a helytörténeti örökséget ápolók összefogását segíti, bábáskodik a pusztuló ipartörténeti emlékek megmentése felett, és saját kultúrmissziót is vállal a további hasznosítás kapcsán. A program A Montázs Egyesület társadalmi vállalkozási tevékenységének fejlesztése elnevezésű projektben jött létre. 

Multifunkciós helyszín 

A DOKK Humánkikötő civil egyesület patinás, vörös téglás épülete főmérnöki lakás volt korábban, a Vasgyári utcában található, és nem csak a tárlat miatt tart nyitva. A megújult, multifunkciós helyszín számos más lehetőséget is kínál művészeti csoportok, szerveződések, céges vagy baráti megmozdulások számára. Már jártunk korábban egyébként az épületben – akkor a Vasgyárról tartottak ott egy konferenciát, és beszámoltunk az elhangzottakról – a hajdanvolt lakás legnagyobb helyisége most színházteremként működik, a pincéje talán szabadulószoba lesz egyszer. 

Galambos Eszterrel, az egyesület kulturális szervezőjével, valamint Papp Kingával, az egyesület munkatársával jártuk végig tegnap a kiállítást. Megnéztük a kiállított fotókat, nagy részük a Diósgyőri Vasas Fotóművész Klub tulajdona, a képeken régi munkásarcok, kohászok, hol pózolnak a kamerába, vagy épp munka közben kapta őket lencsevégre a fotós. Néhány kép színes, azok a csapolást, a nehéz fizikai munkát örökítik meg. Egy másik sorozat rézmetszeteken mutat be egy szeletet a gyár történetéből. Előkerülésükről Papp Kinga mesélt: nagyapja, Bodolai Kálmán a gyárban dolgozott, ő mentette meg a metszeteket az utolsó pillanatokban, most szívesen adta őket kölcsön a kiállításhoz. 

Ferike, 1947-ből 

Sok-sok tárgy (többek között izgalmas makettek) kerültek elő a Kós-szakközépiskola pincéjéből is, a kohászat számára munkásokat képző 100-as szakmunkásképző iskola tárgyai, az intézmény ugyanis később a Miskolci SZC Kós Károly Építőipari, Kreatív Technikum és Szakképző Iskolába tagozódott be. Ez utóbbi tárgyakat az épület hajdanvolt cselédszobájában nézhettük meg, ez is hozzáadott az érzéshez: több mint száz év története érződik a falak között. Megnéztünk egy gazdagon illusztrált régi évkönyvet, amely a 100-as iskola életét, ünnepeit mutatja be, és egy izgalmas füzetecskét, egy 9 éves kisfiú, Ferike naplóját, amelyben a cserkészegyesület mindennapjairól számol be. A füzet 1947-ben íródott, szerzője akkor még nem tudta, hogy hamarosan már nem cserkészként, hanem úttörőként kell részt vennie az iskolai rendezvényeken. Ferenc később már nyugdíjasként sokat mesélt az akkor történtekről, amelyeket le is jegyeztek a gyártörténet feltárói. 

A kiállítás kutatómunka eredménye, sokan segítettek a létrejöttében 

Galambos Eszter

Galambos Esztertől megtudtuk, a napokban érkezik az első iskolás csoport a kiállításra, amely nemcsak a képeket, tárgyakat nézheti majd meg, de akár több történetet is meghallgathat. Idős munkások elbeszéléseiből született ugyanis hanganyag, valamint egy néhány perces kisfilm is megnézhető a tárlaton, Vályi Péter miniszterelnök-helyettes tragikus halálának körülményeiről szól. A történetet majd mindenki ismeri: 1973 szeptemberében a Lenin Kohászati Művek martinacélművének meglátogatásakor a 700 Celsius-fokos kokillák közé zuhant az őt kísérő Énekes Sándorral, az LKM vezérigazgatójával együtt. A magas rangú politikus néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. A mai napig nem tudni, hogy pontosan mi történt, többek között (ma már megcáfolt) összeesküvés-elméletek is szárnyra kaptak akkoriban. 

Kultúrpiknik a DOKK-ban 

A kiállítás kutatómunka eredménye, tudtuk meg Galambos Esztertől: az Észak-Keleti Átjáró Egyesület, az egykori Bartók Béla Művelődési Ház könyvtára vagy a Vasgyári Közösségi Ház vezetője, Pál Mónika személyes anyagával is segítette a tárlat létrejöttét. Ötvös Éva színész olyan fotókat és kordokumentumokat adott, melyek a gyárban tetten érhető irodalmi, színházi kezdeményezésekről tanúskodnak, Simon Gábor építész (aki gyermekként a DOKK Humánkikötő melletti házban lakott évekig, és aki élettörténetét korábban lapunknak is elmesélte) a családja Vasgyárhoz való kötődéséről mesélt. A múltidézés része volt ugyanis néhány hete a kiállítást megnyitó rendezvény is, egy úgynevezett kultúrpiknik, amelyen az egyesület szakmai vezetője, Püspöki Péter szervezésében és rendezésében – miközben a közönség bejárta a helyszínt a pincétől a padlásig – a téma összefüggéseit követve hangzottak el irodalmi művek feldolgozásai. Ezek között ízelítőt kaphattak a jelenlévők a Montázs Színházi Műhely diákjainak tolmácsolásában Zemlényi Attila legújabb kortárs alkotásából, amelynek színhelye a gyár, vagy Széljegyzetek címmel irodalmi összeállítás hangzott el Koncz Károly előadóművész felvételeiből. Közben pedig minden szegletben a tárgyak segítségével hozták közelebb a közönséghez az egykori gyár szellemiségét. 

Aki szeretne emlékezni a régi tárgyak között, vagy megismerni a helytörténeti anyagot, a kiállítás rendezőjénél, Galambos Eszternél (e-mail: [email protected]) kérhet időpontot a múltidézéshez.