Pátkai, a „robbantómester”

A körítés – noha szektorbezárás miatt háromezerrel kevesebben szurkolhattak a mieinknek – már a találkozó kezdete előtt frenetikus volt a Magyarország–Wales labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőn, amelyet az E-csoport 4. fordulójának keretében rendeztek meg Budapesten, a Népligetben. Óriási üdvrivalgás fogadta a melegíteni érkező magyar csapatot, ismét látványos koreográfiát hozott össze a B-közép, és bár az elején még igyekezett a mintegy ezer walesi drukker lépést tartani a mieinkkel, nem sokáig bírták hangerővel. A találkozó a 80. percben dőlt el, a Pátkai Máté által szerzett találattal, ami hangrobbanást eredményezett, és további, rendkívül izgalmas 10+6 percet. A hosszabbítás után a magyar győzelmet ünnepelendő, volt hasoncsúszás a B-közép előtt, a Himnusz éneklése a szurkolókkal, majd tapsorkános „körséta” az arénában. Játékosaink ki is érdemelték az elismerést, hiszen ismét nagy nevekből álló, magasabban jegyzett gárdát győztek le.

Két helyzet

De hogyan látták mindezt a főszereplők? Erre voltunk kíváncsiak a mérkőzést követően. Talán élete mérkőzését játszotta kedd este Baráth Botond a válogatottban. A Sporting Kansas belső védője a gyepen és a légtérben is ura volt a helyzetnek. „Az érdem a csapaté, örülök, hogy a sikerhez én is hozzátehettem a magamét. Úgy érzem, jó taktikát választott Rossi mester, nem hagytuk kibontakozni a vendégeket, és a beadások többségére is jól reagáltunk Orban Willivel. Ha pedig a szükség úgy hozta, még ott volt Gulácsi kapus is. Magabiztosak voltunk, nem engedtük, hogy sokszor késztessenek futásra minket a gyors walesiek. Hogy fantasztikus szurkolóinknak ekkora örömöt szereztünk, az hab a tortán!” – mondta Baráth Botond.

A gólszerző

Miközben Garreth Bale, majd Ryan Giggs kapitány is testőrök gyűrűjében, szótlanul hagyta el az arénát, érkezett Pátkai Máté, a MOL Vidi játékosa, aki már második alkalommal szerzett fontos, három pontot érő találatot. Az első kérdést ezzel kapcsolatban az Észak-Magyarországtól kapta, azt, hogy ezek után ő lesz-e a fontos meccsek gólfelelőse. A középpályás mosolyogva válaszolt:

– A csapat érdeme ez a győzelem is. Hogy ezúttal is én szereztem a győztes találatot: jókor voltam jó helyen. Szalai Ádám nagyot küzdött a walesi védőkkel, a lecsorgóra érkeztem, és lőttem. Bár fejen találtam a bevetődő védőt, de a lényeg, hogy a laszti a hálóban kötött ki. Fantasztikus érzés volt másodszor is átélni, hogy ez győzelmet jelentett, és ki tudtuk szolgálni remek közönségünket.

Valóban nagyokat csatázott a védőkkel Szalai Ádám, aki remekelt kedden este. Amikor ezzel szembesítettük, ő is „hárított”: „tény, nagyot küzdöttem velük, de ez volt Rossi mester kérése. A taktika úgy szólt: a biztonságos védekezés, labdatartás után íveljék vagy lőjjék fel rám a labdákat. És meg kellett tartanom, amíg a többiek felzárkóznak, és osztogatni az éppen érkezőknek. Mit mondjak? Nem volt egyszerű dolgom. A ­walesi védők a szigetországban megszokott kemény stílusban védekeztek, így kevés lehetőségünk volt. Már Baráth lövésénél is bent láttam a labdát, de a bíró nem így vélekedett. Szerencsére nem sokkal később Pátkai Máté egyértelművé tette, melyik csapat a jobb! Hangsúlyozom: csapat, mert ezen az estén is együtt, a stábbal, a tartalékokkal sikerült behúznunk ezt a nagyon fontos győzelmet. Ami nagyon sokat érhet még a végelszámolásnál.”

Erre az utolsó mondatra érkezett a csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs, aki nyomatékosította:

– Marco Rossitól – aki most eltiltása miatt nem ülhetett a kispadon – a sérült, ezért most még padra sem kerülő Kádár Tamásig mindenki benne volt ebben a sikerben. Ismét bebizonyítottuk, mennyire egy csapat vagyunk, csapat, csupa nagybetűvel! Bár a siker kétség kívül megsüvegelendő, helyén kell kezelnünk, nem szabad elszállnunk ettől. Miként a tabella állásától sem. Rossi mestertől megtanultuk: mindig a következő mérkőzés a legfontosabb. Persze, hogy jó így a nyári szünetre menni, hogy vezetjük a csoportot, ez biztató a folytatásra nézvést, de ne szálljunk el magunktól. Sokat kell még tennünk azért, hogy jövő ilyenkor „felléphessünk” a Puskás Arénában, ami mindannyiunk nagy vágya.