Egyre több, és egyre feljebb

A labdarúgó NB I. 11. fordulójában szombaton kora este a Diósgyőri VTK együttese a Kisvárda Master Good csapatát fogadta. Meccs­hangulatban. Köszönhetően annak, hogy a diósgyőri szervezett szurkolói csoportok két hónapos bojkott után visszatértek az északi kapu mögötti lelátóra. Érkeztükkel nem csak létszámban lett több, közel kétezer fővel a piros-fehér tábor, a Diósgyőr legutóbbi hazai bajnokijához képest, hanem újra teremtődött az az atmoszféra, amitől a DVTK különlegesnek számít a magyar labdarúgásban.

És nem mellékesen volt ellentábor is, a kisvárdai drukkerek is hallatták a hangjukat, a kb. félszáz vendégszurkoló végig aktív részese volt a meccsnek.

A két csapat kezdője, a múlt heti bajnoki óta, a DVTK-nál változott kevesebbet, a piros-fehérek Paksi FC elleni, idegenbeli 2–1-es győzelméhez képest mindössze egy játékos hiányzott. Az akkor ott orrcsonttörést szenvedett Ivanovski ezúttal csak a kispadra került, Hasani lett csapattag helyette. A szabolcsi gárda kezdője, a Puskás AFC elleni hazai 1–0-s vereség után három helyen módosult: Berios, Kovácsréti és Hugo Seco maradt ki, a helyükön Hej, Tischler és Gosztonyi kapott bizalmat.

Csapattárs helyett honfitárs

A mérkőzésből csak pár másodperc telt el, amikor előnyhöz jutott a DVTK, a kisvárdai védő Melnyik, csapattárs helyett honfitársához, Shes­takovhoz passzolt, az ukrán „összjátékból” utóbbi, ellenfele nagy hibáját kihasználva, köszönte szépen és megszerezte a vezetést. Nem tudjuk, mi lett volna a ­meccs tervezett forgatókönyve egyik és másik oldalon, de Feczkó Tamás meccs utáni nyilatkozata alapján az elején nyomás alatt akarta tartani ellenfelét a DVTK, és a kikényszerített passzhiba ezt támasztja alá. A Kisvárdának viszont biztos, hogy új forgatókönyvet kellett alkalmaznia, ami néhány perc alatt állt össze. Ugyanis kb. fertályóra elteltével, amíg a DVTK is beindulgatott a résekbe, a vendégek tulajdonképpen átköltöztek a hazai térfelére. A szabolcsi együttes játékosai igyekeztek a kapu elé gyömöszölni a labdát, a pressziójuk közben ügyes egy-egyezéseket mutattak be, a Diósgyőr viszont sokáig nem tudott támadást építeni. Aztán amikor a félidő közepén eljutottak a várdai kapu elé, összehoztak egy kapufát Rui Pedro révén, és ettől talán egy picit óvatosabb lett az egyenlítésért küzdő együttes. Aztán sérülés miatt jött egy kényszerű csere a Kisvárdánál, és Hugo Seco beálltával veszélyesebb lett a vendéggárda, már igazi gólszerzési lehetőséget is összehoztak egy szöglet után, aminél a baj az volt, hogy egymást zavarták. Aztán a 36. percben egy lövéssel már munkát is adtak Danilovic kapusnak, de összességében, ebben a játékrészben a hazaiak jól védekeztek, miközben az ilyenkor várható kontrákból mindössze egyet tudtak felépíteni.

