Feliratkozott az öttusa világtérképére

Sportágváltás után mindössze négy esztendeje öttusázik a kistokaji Guzi Blanka, de a rövid idő alatt beírta saját és egyesülete nevét a nemzetközi almanachokba. Amikor csaknem egy évtizede felvetette a miskolci Fázold házaspár, hogy öttusaklubot alapítanak, nagyon sokan csak legyintettek. Miskolc és az öttusa? – valahogy idegenül hangzott ez sportberkekben. Ám Fázold Henrik és Fázoldné Ecsédi Zsuzsanna nem tántorodtak el tervüktől. Hogy jól tették, az igazolja, hogy mára egy világszerte ismert öttusázó és laser run versenyző került ki a kezük alól Guzi Blanka személyében.

Hogyan kezdődött az együttműködésük?

Négy éve történt, hogy jelentkezett nálunk Blanka. Elmondta: eddig mintegy nyolc évet kézilabdázott, de szeretné egyéni sportágban kipróbálni magát. Az pillanatok alatt kiderült, hogy remek futó, és hogy érdeklik a lovak. Amikor ajánlottam neki az öttusát, csak annyit mondott: próbáljuk meg! Akkor úszott először időre, vívni nem tudott, és korábban nem is lovagolt. Két év alatt mindezekbe belejött, és 2017-ben úgymond berobbant Európa legjobb fiataljai közé. Tavaly már ezüstérmet szerzett az ifi Európa-bajnokságon, és bekerült a felnőtt válogatott versenyzők közé. Olyan nagyságokkal dolgozhatott együtt, mint Kovács Sarolta, Alekszejev Tamara vagy éppen Földházi Zsófia. Blanka nagyon sokat „el­lesett” tőlük, persze sokat kell még versenyeznie, tanulnia ahhoz, hogy felérjen a szintjükre.

Ezek szerint mintha neki találták volna ki ezt a sportágat?

Amikor a junior Európa-bajnokságon bronzérmes lett, és a váltóban is jól szerepelt, már tudtam: egy csiszolatlan gyémánt van a kezemben. Nagyon sokat kell persze még dolgoznunk, főként a vívásán és a lovaglásán, de szerencsére egy nagyon tanulékony, kitartó versenyzőt tisztelhetünk benne. Úszásban is van még fejlődési lehetősége, de például most Budapesten, a világbajnokságon már sikerült javítania az eddigi legjobbján is. Ami a lövészettel kombinált futást – azaz a laser runt – illeti, mintha neki találták volna ki. Csak példaként: a junior-világbajnokságon döntős lett, a huszonvalahanyadik helyről futott fel az ötödikre, azaz óriási eredményt produkált.

Ami után a felnőtt válogatott kerettel ment edzőtáborba.

Kállai Ákos szövetségi kapitány beválogatta a keretbe, így lehetett ott a párizsi edzőtáborozáson. Itt az utolsó lovas edzésen szenvedett kézsérülést Alekszejev Tamara. Már ekkor döntött a kapitány arról, hogy Blankának a váltó mellett a felnőtt Európa-bajnokságon egyéniben is indulnia kell. Ez nemcsak nagy meglepetés volt, de egyben kis gondot is okozott. Hiszen addig csak a váltóra készültünk, így viszont „dupláznia” kellett.

Az angliai Bathban, a kontinensviadalon – az első komolyabb felnőttversenyén – abszolút nem okozott csalódást Blanka.

Nem bizony, hiszen már azzal, hogy döntőbe került, óriási bravúrt hajtott végre. És ott is szépen helytállt. Mást ne mondjak, a kombinált számban a hetedik legjobb volt! Vívásban kell még sokat javulnia, és úszásban is faraghat még másodperceket. Nem véletlenül fogalmazta meg Kállai kapitány: vívása és lovastudása ezt a felnőttdöntőt még nem bírja el, de ennek ellenére nagyon szépen versenyzett.

