„Alul a víznek árja” (fotók)

A Szinva Örökség Napok elnevezésű tíz helyszínt felölelő fesztivál péntektől vasárnapig tartott. Ennek keretén belül rendezték meg a tárlatot, ahol Ádám Jánosnak, az Észak-Magyarország fotóriporterének és Barna Laczynak, a Miskolci Kulturális Központ fotósának alkotásait mutatták be. Témájuk a Szinva: a terem földszintjén a szelíd víz látható, amint leveleket visz vagy éppen jégkristályok díszítik, a galérián pedig a háborgó árvíz jelenik meg nemcsak fekete-fehér fotókon, hanem videófelvételen is. 

A program ötlete 

Varga Andrea alpolgármester visszaemlékezett a tárlat létrejöttének kezdeteire. „2022 elején beszélgettem először Fedor Vilmossal arról, hogy micsoda értékek vannak Miskolcon, és milyen tehetséges emberek élnek a városban. Mutassuk meg ezeket a miskolciaknak, hiszen sokszor elfelejtjük meglátni a szépet a mindennapokban. Azt gondolom, nagyon fontos feladata ez a városvezetésnek. Ilyen gyönyörű természeti csoda például a Szinva, ami egy életet adó patak, olykor folyó, és ami egyetlen városé, mert a Miskolc táblánál kezdődik, és Miskolc közigazgatás határán ér véget – mondta ünnepi beszédében a politikus. – Olyan miskolci tehetségek válnak világhíresekké, akik mindig büszkék miskolci gyökereikre. És mi is büszkék vagyunk rájuk. Épp olyan büszkék, mint a Bükkre, az erdeinkre és a patakjainkra” – mondta az alpolgármester, aki hozzátette, hagyományt szeretnének teremteni. 

Miskolc a világ közepe 

Fedor Vilmos, a Szinva Örökség Napok ötletgazdája szerint annyit ér egy ötlet, amennyi megvalósul belőle. „Kellenek értő fülek, amik például kétszáz évvel ezelőtt színházat építettek. Én úgy nőttem fel, hogy szüleim elvittek olyan helyekre, ahol nem tudtam mást mondani, hogy gyönyörű ez a hely, ilyen volt Lillafüred. Ennek következménye lett, hogy kétféle Miskolcot keresek: a láthatót és a láthatatlant. Nekem Miskolc a világ közepe, mindent ennek a városnak köszönhetek. Nincs olyan miskolci család, ami ne kötődne a Szinvához. 

Zenei élményként a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt választották a tárlat mellé. 

A fotós beszél magáról 

Ádám Jánosra jellemző, hogy szeret kiszakadni a város zajából. „Jó elvonulni a rendezvényektől, a nyüzsgésből, és ha van egy kis időm, rögtön megyek a Bükkbe, ami szerencsére nagyon közel van a városhoz. Ez kiváló kikapcsolódás számomra. A természet bárhol közel áll a szívemhez, de mivel miskolci vagyok, itt születtem, itt élek, a Bükk buzdít alkotásra – mondta a fotós, aki szépnek találja a Pilist, a Bakonyt és a Börzsönyt is. – Témának legtöbbször a vizet választom, a felülete a rajta megcsillanó fény, ősszel az úszó, színes falevelek és gördülő kövek, mind-mind elvarázsolnak. De szeretem még megfotózni a különleges fatörzseket. Ezeket nehéz otthagyni anélkül, hogy megörökíteném – mondta Ádám János, aki mostanában az okostelefon adottságait próbálja ki. – Olyan részleteket és ezáltal mélységeket szeretek megjeleníteni a kiállításaimon, amik mellett alapvetően elmegy az ember.”