Fordulás után

Úgy tűnt a második félidő elején, hogy az folytatódik, ami az első játékrész végén abba maradt. A Kisvárda nagy erőkkel ment az egyenlítésért, és a korsó miután agyonjárta az utat a kútig, összetört, megérdemelten egyenlítettek a vendégek. Kezdődhetett az „új” meccs. A DVTK szakított defenzív játékával, nagyobb hangsúlyt helyezett arra, hogy támadásaik legyenek, és az első, nem is annyira nagy helyzet után visszavették a vezetést. A kezet érintő beadás miatt megítélt és értékesített büntetőt követően egyre jobb lett az addig sem unalmas mérkőzés. A Kisvárda újra nekiveselkedett, hogy egyenlítsen, de a Diósgyőr már nem csak a védekezéssel törődött, Prosser beállításával jóval veszélyesebb lett a támadójátékuk, és egy kifejezetten élvezetes meccs kezdett kialakulni. Mindkét csapat szeretett volna gólt szerezni, volt olyan, hogy bő egy percen belül ez előbb a vendégeknek sikerülhetett volna, ha nem ment nagyot Brkovic, majd a pályaválasztónak is, de Prosser lövése a kapufát találta el. Mindkét edző cserékkel próbálta frissíteni csapatát, és azt, hogy a DVTK nem eredményőrzős focit akar játszani a személyi változtatások is visszajelezték, hiszen támadók helyett támadók érkeztek. A két csapat gólra törő játéka miatt előfordult, hogy ketté szakadt a pálya, hogy az egyik és a másik 16-osról nem tudott visszazárni mindenki. A lüktető, jó iramú bajnokin, a rendes játékidő utolsó perceiben, az egyenlítés érdekében nagy erőket mozgósított a kisvárdai együttes, voltak is lehetőségeik, egy 11-es gyanús szitut is összehoztak, de az izgalmas hajrában végül a hazaiaknak sikerült újabb gólt elérniük.

A DVTK egy olyan meccset nyert meg, amelyben a vendégcsapat pontszerzése is benne volt. Ezen a napon a hazai együttes azért szolgált rá a győzelemre, mert elhitték, hogy egy minőségibb kerettel szemben is sikeresek lehetnek, ha szervezetten, a csapategységet, taktikát szem előtt tartva futballoznak, és mert nagyon akarták a győzelmet. Elérték, így volt miért, volt mit – és nem utolsósorban volt kivel – ünnepelni a meccs után.

Jegyzőkönyv: Diósgyőri VTK–Kisvárda Master Good 3–1 (1–0)

Diósgyőr, 4269 néző (a rendező által közölt adat). V.: Berke (Albert I., Medovarszki, Farkas Á., Ducsai).

Diósgyőri VTK: Danilovic (6) – Polgár (6), Brkovic (7), Karan (6), Tamás M. (6) – Márkvárt (6), Iszlai (7) – Shestakov (6), Rui Pedro (6), Korbély (6) – Hasani (6). Vezetőedző: Feczkó Tamás.

Kisvárda Master Good: Felipe (6) – Melnyik (5), Kravchenko (6), Protic (6), Hej (6) – Lucas (6), Bumba (6) – Gosztonyi (5), Tsoukalas (6), Grozav (7) – Tischler (5). Vezetőedző: Dajka László.

Csere: Tischler helyett Hugo Seco (6) a 33., Shestakov helyett Prosser (6) az 51., Gosztonyi helyett Sassá (6) a 65., Korbély helyett Bacsa (-) a 70., Tsoukalas helyett Anderson (-) 82., Hasani helyett Tabakovic (-) a 85. percben.

Sárga lap: Grozav a 64., Tsoukalas a 77., Karan a 91. percben.

Gólszerző: Shestakov (1–0) a 3., Bumba (1–1) az 50., Iszlai 11-esből (2–1) a 62., Rui Pedro 11-esből (3–1) a 92. percben.

