„Mennyit ér egy álom?”

„Elmondhatatlanul nagy szerencsém van: Harangozó Lili táncolja Marilyn Monroe-t. Évek óta a társulatunk tagja. Láttam, technikailag mennyire rendben van. Színészileg is meg tudja formálni ezt a karaktert – életem egyik legjobb döntése volt rábízni a Vörös napló főszerepét. Amikor Monroe éhes a férfira és éhes a sikerre, Lili nagyon éhesnek mutatja – merész, bátran fogalmaz.” Kozma Attila mondja ezt – a Miskolci Balett alapító vezetője Marilyn Monroe sorsát választotta új koreográfiája és rendezése témájául. Azt mondja: a történet a színészet világában született, de alkalmas rá, hogy általánosabb tanulságokkal is szolgáljon arról, kell-e határt szabni a vágyainknak, van-e kitörés azokból a skatulyákból, ahová a világ ítélete és elvárása zárja az embert. 

Miért Marilyn Monroe? Mi érdekelte benne?

Új korszakot nyitott a Miskolci Balett életében, amikor filmalkotások, irodalmi művek alapján kezdtünk előadásokat készíteni. Ennek a pályának már szépen kirajzolódott az íve. Folytatásként szívesen feldolgoztam volna még a társulattal Arany János Hídavatását, de ennek most hiányoztak a technikai feltételei. És a váltás szándékával az motoszkált a fejemben, hogy emeljük a tétet! Térjünk vissza olyan témákhoz, amelyeknél nagyobb teret enged az alkotó képzeletünknek a fikció. Találjuk meg a mának szóló üzenetet olyan ember sorsában, akinek az élete a többség számára ismert.

Mennyit bíz még a képzeletre 61 évvel a halála után Marilyn Monroe részletekre kiterjedően dokumentált és feldolgozott története?

A figyelmemet az egyik dokumentumfilm keltette fel: a titkos vörös naplójáról volt szó. Máig nem került elő. Megvannak az összeesküvés-elméletek ezzel kapcsolatban, a Kennedyket hozták hírbe a napló eltüntetésével, akárcsak Monroe halálával. Ha azt gondoljuk, hogy a napló létezett és nem tudjuk, mi volt benne, megadja a lehetőséget, hogy picit szabadabban fogalmazzunk.

„Felütötte” ezt a talán létező, de nem ismert naplót. Mit remélt: mivel tölti ki a lapjait?

Marilyn Monroe története úgy modern, hogy a nagy tragédiákat idézi. Sokan ismerhetnek rá máig akár a saját életük meghatározó motívumaira, sorsfordító döntési helyzeteire. Minden életrajzíró tényként rögzíti róla: nagyon befolyásolta a gyermekkorát az apa hiánya. Tudom, milyen az apahiány, átéltem. De nem ezt akartam a színpadon elmesélni. Jobban érdekelt az a körülmény, hogy Monroe sorsára rávetül az édesanyja, a szerencsétlen sorsú, bukott színésznő sorsa. Izgalmasabbnak tartottam úgy továbbvinni ezt a szálat, hogy az anya frusztrált a gyermekével szemben, mert látja rajta, hogy mennyire érdeklődő, mennyire ráállt a hollywoodi világ témájára, mennyire vonzza a siker vágya. A látvány felől közelítettem: Walt Disney-gifekkel tudom megmutatni, milyennek láthatta a gyermek ezt a világot. A képiség lehetősége volt az egyik ok, ami miatt mindenképpen szerettem volna elkészíteni ezt az előadást. Az új évadra készülve találtam a GIF-et: egy ceruzarajzot egy hintában fekvő lányról. És pontosan tudtam, amikor megláttam, hogy a darab ezzel kezdődik majd. A fiatal Marilyn Monroe álmodozik róla a hintában, hogy valamikor sztár lesz belőle. 

Az lett. Megadta az árát.