És ekkor még nem volt vége a meglepetéseknek…

Nem bizony, mert pihenés helyett következett egy kéthetes budapesti edzőtábor, felkészülés a hazai világbajnokságra. A sors ismételte önmagát, az utolsó lovas edzésen bokáját törte Földházi Zsófia. A szövetségi kapitány ezért azt kérte: Blanka a váltó mellett induljon az egyéni versenyszámban is. Ezúttal is „féltávra”, azaz a váltóra készültünk, de természetesen toleráltuk a kapitány kérését, és így az egyéni selejtezőben is rajthoz szólíthatták Blankát Miskolc képviseletében. Ő a váltóban már letette névjegyét, hiszen ha csak azt nézzük, hogy a Nemzetközi Öttusa Szövetség az év legjobb junior öttusázójának Gulyás Michelle és Blanka mellett további hat versenyzőt jelölt, az beszédes. Közülük öten ott voltak a váltóversenyben, és valamennyien Blanka mögött végeztek! Ha egy-két győzelemmel több összejött volna vívásban, akár dobogósok is lehettek volna. Apropó: dobogó. Kállai Ákos jegyezte meg: ha nincs a Guzi, Simon kettős, nem biztos, hogy a Réti, Barta duó a második helyen végez. Merthogy serkentette Rétiéket az a tudat, hogy Blankáék a kombináltban sok mindenre képesek lehetnek.

Egyéniben viszont nem sikerült döntőbe jutnia a miskolci kiválóságnak.

Ez is a víváson ment el! Ne feledjük: Guzi Blanka négy éve öttusázik. Ahhoz, hogy vívásban és lovaglásban felnőjön a feladatokhoz, sokat kell még fejlődnie. Úszásban éppen Budapesten döntötte meg egyéni legjobbját. Persze, ebben a számban is van még mit fejlődnie. Szerencsére Blanka olyan versenyző, aki „vevő” a sok munkára. A lovaglással úgy érzem, nem lesz baj, a vívásra kell nagyon ráfeküdnünk. Nem véletlenül jegyezte meg Kállai Ákos: Blanka a jövő embere, akinek ha nagyobb rutinja és kellő alázata lesz a sportág iránt, sokra viheti. Biztos vagyok benne, egy idő után be is váltja ezeket a reményeket. Futása és lövészete most is lenyűgöző volt, a női selejtezőben kilenc(!) ellenfelét előzte meg! Nagyon kicsin múlott, hogy nem lett döntős, de ebből is lehet tanulni!

Gyorsan sikerült viszont „vigasztalódnia”.

S milyen jót tett ez neki! Csütörtök este döntött arról, hogy pénteken elindul a laser run világbajnokságon, ahol megismételte tavalyi remekelését, egyéniben, csapatban és mix váltóban is világbajnok lett. Pikantériája ennek, hogy a felnőttmezőnnyel együtt indították a juniorokat, és Blanka mindenkit legyőzve érkezett be elsőként a célba, jól futva és remekül lőve. S mert juniorként nevezett, nem felnőtt, hanem ,,csak” korosztályos világbajnok lett.

És pihenés helyett megint jön egy verseny, nem is olyan sokára.

Mielőtt erről szólnék, szabadjon elmondani: sokak számára elképzelhetetlen az, hogy pszichésen is mennyire igénybe veszi ez a sorozatterhelés a versenyzőket. Hiszen szinte nap mint nap azzal kel: megint hatalmasat kell futnia, pontosan lőnie ahhoz, hogy ott lehessen a legjobbak között. A fiatal szervezet fizikailag gyorsan regenerálódik, de ez óhatatlanul „rakódik” rá. Már csak azért is, mert az elmúlt két hónap szinte csak erről szólt. És akkor még nem beszéltünk arról: a budapesti edzőtáborban rekortánon készültünk a kombinált számra. És mi fogadott a Kincsem Parkban? Homokos futókör. Amiből az első kör – ami előtt lehengerelték az útvonalat – még úgy, ahogy elfogadható volt. Azután viszont, hogy úgy harmincan „fellazították” a terepet, már nagyon nehézzé vált. Blankának egyébként sem kedvez a homokban futás, alkata, felépítése miatt. Ez az egyiptomiaknak tetsző, akik úgy futottak, mint a nyúl, hiszen sivatagi körülmények között készültek. Látszott is mindez a laser run vb versenyein. Nem véletlen, hogy a már olimpiai kvótás Kovács Sarolta is panaszkodott a talajra.

