Elkapta a lepattanót Derzsi Dezső, aki Patrick Duffyval szerepelt első nagyjátékfilmjében

Ez az első nagyjátékfilm, amiben szerepel. Szereplőválogatással került a filmbe?

Vékes Csaba rendezővel már ismertük egymást, dolgoztunk együtt a KOMA társulatban. Két évvel ezelőtt felhívott, hogy van egy rövidfilm, Az Ó.N.E., amiben rám gondolt. Nagyon örültem ennek a felkérésnek, amiről utólag kiderült, hogy egy casting is volt. Itt nézte meg, hogy Scherer Péterrel és Rába Rolanddal tudnék-e működni egy nagyjátékfilmben. Nyáron forgattuk a rövidfilmet és fél év múlva újra jelentkezett, hogy lesz a film, és továbbra is bennem gondolkodik. Nekem ez nagy megtiszteltetés volt, azonnal igent mondtam.

Színpadi színészként álmodott arról, hogy filmben is szerepeljen?

Inkább kihívásnak tartottam, mert teljesen más eszközöket igényel az ember részéről. Az volt a kérdés, hogy egyáltalán meg tudok-e ebben a közegben szólalni, vagy hogyan működöm majd. Volt már néhány rövidfilmem, de azok nem adják vissza azt, amit egy nagyjátékfilm forgatása jelent. Nagyon izgalmas volt a munkafolyamat minden egyes perce.

Ismerte a stábtagokat a forgatás előtt? Milyen volt a hangulat?

Voltak olyanok, akikkel már korábban is dolgoztam együtt, például Katona Lászlóval színházban, Fekete Zsolttal pedig egy színházban játszunk. Scherer Péterrel is dolgoztam már együtt színházban, és az említett rövidfilmben is szerepeltünk. Waskovics Andreával a forgatás előtt pár héttel a közös próbák alatt ismerkedtünk meg. Egy nagyon jó kis csapat jött össze, nemcsak a színészek, hanem az egész stáb is. Nagyon hálás vagyok ezért az összetartó közösségért, amely erre az egy hónapra létrejött.

Volt valami különösen emlékezetes pillanat a forgatás alatt?

22 napot forgattam és minden nap, amit ebben a közösségben töltöttem nagy élmény volt számomra. Még a szünetek is, amikor éppen nem dolgoztam, valahogy az egész időszak egy nagyon intenzív állapottá vált. A forgatás végén Vékes Csabával beszéltük, hogy érthető, miért van az, hogy valaki, aki csak ezzel foglalkozik, ürességet érez a forgatások között. Nehéz volt kiszakadni ebből a világból. Amikor vége lett a munkának és hazamentem, én is ürességet éreztem. Nem volt feltétlenül kellemes érzés, hiszen a forgatás alatt teljesen más világban éltem, ahol mindenki csak a filmre figyelt, és minden a munkának volt alárendelve. Ez egy ritka, de áldott állapot.

Most látta először a filmet. Milyen volt önmagát viszontlátni a vásznon?

A vetítés előtt kérdezték, hogy izgulok-e, de mondtam, hogy nem vagyok izgulós típus. Amikor azonban megláttam magam a jelenetben, hirtelen azt vettem észre, hogy a kezemben tartott ruhatári cédulát teljesen kidörzsöltem a film végére. A színpadon lehet korrigálni, itt viszont egy kész alkotásról van szó, aminél hiába érzem, hogy másként csináltam volna valamit, már nem lehet belenyúlni. Ez a tehetetlenség érzés volt az, ami miatt majdnem kilyukasztottam azt a papírt.

Hol láthatják Önt legközelebb a színpadon azok, akik kíváncsiak lettek a színházi munkáira?

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának vagyok a tagja. Legutóbb a Városmajori Szabadtéri Színpadon lépett fel a társulat az Iráni konferencia című darabjával. Én ebben nem játszom, mert amikor ez az előadás készült, akkor forgattuk a Lepattanót. Miskolcon is szerepeltünk a 2010-es évek elején A fösvény című előadással, amit Bocsárdi László rendezett, és én játszom benne Cléante-t Mariann szerelmesét.