Élnek-halnak a miskolci színházért a rajongók

Marien Orsolya szerint teátrumunk a nemzeti kultúra egyik nagyon fontos intézménye. 

„Ez az első olyan kőszínház, ahol magyar nyelvű előadásokat mutattak be. Emellett számomra olyan, mintha csodát várnék minden egyes előadás előtt. Továbbá egy olyan közösséget biztosítanak, ahol az emberek együtt gondolkodhatnak ugyanarról a témáról. Én személy szerint minden műfajt kedvelek, legyen az mesebalett vagy opera, mindet szívesen nézem meg. Vannak kedvenc előadásaim, az elmúlt öt-tíz évben pedig mindegyik darab színvonalas volt a Miskolci Nemzeti Színházban, de amik a legjobban tetszettek, az a Bál a Savoyban, a Marica grófnő és a Feketeszárú cseresznye. Ez utóbbit el sem merem mondani, hogy mennyiszer láttam – mondta Marien Orsolya, aki elnöke a pár éve létrejött Színházbarátok Egyesületének. – Egy csodálatos történetet dolgozott fel Szőcs Artur rendező egy fantasztikus szereplőgárdával. Meghatározó élmény volt Szabó Máté színpadra állításában a Jézus Krisztus Szupersztár is, aminek rendezése aktuális most is. Utoljára Ascher Tamás Gyévuskáját láttam, ami egy igazi csemege a színházba járóknak.” 

Meghatározó a neveltetés 

„Gyerekkoromban az első darab, amit láttam, a Micimackó volt – mesélte Marien Orsolya. – Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt évadban ezt nem tudtam megnézni, mert összességében nagyon kíváncsi lettem volna, mit alkotott Nagy Nándor, aki a mostani műnek a zeneszerzője volt. Természetesen hallottam belőle részleteket, és nagyon tetszettek, de együtt látni az egészet más élmény lett volna. Annak nagyon örülök, hogy a színházban lehetőséget kapnak tehetséges emberek, hogy megmutassák, mit tudnak. Aztán tinédzserként láttam A padlást, amiért rajongtam. Presser zenéjét is nagyon szeretem. Ráadásul ma már tudom, hogy mennyit tesz a színészgárda és a háttérben dolgozók is azért, hogy nap mint nap ennyire igényes előadások jöhessenek létre, mint amik ma vannak. Rajongok a társulat tagjaiért, akikhez annyira ragaszkodom, hogy ha valaki elmegy, szinte meggyászolom. Az persze érthető számomra, hogy a sok fiatal előbb-utóbb máshol is szeretné kipróbálni magát. Egyesületünkben havi rendszerességgel találkozunk személyesen is egy-egy színésszel, rendezővel, és ezek a találkozások elmondhatatlanul felemelőek – mondta Marien Orsolya. – Alapvetően szeretem a klasszikus színjátszást, de nagyon jó törekvés a művészeti tanács részéről, hogy modernizált darabokat is láthatunk. Ez azért fontos, mert a színháznak az is a szerepe, hogy a nézőket gondolkodásra késztesse és nyitottabbá tegye a világ iránt. További feladata még, hogy erősítse a miskolci tudatot, amit azzal is elérhet, hogy a helyieket érdekeltté teszi a darabban, például helyi zeneszerzőt kér fel, mint a Micimackónál, vagy helyi történetet dolgoz fel, mint az Agavénál. Azzal teljesen tudtam azonosulni attól függetlenül, hogy én magam nem voltam hasonló szituációban, mint a mű szereplői.” 

A látszat néha csal 

A Miskolci Nemzeti Színház szeptemberi műsorában is szereplő, Bolha a fülbe című vígjátékot Gergely Eszter nagyon élvezett. 

„Véleményem szerint a zenés művekben sem lehet csalódni, de szeretem azokat az alkotásokat is, amik elgondolkodtatnak, és nem csak szórakoztatnak. Vannak persze olyan drámák, amik látszólag nagyon egyszerűen vannak megrendezve, mintha készen adnák az információkat, utána mégis többször eszembe jutnak, mintha beették volna magukat az agyamba, hogy ott, a darabnak azon a pontján a rendező vajon azt akarta-e elmondani, amire először gondoltam. Szóval később jövök rá a kis rejtett értelmükre” – magyarázta a színházrajongó, aki évente tizenötször látogatja meg a színházat, közöttük a Művészetek Háza, a Tokaj Fesztiválkatlan és az Akropolisz vendégelőadásait is a budapesti színházak és a Miskolci Nemzeti Színház mellett. 