Ezért is lett volna nagy szükség a regenerációra.

Ehhez mi kis klub vagyunk. Amit a mi szerény lehetőségeink megengednek, azt mindent megtettünk és megadtunk az élversenyzőnknek. De például gyúrónk sincs, aki fellazította volna az izmait Blankának. A 3200 métert lefutni úgy, hogy közben még a lövészetre is koncentrálni kell, nem egyszerű. Hiszen ha hibázol, az fontos másodpercekbe kerül. A budapesti és székesfehérvári kluboknál bizonyára sokkal jobbak a körülmények, főként több edzőpartner van, akikkel lehet csiszolni azokat a versenyszámokat, amelyeken javítani szükséges. A mi kis klubunkban egyénileg tudunk többet foglalkozni versenyzőinkkel. Amiben az a jó, hogy mindenki búját-baját tudom orvosolni. Az is biztos: ily módon lelkileg előrébb vagyunk, és fizikálisan sincs nagy lemaradásunk. Úgy érzem: ami egyik oldalon hátrányunk, az a másikon előnyünkké válik. Ideálisak a körülményeink, van uszoda, futópálya – ha valaki hegyen akar futni, ott van Miskolc-Tapolca –, megoldott a vívó- és lövőedzésünk az Egyetemi Körcsarnokban, és lovagolni sem kell messzire menni.

Úgy tudni, más segítséget is kap a klub.

Van Miskolcon az Olimpiai Reménységek Program, amelytől nagyon sok segítséget kaptunk és kapunk, lévén Blanka is bekerült az elsők között ebbe a programba. Bármilyen kéréssel fordulok Rakaczki Zoltánhoz, Miskolc sportért felelős polgármesteri biztosához, aki egyben a Miskolc Város Sportjáért Közalapítvány vezetője is, nem azon lamentál, hogyan nem lehet teljesíteni, sokkal inkább azon, miként tudja megoldani mielőbb a kérést, támogatást. Érezzük azt – és ez nagyon sokat jelent –, hogy mások is odafigyelnek ránk az utóbbi időben. Régebben egy kézlegyintéssel elintézték: Miskolc, öttusa? Ugyan, hagyjuk már! Amióta van Guzi Blankánk, aki a világszínvonalat képviseli, a középpontba kerültünk. És tudni kell, vannak még tehetségeink. Pláne, ha a laser runra gondolunk. Budapesten kicsinyeink olyan egzotikus országok képviselőivel versenyezhettek, mint Nepál, Thaiföld, Burma, Dél-Afrika, Monaco, ami azt is bizonyítja, már korántsem belterjes mezőnyben vagyunk. Aki látta a Kincsem Parkban a versenyeket, leszűrhette: a legkisebbektől a felnőttkorosztályig óriási küzdelmek vannak, hogy ki-ki bizonyítsa felkészültségét. Fantasztikus volt látni, ahogy ezek az „apróságok” a felnőttek árnyékában futottak, lőttek.

Térjünk vissza Blankához, akivel kapcsolatban a szövetségi kapitány úgy fogalmazott a minap: benne látja a jövőt.

Bízom benne, hogy a próféta szólt belőle. Amit még meg kell tanulnia, azt igyekszem átadni neki. Vonatkozik ez elsősorban a vívásra, a lovaglásra és némiképp az úszásra. Ne feledjük: még nincs 21 éves, tapasztalatot kell szereznie főként a felnőttmezőnyben. Tavaly indult először nemzetközi versenyen, most pedig itt van a felnőtt-világbajnokságon. És még nincs vége az idei „fellépéseinek”. Rövidesen Kínába, a katonai világjátékokra utazik, és ha hazatérve olyan állapotban lesz, vár még rá az utánpótlás Európa-bajnokság is.