Az első megadta az alaphangot

Hazai oldalról két kimaradt helyzettel, a vendégek részéről két kimaradt dobással indult a csata, az élvonal 17. fordulójában, de az első perc végére ezt a statisztikát tovább „javították” a csapatok. Morrison emberével begyömöszölte a labdát a kosárba, majd bedobta a büntetőt is, így 1:19 perc után végre kosárnak örülhettek a nézők. Bő két perc alatt már négy személyi hibát összegyűjtött a Vasas, Walker-Kimbrough biztosan dobta be a tiszta helyzetből a játékszert, aztán indításból is (7-2). Az idővel nem mindig gazdálkodtak jól a fővárosiak, emiatt kényszer dobóhelyzetbe kerültek, azonban a DVTK is hozott hibákat.

Meg persze szép megoldásokat is, okos passzokat, valamint Goree tripláját, így 5:29-nél időt kért a Vasas (14-5). Két budapesti gólra Goree válaszolt kintről (17-9), a DVTK-ban Pusztai helyett már Kányási koptatta a parkettet, aki gyűrűbe is talált. Goree lopott labdát az ámuló Heljictől, Morrison „lőtte” a következő hármast, aztán megint Goree következett (27-9). Védekezésben határozott és kemény volt a DVTK, Zele kapott tapsot a dudaszó pillanatában elért pontokért (31-9).

Döntetlen második

A második negyed elején mutatott életjeleket a Vasas, Böröndy például szépen végigvitt egy akciót. Persze ez nem jelentette azt, hogy nagyjából ne csinálna majdnem azt az Aluinvent, amit akar, aminek – ekkor Skoric pontjainak – örültek a hazai szurkolók (36-14). A fiatalos, és „magyaros” Diósgyőr adott lehetőségeket a vendégeknek, majd Kiss A. fordult be szépen a palánk alatt (42-20). Nem sokkal később, 48-29-nél azonban jött a Vasas időkérése. A negyed utolsó percében a DVTK kétszer is időt kért, de az 51-29-es állás nem változott a szünetig.

A harmadik felvonás elején Fraserék átlépték a harmincat, a Diósgyőr céja a közönség szórakoztatása, a gyakorlás, és a száz pont közelébe való kerülés, vagy annak átlépése lehetett (53-33). A húsz pontos előnyét biztosan tartotta a Diósgyőr (61-41), Szűcs R. érkezett irányítóba, Medgyessy meg leült. A félidőtől eltelt eddigi szakaszt 10-16-ra hozta a vendéggárda, ám a lelátón helyen foglalóknak izgulniuk nem kellett, helyette megtapsolták Szűcsöt, remek távolijáért (68-45). Az irányító nem állt meg ezen tevékenységében, és passzok terén is jeleskedett, a menetet egy pontatlan hazai kísérlet zárta.

Magyarok a pályán

A befejező tíz percet a DVTK-ban is megfordult Vukov kettese nyitotta, majd két újabb budapesti pontot követően Walker-Kimbrough duplás dobása volt jól helyezett (75-52). Szűcs R., Kányási, Skoric, Zele, Kiss A. ötösfogattal küzdött a Diósgyőr, ám amikor Pusztai szaladt volna be a pályára, Skoricot váltani, időt kért a Vasas. Lecövekelt a látogatók térfelén a DVTK, de kosár nem született, a következő akciónál azonban Pusztai már betalált. Öt percen belül járva 86-58 volt az állás, Zeléék igyekeztek megfelelni az edzői elvárásoknak. Szűcs R. pörgette a társakat, százat kívánt a publikum, ami végül (miközben Frindt is beállt, és behelyezett egy duplát) nem lett meg, de a DVTK egy maga szempontjából nyugodt összecsapáson biztosan szerezte meg a győzelmet.

Aluinvent-DVTK – Vasas Akadémia 99-69 (31-9, 20-20, 22-18, 26-22)

Miskolc, 800 néző. V.: Minár, Balogh, Szilágyi.

Aluinvent-DVTK: Medgyessy (-), Walker Kimbrough (12), Pusztai (9/3), GOREE (16/6), MORRISON (17/3). Csere: KÁNYÁSI (7/3), Skoric (8), Kiss A. (6), Zele (10), SZŰCS R. (10/6), Katona (2), Frindt (2). Vezetőedző: Cziczás László.

Vasas Akadémia: Murray (17/3), Böröndy (4), Budácsik (5), TÓTH O. (15), FRASER (18). Csere: Szerencsés (-), Karlócai (3/3), Vukov (2), Heljic (5), Madár E. (-), Smailbegovic (-). Vezetőedző: Földi Attila.

Cziczás László: – Egyik szemem sír, a másik nevet. Játékosaim nagyon sok energiát beleadtak ebbe a mérkőzésbe és szép győzelmet arattak. Másrészt viszont nem jó érzés az ország egyik legtehetségesebbb játékosát és edzőjét letörve látni. Nagyon készültünk erre az összecsapásra, mert a Vasas komoly játékerőt képvisel, és ezt többször bizonyította már. Mi profi csapat vagyunk, azzal tiszteltük meg ellenfelünket, hogy végig hajtottunk. Ellentmondást nem tűrően játszottunk az első tíz percben, amivel el is döntöttük a találkozót, viszont ellenfelünk ezután nem esett össze, és jó játék alakult ki.

Földi Attila: – Olyan, mintha egész héten nem csináltunk volna semmit. Pedig jó edzésmunkát végeztünk, aztán idejövünk és tíz perc alatt lerendezzük a mérkőzést, leginkább persze saját hibáinknak köszönhetően. Mindig rossz kikapni, de itt legalább annyiból jó, hogy a barátom nyert.