Egygólos vereség, amiből okulni kell

Telt ház előtt 2–1-re maradt alul Budapesten hétfőn este Magyarország labdarúgó-válogatottja Eb-selejtezőmérkőzésen Szlovákia csapatával szemben. A mérkőzés után a szurkolóknak és a szakembereknek egybehangzó véleménye volt: nem érdemelt vereséget a magyar csapat. S így volt ezzel a „fekete sereg”, a szurkolói B közép is, hiszen vastapssal köszöntek el a játékosoktól, miután közösen elénekelték a Himnuszt. Hasonló véleményen volt a hétfőn 55. születésnapját ünneplő szövetségi kapitány, Marco Rossi is: „Csatát vesztettünk, de háborút még nem! Nem érdemeltünk vereséget. Nem keresek kifogásokat, de a játékvezető sajátosan bíráskodott. Ontotta nekünk a sárga lapokat, hasonló esetben még csak nem is figyelmeztette legtöbbször ellenfelünket. Arról már nem is beszélek, hogy „utazott” Baráthra, a játékostársai elmondása szerint is többször megjegyezte neki, hogy ki fogja szórni. Szerencsére csak a 95. percben, de meg is tette! Arról már nem is szólva, hogy a szlovákok első gólja les után született…! Miután ez a csoport nagyon kiegyenlített, még bármi megtörténhet. Megyünk tovább, nem adjuk fel!”

A játékosok

A szlovákok lesgóllal szereztek vezetést, amit Szoboszlai Dominik remek szabadrúgásgóllal egalizált, ám a vendégek egy lefordulás utáni jól eltalált lövéssel megszerezték a fontos győzelmet. A találkozót követően a játékosok véleményére voltunk kíváncsiak.

Elsőként Szoboszlai Dominik, a gólszerző érkezett a mixzónába. Látszott rajta, megviselte a vereség, a gólja ellenére is:

– Természetesen örülök a gólomnak, de ez sajnos ezúttal csak szépségtapasznak volt jó. Nagyon akartuk a sikert, már csak Marco Rossi születésnapja miatt is. Le a kalappal a csapat előtt, mindenki küzdött, hajtott. Az utolsó negyedórára fáradtunk el, de megúsztuk újabb kapott gól nélkül. Ezúttal Fortuna sem volt velünk, de hát ez van. Felejtsük el ezt a mérkőzést, kell az idegenbeli bravúrgyőzelem Horvátországban és Walesben, és akkor rendben leszünk. A szabadrúgásnál szólt Dzsudzsi, Dzsudzsák Balázs, hogy most én következem, de lőjem is be. Sikerült! Megvoltak a helyzeteink, hogy legalább döntetlenre hozzuk ezt a mérkőzést, de hibáztunk. A helyzetkihasználás döntött az ellenfél javára, bár ilyen lesgólt megadni…

A jobb oldalon

Nem sokkal később a megsérült s a 30. percben lecserélt Lovrencsics Gergő sántikált az írott és elektronikus sajtó munkatársai elé:

– Nem vagyok jó állapotban, minden lépésnél fájdalmat érzek. Szerencsére szúrást nem, így remélem, nem szakadásról van szó. Kedden megyek MR-vizsgálatra, bízom benne, hogy nem lesz nagyobb baj. Amíg pályán voltam, majd később, amikor az öltözői ápolás után a kispadhoz mentem, azt láttam: a szlovákok a jobb oldalunkon erőltették a támadásokat. Nem tagadom, ezzel kicsit meg is leptek minket, de álltuk a sarat sokáig, nem sikerült „életveszélyes” helyzetet kialakítaniuk. A gólokat nem láttam, sajnálom, hogy nem sikerült valóra váltani hétfő esti terveinket, de nem dőlt még el semmi.

Gyors volt

Pátkai Máté – az utóbbi két mérkőzés győztes góljainak szerzője – ezúttal csereként lépett pályára a 65. percben. Neki azt vetettük fel, hogy valószínűleg azzal küldte a játéktérre a kapitány, hogy lőjön egy gólt.

– Ezt konkrétan így nem említette, csak azt kérte, igyekezzem érkezni a kapu elé belőtt labdákra – hangzott a válasz. – Előre megbeszélt volt, hogy Nagy Ádám helyére megyek majd be. Nem sokkal a beállásom után volt is egy lehetőségem, sajnos olyan gyors volt a labda, hogy bevetődve sem értem el. El kell felejtenünk mielőbb ezt a meccset, és kellenek a bravúrgyőzelmek. Higgye el mindenki: ezért mindent meg is teszünk!

Gulácsi Péter ezúttal mintha bizonytalanabb lett volna a megszokottnál a kapuban. Ez különösen akkor látszott, amikor éppen csapattársával, Willi Orbánnal nem értették meg egymást.

– Kommunikációs hiba volt közöttünk, ami ritka még az RB Leipzignél is – nyilatkozta a kapus. – Szerencsére nem lett gond belőle. Ami a gólokat illeti, az elsőnél védőink nem támadták le a labdát hozó játékost, és bár a beadást még sikerült tisztázni, a lesen álló csatárról éppen Mak elé pattant a labda. A második szlovák találat előtt is létszámfölényben voltunk, de szép kényszerítővel sikerült Bo­zenik elé játszani a bőrgolyót, aki lefordult, és ütemtelenül azonnal lőtt a sarokba. Talán, ha jobban figyelnek védőink, lesre lehetett volna állítani a csatárt.

Mi volt a vétek?

A spanyol játékvezető a 95. percben kiállította Baráth Botondot. Mi sem természetesebb, a korábban már egy sárga lapot begyűjtött védőt arról kérdeztük: mi volt a vétke, hogy a lefújás után számára villant a második sárgás piros lap is.

– Csak annyit kérdeztem a sporitól, miért vette kényelmesre a mérkőzést – felelte a védő. – Céloztam ezzel arra, hogy méteres les után adta meg a szlovákok vezető gólját, nekünk folyamatosan mutogatta a sárgát, az ellenfélnél semmit nem vett észre hasonló szituációkban, még csak nem is figyelmeztette őket. Engem viszont valamiért nagyon kipécézett, alig várta, hogy adhasson egy sárgát, majd folyamatosan azt hajtogatta: magát leküldöm. Úgy tűnik, nem voltam valamiért szimpatikus neki, a végén meg is tette.

A pozitívumot ezen a mérkőzésen a hosszú idő után visszatért Sallai Roland játéka jelentette, aki Szoboszlai Dominikkel remekül megértve egymást néha az őrületbe kergette a szlovák védelem jobb oldalát. A Freiburg játékosa csaknem egy évvel ezelőtt játszott utoljára a címeres mezben. A találkozó után elmondta:

– Nem ilyen visszatérésről álmodtam. Örülök, ha azt látták, jól sikerült a visszatérésem, de bár játszottam volna visszafogottabban, csak győztesen jöhettünk volna le a gyepről. Ami a Domával (Szoboszlai Dominik) való egymásra találásunkat illeti, már az edzéseken is látszott: nagyon jól értjük egymást. Sikerült is összjátékkal, cseleinkkel többször is megforgatni a szlovákok védelmét, de az utolsó passzok és a helyzetkihasználásunk nem volt megfelelő, ezért nem tudtunk még nagyobb örömöt szerezni fantasztikus szurkolóinknak.