Ettől sors a sors. Másfelől amit Monroe a saját idejében aligha tudhatott, hogy mennyire szerteágazó lesz a hatása. Az előadás részeként egy kiállítás képeivel mutatjuk meg, ki mindenkinek inspirálta a művészetét – az egész popkultúrát – Andy Warholtól Madonnáig, ki mindenki akart hasonlítani hozzá.

Ma is élő minta?

Ha a feltörekvő sztárokat nézzük: ma is valós minta a története. Mondjuk az egész történetből a siker, mint járható út valóban könnyen érthető. Hogy ennek mi az ára, arra is figyelni kellene persze: alapvetően arra volt predesztinálva, hogy elbukjon. Nagyon színésznő akart lenni. Teljesen elfogadta a buta szőke szerepét ennek érdekében. És a dráma akkor és azzal teljesedett ki, amikor ebből a karakterből ki akart lépni. Szerintem joggal: nem az a buta szőke valaki volt, mint akinek a róla kialakult kép alapján hitték. Jó verseket írt, filmproducerként is volt hozzászólása a szakmájához. A személyiségébe volt kódolva a tragédia, hogy rá fog menni erre az életre. Nem volt annyira erős, hogy ennek ellene álljon. A problémamegoldó képessége szinte nulla lehetett. Ezt mutatja az is, ahogyan az Arthur Millerrel kötött házassága véget ért. Mind a ketten azt vallották, életük legboldogabb éveit töltötték együtt. Mégis szétmentek. Mint évekkel később Miller mesélte: nem tudták kibeszélni a problémájukat. Marilyn Monroe valószínűleg annyira erős volt ebben a sorsszerűségében, hogy még egy akkora irodalmi nagyság, mint Miller sem tudott vele mit kezdeni. 

Ez nagyon egyéni pályaív – Monroe pályaíve. Mi benne az általános, a mának szóló üzenet?

Az áldozat. Ahová vágysz – ebben az esetben a színészet –, sok törést hozhat az életben. Ma már annyira talán nem, mint Monroe korában. De mit adsz fel az álomért? Hová lesz, hol van a személyiséged, amikor kiveszed ebből az egész történetből?

Hol?

Hol. Ez a kérdés. Tudod, végigcsinálod és amikor visszanézed: ha szerencséd volt, lesz benne néhány nagy szerep, amit eljátszhattál. De elég sok a törés, a tragédia – ez a pálya is tönkreteheti az embert. Mit érdemes beáldozni érte? Mennyit ér egy álom?

Nem lehet együtt öregedni az álommal? Elfogadni, hogy az ember változik? A körülményei és a lehetőségei is változnak.

Ez személyiségfüggő. A nagyon letisztult, okos és bölcs ember talán el tudja fogadni. Szerintem a többség biztosan nem.

Ebben az esetben nem is annyira a változás elfogadása hiányzott, hanem a változás maga: hogy megvan rá a vágy, de nem lehet kilépni a szexidol szerepéből.

Behívják castingra, és ahogyan elfogadja ezt, onnantól már mindenkinek ő az a bizonyos nő. És hát árucikk: pin-up modell volt. Az előadásunkban van is egy fotózásos jelenet, ez ma sem történik másképp: használják őket. Címlaplányok. Az benne a figyelmet érdemlő, hogy ezt ő akarta.

Tudta is, hogy mivel jár?

Nem biztos, hogy az ötvenes években tudhatta. De ma már – Monroe óta, Monroe miatt is – mindenki tudhatja. Ebben egészen biztos vagyok. A casting-jelenetünkben Monroe előtti színésznők arcát mutatjuk. Aztán az ő orrát, a száját, amíg össze nem áll a kép: ő az új sztár. A fiatal nő az álmaival, hogy színésznő akar lenni. Iszonyú sok mindent elfogad ezrét. Aztán az álmok elkezdenek repedezni, széttöredeznek. És kikívánkozik alóluk a valóság. És meddig álom az álom? Amíg beül a filmbemutatóra, és iszonyú sokan tapsolnak: „édes-drága-szexi Monroe”? De már rég nem is ott tart. Ebből hogyan tudna kijönni?

Nincs kiút?

Az ő számára nem volt.