Kelemen Judit portálunknak azt mondta, úgy érzi, a Miskolci Nemzeti Színház a lényének egy része. 

„Számomra ez az a hely, ahol kikapcsolódhatok, ahol találkozom a barátaimmal, ahol közösségben lehetek, ahol a közösség része lehetek, ahol egy közösségi élményt élhetek át, ahol olyan világokba juthatok el, amikbe a magánéletemben nem biztos, hogy sikerülne, képes lennék minden este részt venni egy előadáson, rajongásom és a szeretetem az életem minden egyes részét végigkíséri, és boldog vagyok, hogy itt vagyok ebben a városban, és a Miskolci Nemzeti Színház bérletes tagja lehetek.” 

Élete következő szakaszában 

„Bérlettel az első darabom az Úri muri volt, meghatározó élményként maradt meg, a színdarab ugyanis teljesen más érzéseket váltott ki belőlem, mint az eredeti Móricz-mű” – mondta a boon.hu-nak Kelemen Judit. „Valószínűleg egy következő szakasza kezdődhetett el az életemnek, ezért ekkortól kezdve teljesen más szemmel néztem meg az előadásokat, mint addig. Kedvenceim közé tartozik a Béres Attila rendezte Babaház, ami kivételes interpretációja az Ibsen-műnek. A Feketeszárú cseresznye olyan nemzeti öntudatot kelt minden magyar emberben, hogy ez is egyik kedvenc darabom lett, és akikkel beszéltem, minden miskolcinak is. Fantasztikusak a színészi teljesítmények és hibátlan a rendezés. Harmadikként hadd említsem meg A velencei kalmárt. Ezekben a darabokban sikerül megmutatni a társulatnak az igazi tehetségét, amitől igazán híres a Miskolci Nemzeti Színház országszerte. Az újításokról az a véleményem, hogy megvan a helyük a megfelelő darabokban, egy újkoriban, mint például a Béres Attila rendezte Producerekben, bizonyos műfajoknál azonban érdemes lenne ragaszkodni a klasszikus rendezéshez, hiszen az úgy jó, ahogy van” – mondta, majd hozzátette, örül annak, hogy a színészi játék közvetlenebb lett, és nem olyan modoros, mint régebben volt. Nincs kedvenc színésze és színésznője Kelemen Juditnak. „Fontos szempont, hogy hogyan tudja megformálni az adott szerepet. Nagyon kedvelem Czakó Juliannát, Czvikker Lillát, Lajos Andrást, Harsányi Attilát és Fandl Ferencet, de akár felsorolhatnám az egész társulatot, mert úgy gondolom, hogy mindannyiuknak van egy olyan kiemelkedő alakítása, ami miatt ő kedvenccé válhat bárki számára. Más színházak előadásai is nagyon magas színvonalúak, de azt a fajta kapcsolatot, ami a miskolci színészek között van, illetve a miskolci közönség és színészek között kialakul, sehol máshol nem tapasztalom. Ez egy fennkölt érzés, egy különleges atmoszféra. A társulat tagjai nemcsak Miskolcon adják elő darabjaikat, voltak már Pécsett, Budapesten is fesztiválokon, megmérettetéseken. Ez azért jó, mert így mások is megtapasztalhatják a mi színházunk nagyszerűségét, és ezáltal elismerően is beszélnek róla, hogy nem véletlenül ez az ország legsikeresebb vidéki színháza. Rengetegen szerepelnek sorozatban, reklámokban, ezt is nagy öröm látni, mert ahogyan mondják, a mozgóképpel dolgozás teljesen másfajta színészetet kíván meg tőlük, mint a színház. Ilyenkor büszkeség tölti el a szívemet” – mondta a színházrajongó, aki szívesen meghallgatna Mozart-operákat, vagy megnézné a Van, aki forrón szereti klasszikus amerikai film színházi változatát is a miskolci színházban.