Volt egyszer egy csapat

A múlt nyáron még úgy tűnt, hogy minden rendben van... Az Ózdi Kohász SC 15 pontos előnnyel megnyerte a megyei I-es bajnokságot, amelyet Gálhidi Györggyel a kispadon kezdett, de már Zoran Kunticcsal fejezett be. A csapatnak kedvezett a szerencse is, hiszen kiderült, hogy nem kell osztályozót játszania az NB III-as részvételért, meccsek nélkül ott lesz a honi futball harmadik vonalában a 2019/2020-as pontvadászatban, amelyre a szükséges licenszet is megkapta. Ezt követően nem sokkal Zoran Kuntic lapunknak nyilatkozva elmondta, állásajánlatot kapott Kecskemétről, így távozott, a helyét – pár héttel később – Várhidi Péter foglalta el, szakmai igazgatóként.

Jöttek a problémák

A gárda elindult, pályára lépett a bajnokságban, tíz mérkőzés után 8 döntetlennel és 2 vereséggel a 13. helyen állt a táblázaton. Majd sorban jelentkeztek a problémák: nem használhatták az ózdi stadiont, Jászberényben, Hatvanban volt a hazai mérkőzésük, és az MLSZ is büntetőpontokkal sújtotta a klubot, mivel a Bozsik-program kötelező rendezvényén az U7-es és az U9-as csapat nem tudott kiállni három alkalommal. A felnőttek edzés nélkül készültek a következő meccsekre, míg november közepén előbb Várhidi Péter köszönt el, mondván, a kialakult helyzetben vállalhatatlan számára a folytatás, aztán a tartozások miatt a játékosok döntő része is ,,bedobta a törölközőt„. Érdekesség, hogy közben a csapat Berkenyén és Szegeden is továbbjutott a Magyar Kupában, bekerült a legjobb 32 közé, ám a szövetség a Tállyán elszenvedett 29-0-s vereség után (melyen az ózdiak fiatalokkal álltak ki) kizárta őket a bajnokságból és a kupából is. Nem csupán amiatt, mert nem feleltek meg a Bozsik-programban való szereplés kötelezettségének, azért is, mert a köztartozás-mentességet sem tudták igazolni. A klub ugyan fellebbezett, de a szövetség január 6-án tárgyalás mellőzésével ezt elutasította, tekintettel arra, hogy a fellebbezést nem az előírt határidőig nyújtották be, valamint a fellebbezési díjat is a fellebbezési határidőn túl fizették meg. Így véget ért egy újabb sztori az ózdi foci történetében.

Bízott Gál Lászlóban

– Amikor Ózdra érkeztem, először a klub utánpótlását szerettem volna helyretenni – fogalmazott Várhidi Péter, aki a felnőtt NB III-as csapat szakmai munkájáért felelt az őszi idény nagy részében. – Szépen haladtunk, de idővel jelentkeztek a gondok, amikor az edzők nagy része elhagyott bennünket. Ekkor már sejthető volt, hogy lesznek nehézségek, de nem gondoltuk, hogy ez a felnőtt csapatra is ilyen hatással lesz. A feljutás pillanatában is úgy éreztük, hogy rendben van minden, és nyugodt szívvel vághatunk neki az NB III-as szezonnak. A szakmáról négy mérkőzésig lehetett beszélni. Addig volt együtt a csapat, aztán az első távozók jelezték, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz. Ők már érezték, hogy a korábban megfigyelhető tendencia folytatódni fog. A gondok tovább gyűrűztek, amikor két hónapja nem volt fizetés, de természetesen ebben a helyzetben is bíztunk abban, hogy rendeződik a klub sorsa. Az MLSZ támogatásban mindenki bízott, de sajnos ez is a TAO elszámoláshoz volt kötve, ezért az hiába járt volna, a szövetség ezt sem utalta ki a klub részére. Ezzel kapcsolatban csak egy dolgot nem értek: nyáron miért kaptuk meg a liszenszet az NB III-as indulásra? Ekkor ugyanis mi, mint munkavállalók azt hihettük, hogy minden rendben van, nyugodtan tervezhetünk a bajnokság végéig. Családi életekről, emberek megélhetéséről van szó, hiszen ebben az osztályban már félprofi szintről beszélünk. Gál Lászlóval több évtizedes az ismeretségem, tapasztalt klubvezetőnek tartom, ezért bíztam benne, hogy megoldja a problémákat. Sajnos nem sikerült. Ha a rajtpénzt, a járandóságunkat megkaptuk volna, akkor februárig biztos kitartunk. Ebben az esetben stabilan a középmezőnyben lennénk, és elképzelhető, hogy támogatókkal is bővülünk. Egész biztos, hogy másképp alakult volna a sorsunk. Jelenleg nincs csapatom.... A mostani helyzet az én szempontomból sem kétfilléres dolog... Nyilván most nem én vagyok a legkeresettebb edző, mert a közvélemény többsége csak annyit tud, hogy az utolsó helyen álló csapattól folyamatosan levonták a pontokat, majd kizárták a bajnokságból. A hátteret még mindig nagyon kevesen ismerik. Sajnos, a fiúk az utolsó három hónapban már egyáltalán nem tudtak figyelni a labdarúgásra...