Csütörtökön mindenki a miskolci színházra figyel majd

„Óriási szám ez – mondta Béres Attila igazgató. – Szeretnénk méltón megünnepelni az első magyar kőszínház születésének napját, de még a kétszázadik évadot is. Megérdemlik a nézőink, hiszen a miskolci közönség rendkívüli. Én sokat sokfelé rendeztem, sok országban is jártam, de ilyen értő-érző és empatikus közönséget sehol nem találtam. Ez valószínűleg kötődik a kétszáz évhez, hiszen kétszáz évvel ezelőtt a miskolciak elődei adták össze a pénzt arra, hogy ez a teátrum megépülhessen, tehát színházszeretetük generációkon át öröklődött. És azt gondolom, hogy a miskolciak számára ez nem „egy” színház, hanem „a” színház. Dicsekedhetnék azzal, hogy megnöveltük a nézőszámot az elmúlt tíz évben, de az az igazság, hogy az elmúlt húsz évben mindig a Miskolci Nemzeti Színház nézőszáma volt a legmagasabb a vidéki színházak közül, sőt, országos szinten is a negyedik-ötödik helyen van.

„Óriási felelősséget ró ránk a kétszáz év”

„Széchenyi mondta a színházépítést követően, hogy ma a miskolciak a legbüszkébbek, és ezt arra értette, hogy Miskolcnak sikerült először állandó társulattal rendelkező kőszínházat építenie. Ezek intő szavak, amik még most, kétszáz év múlva is hatnak, hiszen úgy érezzük, hogy ebben az évadban a színházuk tekintetében a miskolciaknak kell a legbüszkébbeknek lenniük. Nekünk, vezetőknek pedig sokfajta szempontnak kell megfelelnünk, de legfontosabb a már előbb említett „nézői szeretetnek” – mondta az igazgató, aki szerint azonban augusztus 24-e nemcsak Miskolc, hanem a nemzet ünnepe is lesz. – Mi, magyarok Európában nagyon-nagyon büszkék lehetünk magunkra, hogy kétszáz éves múltra visszatekintő színházunk van. Ez sokat elárul arról, hogy ez a nép mennyire szereti a kultúrát. Ha összehasonlítjuk más európai várossal, nem sokan büszkélkedhetnek ilyen hagyatékkal.”

Ilyen programokkal készülnek

Délután 2-től dísztársulati ülést tartanak, utána Somorjai Lehel és Fedor Vilmos könyvbemutatója lesz a Nagyszínház emeleti társalgójában. „Ez a kötet a Miskolci Nemzeti Színház kétszáz évéről szól – mondta a direktor. – Rengeteg érdekes és különleges történet olvasható benne, amik sok-sok óra levéltári kutatás eredményei. Végre tiszta vizet önthetünk a pohárba, megtudhatjuk, hogy miért éppen Miskolcon épülhetett meg Magyarország első kőszínháza. Majd percre pontosan 5 óra 6 perckor, mint kétszáz évvel ezelőtt, elkezdjük a Nagyszínházban az egyfelvonásos, másfél órás díszelőadást, ami Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországban című drámai hőskölteménye lesz. Most Szőcs Artur rendezésében láthatja a közönség, mégpedig a jelenlegi teljes társulattal: zenekar, énekkar, balettkar és minden színész. Az előadás hűen követi az író történetét, megtoldva azzal, hogy a tatárok és magyarok között zajló háborút táncszínházi elemekkel (hagyományos mongol és magyar tánccal) próbálta még átélhetőbbé tenni. Igazán rendkívüli lesz, hiszen a mongol nagykövetség segítségével egy eredeti mongol hangszert is kaptunk erre az alkalomra egy mongol hangszerkészítőtől – mondta Béres Attila, majd hozzátette, az előadás megmutatja, milyen különbségek vannak a kétszáz éve létezett és a mai színjátszás között, valamint azt is, hogy a színház vezetősége nagyon ragaszkodik a hagyományokhoz.

„A Városház téren egy koncertet tartunk este 8 órától, amire visszahívtuk a régi tagokat, akik ugyan már elmentek Miskolcról, de sokat tettek a Miskolci Nemzeti Színház hírnevének öregbítéséért. Az estét egy óriási torta felszeletelésével zárjuk majd, miután közösen elfújtunk kétszáz darab gyertyát a miskolci nézőkkel – sorolta a programokat az igazgató, majd kitért arra, hogy mennyire szeretik a miskolciak a teátrum falain kívüli színházat is. – Fandl Ferenc már túl van a századik Klamm háborúja című tantermi előadásán, valamint nagy szerepe van a tanulók életében az egyes színházi előadások után tartott iskolai beszélgetéseknek is, amiken színészek, rendezők, dramaturgok jelennek meg. Ez fontos az oktatás szempontjából is. Tehát minden lehetőséget megragadunk, hogy jövőbeli nézőinket is becsábítsuk a színházba.”

Sokat gondolkoztak a kétszázadik évad repertoárján

Fontos kérdés volt, hogy mik azok a darabok, amiket ilyenkor kötelezően be kell vagy szeretnének mutatni, mert még nem voltak. „Nyilvánvalóan követnünk kellett azt a fajta gondolkodásmódot, ami az elmúlt tíz évet jellemezte: a műfaji sokszínűséget. A művészeti tanács sokat törte a fejét a repertoáron, és arra jutott, hogy október elején bemutatjuk a Csárdáskirálynőt, hiszen ez egy nemzeti operett, talán a legismertebb magyar színdarab és talán a legismertebb magyar műalkotás, ezért nem maradhat ki a kétszáz év történetéből. Ráadásul Kálmán Imre zenéje mellett Jenbach Béla írta a librettóját, aki miskolci volt, pár házzal a színház mellett született 1871-ben. Ezzel törekedtünk arra, hogy egy olyan történetet mutassunk be, ami kötődik Miskolchoz vagy a városon keresztül a nemzeti kultúrához.
Kerestünk olyan darabot is, amit az elmúlt kétszáz évben nem mutattak be itt, ilyen volt Arthur Miller zseniális alkotása, a Salemi boszorkányok. Ez persze csak ízelítő a következő évad repertoárjából, és inkább azt szeretném megmutatni, hogy miért is döntöttünk ezek mellett a darabok mellett” – mondta Béres Attila.