Egy órát eltékozolt a DVTK

A labdarúgó NB I. 9. fordulójának zárómérkőzésén vasárnap este a Kisvárda Master Good együttesének vendége volt a Diósgyőri VTK csapata. Utóbbiak – az ebben a körben a meccs startjáig lejátszott mérkőzések eredményeinek alakulása miatt – a tabella aljáról várhatták az összecsapást, és tiszta sor volt, hogy a kieső helyről csak győzelemmel kerülhetnek el. A hazai gárdának a dobogó alsó fokának közelébe kerüléshez kellett volna a meccs megnyeréséért járó 3 egység, valamint azért, hogy ebben az évadban végre pontot, pontokat szerezzen hazai pályán, ugyanis ez az eddigi két meccsén nem sikerült. Ahogy a DVTK-nak sem jött össze a pontszerzés a 2020/21-es évad eddigi két idegenbeli bajnokiján.

A kispadra sem

A két csapat a legutóbbi NB I.-es meccséhez képest csak egy-egy helyen változtatott a kezdőcsapatán. A hazaiaknál a védelemből Ene most a kispadra került, az MTK elleni, idegenbeli 1–1 után, és helyette Datkovic kezdett.

A vendégeknél a Puskás AFC-t Diósgyőrben 3–0-ra legyőző csapatból, az akkor sérülése miatt lecserélt Memolla keretben sem volt, Shestakov viszont lehetőséghez jutott. Mindkét oldalon voltak sérültek, a DVTK-nál a már említett albán védőn kívül Molnár G. és Vági ezért nem ülhetett még kispadra sem, a Kisvárdánál pedig Gosztonyi és Kravchenko volt maródi. Elméletileg pihentebb játékosai a szabolcsi gárdának voltak, mert a hétközi kupameccsükön csak két olyan labdarúgójuk volt, Rubus és Hej személyében, akik kezdőként, az első perctől az utolsóig pályán voltak az NB III.-as Kecskeméti TE otthonában szerdán elért 1–0-s siker idején.

A DVTK hétközi Magyar Kupa-találkozóján, csütörtökön az NB II.-es Békéscsaba 1912 Előre ellen elért 3–0-s győzelem alkalmával – amelynek során a hazai csapat betegségek miatt az U18-as együttesével állt ki – kilenc olyan játékos is kezdő volt a Kisvárda ellen, akik ott az elejétől pályán voltak, csupán Max és Karan pihenhetett hét közben.

A 32. percben

A DVTK most is három védővel állt fel, középen Karannal. A jobb oldalon Shestakov segített be a hátsó alakzatnak, a balon pedig egy posztidegen játékos, Polgár, aki kényszerből került ide, mert Memolla és Vági sérülése miatt nem volt kit ideállítani. A meccset, ahogy azt várni lehetett, a hazai együttes kezdte aktívabban, az elején beköltöztek a diósgyőri térfélre. Helyzeteik ugyan nem voltak, de a nyomás alól a vendégek csak a 10. percben tudtak kiszabadulni, Polgár balról érkező két beadása azonban pontatlan volt. Az első ziccert ugyanennyi idő eltelte után Viana hagyta ki, aki Karan elcsúszása után került ziccerbe, ám tiszta lövőhelyzetben, 14 méterről a jobb kapufát találta el. Innentől megint a Diósgyőr térfelén folyt a játék, a szabolcsi gárda jóval többet birtokolta a labdát, a fekete mezes DVTK-játékosok csak nagyon ritkán tudtak kontrát vezetni.

Először a 32. percben jutottak el lövésig, ám Ivanovski szorongatott helyzetben keresztbe ellőtt a kapu előtt. Válaszként Sassá jó kiugrása után akarta bevenni a vendégkaput, de Danilovic bravúrral mentett. Egyfolytában kereste a rést a diósgyőri védelmen a Kisvárda, a 40. minutában Bumba talált ilyet, de löketének hatástalanítása nem okozott nagy gondot.

Gól és kapufák

A szünetben egyik edző sem cserélt, mindkét szakvezető bízott az eredeti elképzelésében, úgy tűnt, a hazaiaké nem alaptalanul, Danilovic­nak Sassá és Lucas lövését kellett bravúrral védenie néhány másodperc játék során. A DVTK, ahogy az első játékrészben, ekkor is mélyen védekezett, és ha nagy ritkán fekete mezeshez került a labda, abból nem sok építő mozdulat született. És ami vastagon benne volt a játékban, az egy óra játék után beérett, egy szöglet után megszerezte a vezetést a Kisvárda. Innentől másik meccsnek kellett volna kezdődnie, és ezt egy cserével próbálta serkenteni Feczkó Tamás vezetőedző, a hetek óta gyengén teljesítő Grozav helyett Rui Pedrót küldte be. A Diósgyőr „megtalálta” ugyan az ellenfél térfelét, de egy ideig képtelenek voltak arra, hogy helyzetet alakítsanak ki. A 75. percben Max 25 méterről eleresztett bombája volt az első kaput eltaláló lövése a vendég együttesnek, és bár Hegedűs J.-nek volt egy nagy hibája, amiből Sassá fejjel a kapufát találta el, a hajrá egyértelműen a Diósgyőré volt. A 82. percben Ivanovski hagyta ki csapata addigi legnagyobb helyzetét, jellemzően úgy, hogy nem találta el a kaput, egy kontra végén. Aztán Hasani 12 méterről a jobb kapufára bombázott, miután Drazic kibirkózott neki egy ziccert, aztán Max beadása után Ivanovski perdített a kapu mellé.

A 88. percben Rui Pedro is csak a jobb kapufára tudta küldeni a lasztit, és bár ebben egyenlített a DVTK, az eredményen nem tudott, akármennyire is brusztoltak a végén.

A Diósgyőr annak „köszönheti” a vereségét, hogy egy órán keresztül szinte semmilyen építő focit nem tudott bemutatni, az utolsó negyedóra kevés volt, összességében megérdemelten nyert a Kisvárda.

Góltörténet

61. perc: Lucas jobb oldali hazai szöglete után Viana két védő között fejelte be a labdát az ötösön belülre, ahol Sassá térdéről a kapu jobb alsó sarkába csorgott a játékszer, 1–0.

Tíz év és a pénz

A DVTK labdarúgócsapatát működtető gazdasági társaságnak valamivel több, mint 10 éve többségi, háttértulajdonosa, Leisztinger Tamás, és rajta kívül ugyanennyi ideje vesz részt a klub irányításában Sántha Gergely, aki jelenleg a DFC Kft. ügyvezetője is (valamint a gazdasági társaság többségi tulajdonosának képviselője). Utóbbi a klub honlapján nyilatkozott az elmúlt egy évtizedről, illetve a jövőbeni tervekről. Ennek során a főnöke anyagi szerepvállalásáról a következőket mondta Sántha Gergely: „Leisztinger Tamás saját vagyonából tíz év alatt több mint 5 milliárd forintot invesztált a DVTK-ba. Ezenfelül az ő, valamint a DVTK menedzsmentje által mozgatott kapcsolatrendszerből legalább ekkora mértékű taoforrás érkezett a DVTK-hoz.”

(A borítóképen: Kisvárdai gólöröm)