A festészetben találta meg a lelki békéjét

Festői tájak címmel nyílt tárlat Kiss Rozália munkáiból a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban a napokban. Az 1958-as születésű, Szentistvánbaksán élő alkotó 55 éves korában kezdett festeni. Az az elgondolás hajtotta, hogy megörökítse azt a csodálatos környezetet, amely körülveszi őt. 2014 óta tagja a BAK Képzőművészeti Egyesületnek. A mostani a 18. egyéni kiállítása. A műveit ezúttal Pazár Éva képzőművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, a tárlat szeptember 30-ig tekinthető meg.

Kiss Rozália festőművész Szentistvánbaksán él születése óta – ahogy mondta – „kisebb nagyobb megszakításokkal”. Kérdésünkre nevetve mondja, valóban nem szokványos, hogy valaki 55 évesen kezdjen el képzőművészettel foglalkozni, a környezetében először rá is csodálkoztak, amikor ecsetet ragadott és elkezdett festeni. Ha tíz éve valaki azt mondja neki, hogy festeni fog kineveti, és még ma is néha hihetetlen számára. A képzőművészetét azonban a természet szeretete és csodálata inspirálja, az pedig gyerekkora óta jelen van az életében.

– Szentistvánbaksa elképesztően gyönyörű természeti környezetben fekvő kistelepülés. A Hernád és a Zemplén hegység utolsó nyúlványainak ölelésében található. Kisgyerekként szinte a komplett nyarat a Hernád partján, a folyóban fürödve töltöttük, és én már akkor is órákat voltam képes nézni azt, ahogy a napsütésben a folyóparti fák árnyéka játszik a vízen. Teljesen elvarázsolt a látvány. Ez a csodálat pedig megmaradt a felnőtt életemre is, a mai napig is – akár utazás közben a buszról – abban gyönyörködöm, ahogy a fény átszűrődik a fák között, ahogy mindig más és más a napfény játéka. Nem véletlen, hogy a festményeimen a két kedvenc témám a vizek és a naplemente.

Mint mondja soha nem tudott igazán jól rajzolni, az iskolában sem tartozott a legjobbak közé, és ez ma sem az erőssége. Ecsettel dolgozni azonban más, vallja. Amikor nekilát egy festménynek és állatokat szeretne rajta ábrázolni, akkor elképzeli, hogy milyen jó volna, ha letudná rajzolni őket, de aztán a festményeken az ecsettel és az olajfestékkel dolgozva mindig megjelenik az, amit látni, láttatni szeretne.

Megszűnik a világ

– Vászonra olajjal dolgozni nem egynapos munka, több réteget, akár hatot, nyolcat is felviszek, várni kell a száradással, amíg folytatni lehet, így egy festmény több nap, akár egy hét alatt készül el. Én világ életemben sietős fajta voltam, az idővel küzdöttem, mert többet terveztem be magamnak, mint kellett volna. Azonban a festés teljesen más, amikor leülök megszűnik számomra a világ, teljesen kikapcsolok, lelassulok, megnyugszom, békesség tölti el a lelkem. Az élet megpróbált engem, így amiatt, hogy most a festészettel ilyen nyugalomban és békességben élhetek nem győzők hálát adni a Jó Istennek. Azt szeretném, ha a kiállításomat meglátogatók is megéreznék ezt a csodát, ha erről kapok visszajelzést tőlük az nekem mindennél többet jelent – mondta el az Észak-Magyarországnak Rozália.

A legelső kiállítása Halmajon volt, ugyanis ott járt iskolába, szülőfalujában már négy tárlatot is rendezhetett, de voltak kiállításai többek között Monokon, Szerencsen és Miskolcon is már. Legközelebb október 5-én nyílik tárlata Szikszón, a könyvtárban, a városban korábban egy minitárlattal volt jelen az óvodában, így most nagy izgalommal készül a nagy kiállításra. Mint mondja nagyon szívesen megy bárhová, ahová csak hívják, hiszen azt szeretné, ha minél több embernek adhatná át a lelki békét a festményein keresztül.