Feczkó Tamás: – Nagyon jól kezdtük mérkőzést, a cél az volt, hogy az első negyedórában nyomás alá helyezzük ellenfelünket, ez sikerült is, hamar megszereztük az első találatot. Utána átadtuk a területet, hogy legyen helyünk kontrázni, de sajnos nem tudtuk végigvinni az ellentámadásainkat. A második félidőben pont akkor kaptuk a gólt, amikor sérülés miatt cserélni szerettünk volna, abból az akcióból egyenlített az ellenfél, de az ilyen előfordul. Viszont a csapat erejét mutatja, hogy ez a mérkőzés 12 percig állt döntetlenre. Nagyon jó és nagyon jól játszó csapatot sikerült legyőznünk, amit a tabellán elfoglalt helyezésük és a mai teljesítményük is igazol. Az biztos, hogy ez a mérkőzés, és különösen a második félidő, jó reklámja volt az NB I.-nek, hiszen akadtak helyzetek egyik és másik oldalon is, végig izgalmas, kiélezett mérkőzés volt, amelyen akár nagyobb arányban is nyerhettünk volna, hiszen 1–0-nál is és 2–1-nél is közelről a kapufát találtuk el, de kifelé pattant a labda. Ettől függetlenül nem vagyunk elégedetlenek, ugyanis a legfontosabb az volt, hogy kijöjjenek a szurkolók, hogy megmutassuk nekik az igazi arcunkat, és úgy gondolom, hogy ez sikerült. Ha egy kisgyerek a labdarúgásról álmodik, biztos mindig arra gondol, hogy ilyen stadionban és ilyen szurkolótábor előtt szeretne játszani. A héten beszélgettem a klub tulajdonosával, Leisztinger Tamással arról, hogy biztos vagyok benne, hogy ötezer ember ki fog jönni, és hogy megduplázzuk a múltkori, hazai nézőszámot. Ez még nem jött el. De remélem, hogy majd rászolgálunk arra, hogy ennél is többen látogatnak ki a hazai mérkőzéseinkre.

Dajka László: – Érdekes dolgok kavarognak bennem, nem szeretnék a végeredménnyel foglalkozni, annak ellenére, hogy ez a döntő. Teljes rangú ellenfelei voltunk a DVTK-nak, sőt helyenként jobban is játszottunk. Ez a meccs lehetett volna 2–2, 3–2 a mi javunkra, 3–2 a DVTK-nak, ez most így alakult. Nálunk befújták a 11-est, de a másik oldalon is volt ilyen szituáció. A mutatott teljesítmény miatt a játékosokat nem tudom elmarasztalni, viszont súlyos egyéni hibák döntötték el a mérkőzést. Úgy vélem, hogy ma bátrabban futballoztunk, domináltunk az első félidőben végig, a 3. percben bekapott gól után kerestük a lehetőségeket. Akik ma játszottak, megtettek mindent. Sajnos, volt egy eladott labda az elején, amiből gólt kaptunk, de aki hibázott, az mindent megtesz majd, hogy a jövő héten ez ne forduljon elő, az edzőknek összességében, csapatszinten kell néznie a teljesítményt, és ma nem futballozott jobban az ellenfél, kétgólos különbség nem volt a két csapat között.

Diósgyőr–Kisvárda: a gólok története

3. perc: Melnyik a jobb oldalról keresztbe ívelt, éppen az ellenfél játékosa, Shes­takov elé. A középpályás üresen indult meg a kisvárdai a kapu felé, majd a 16-oshoz érve középről, laposan a jobb alsó sarokba lőtt, 1–0.

51. perc: A jobb oldalon Melnyik indult meg és adta be középre a labdát, a berobbanó Bumba pedig 6 méterről fejelt a kapu bal oldalába, 1–1.

61. perc: Polgár jobbról érkező beadását a kapu előtt Protic próbálta menteni, de közben a kezéhez ért a labda, a játékvezető pedig 11-est ítélt. A büntetőt Iszlai végezte el, aki a kapu jobb oldalába bombázott, 2–1.

92. perc: Bacsa kapott labdát a jobb oldalon, betört a 16-oson belülre, ám a keresztező Andersonon fennakadt, elesett. A játékvezető kivárt, de miután az alapvonali asszisztens szabálytalanságot jelzett, büntetőt adott. A 11-est Rui Pedro félmagasan a kapu bal oldalába vágta, 3–1.