Boldogult kilencvenes évek

„A Bruthália Alkotókör kilencvenben jött létre azokból a fiatalokból, akiket Miskolcon az első magánegyetemi bölcsészképzés hírére a szél összesodort. A rendszerváltás okozta eufória, a bölcsészek megjelenése a városban hozta létre azt az erőteret, azt a publikálási, performálási vágyat, ami itt-akkor megmutatkozott. Ennek egyik alapbázisa, találka helye volt a könyvtár. Ezt idézzük fel, tesszük újra átélhetővé”. 

Az összefoglalót a Bruthália – Boldogult kilencvenes évek címmel hirdetett kulturális esemény meghívójából idézzük. 

Érdekes kísérletnek ígér­kezik, hogy mit lehet fel­mutatni a felismerés és megértés igényével harminchárom év távlatából akár a korszakból, akár a töredékesen dokumentált művészi teljesítményből. 

Ide kívánkozik a megjegyzés, hogy fontos alkotói életutak forráshelye volt az alkotókör, és a Bruthália néven máig életben maradt, életben tartott kézműves kiadvány. 

A lapszámokat forgatva feltűnik a szövegek időtlensége, a formavilág gazdagsága, játékos izgágasága és izgalma – ahogy a képzelet átugrik a konvenciók hagyományos akadályain. Felfogható fejlődéstörténetként, már csak azért is, mert a közös produkcióból kihallatszó saját hangok az önazonosság keresésének esetlegesebb  kiindulópontjaitól a nagyobb bizonyosságokig hatolnak.   

A múltidézésen túl nyilván tere kellene legyen a korban elhelyezett értékelésnek – akár a közös teljesítmény, akár a Bruthália környékéről származtatható egyéni alkotói utak és ezek hálójának feltérképezése okán is. Mennyire és milyen szerteágazóan hagy nyomot az underground kultúrát és annak felmutatását választó közösség. Izgalmas és tanulságos olvasmány lehetne majd.