A mindegyes szülinapi siker

Az 1910. február 6-án alapított DVTK szombaton, éppen a 111. születésnapján játszott bajnokit. A piros-fehérek történetében még soha nem fordult elő, hogy élvonalbeli mérkőzést kellett játszaniuk a szülinapjukon, a kuriózumra a Kisvárda Master Good együttese érkezett vendégként. Hogy utóbbiak készültek-e ajándékkal, azt nem tudni, de az biztos, hogy nem lettek ünneprontók. A két csapat a labdarúgó NB I. 20. fordulójában találkozott egymással, és a megszerezhető 3 pont a DVTK-é lett.

Az összeállításokról

Mindkét csapat 2–0-s vereséggel érkezett erre az összecsapásra, a Kisvárda hazai pályán kapott ki kedden az MTK Budapesttől, a Diósgyőr szerdán a Puskás AFC otthonában maradt alul. A szabolcsi csapatnak a legutóbbi meccséhez képest két helyen változott a kezdőcsapata, Leoni és Karabelyov csak a kispadra került, a 4–2–3–1-es felállást választó csapatba pedig Melnyik és Pregna állhatott be új fiúként, a védősorba.

A DVTK-nál a legutóbbi, felcsúti bajnokijához képest Antal B., Molnár G. és Grozav maradt ki. Utóbbi valószínűleg a hónapok óta tartó gyenge formája okán. Molnár G. sérülés miatt keretben sem volt, kapusposzton pedig a váltás mellett döntött Zoran Zekic edző. A gólvonalra Antal B. helyett Malenica állt, Grozav helyett Suljic kapott bizalmat, és Hegedűs J. is bekerült a csapatba. Utóbbi labdarúgó kezdőbe jelölése is sejtette, hogy új formációval próbálkozik a Diósgyőr, a meccs közben kiderült, hogy a három belső védő szerepeltetésével védekezésben 5–4–1, támadásban pedig 3–4–3 volt a piros-fehérek felállása. Ugyanis a széleken, a jobb oldalon Shestakov és Grgic, a balon pedig Marin és Suljic mozgott előre, hátra, ahogy a mérkőzés menete megkívánta.

Pontrúgásokból

A két csapat eddigi eredménysora, helyezése, az, hogy a Kisvárda dobogói magasságba emelkedett, és hogy a Diósgyőrnek az utolsó helyen szerénykedve nagyon kellett a győzelem, egy felszabadultan és egy győzelmi kényszer alatt játszó csapat csatáját ígérte.

Ám a DVTK-nak nem volt oka arra, hogy görcsöljön, az első percek kezdeményezőbb játékát követően hamar gólt ért el. A piros-fehérek büntetőből találtak a kapuba, és hogy előtte mi történt, hogy Hej lövésre lendülő lába elérte-e a labdát előle elpöckölő Grgicet, hogy a védőből lett középpályás ettől esett-e el, egy idő után majd nem lesz téma, ahogy már a múlt homályába kezd veszni az is, amikor a DVTK ellen a Paks lesállásból szerzett gólt, vagy amikor a Budafok az előzetesen jelzett hosszabbítás letelte után egyenlített ki Diósgyőrben. A Kisvárda ellen előnybe került DVTK a gól után picit más szerepre kényszerült, de a vendégek nem tudtak helyzeteket teremteni, mert rendre jól zárt vissza a hazai védelem. A 22. percben Marinnak volt egy olyan, kaput eltaláló lövése, ami könnyű zsákmánya volt Dombónak, aztán a kiegyenlített meccsen pontrúgások jelentettek izgalmat. Az elsőt, a 37. percben a középről, 28 méterről eleresztett bombát még hárította a kapus, de másodjára Dombó elveszítette a Hegedűs J.-vel szembeni párharcot, a védő 23 méteres lökete a bal felső sarokban kötött ki.

Kétgólos előnye birtokában nyugodtan mehetett a szünetre a Diósgyőr, az első félidőben halovány teljesítményt nyújtó várdaiaknak kellett volna többet mutatniuk, hogy „megérkezhessenek” a meccsbe.

Már volt kaput eltaláló

A szünetben kettőt cserélt a vendégegyüttes, de ettől még nem támadt fel, Kovácsrétiék csak egy jó idő elteltével mutattak abból valamit, ami előkelő bajnoki helyezésükhöz hozzájárult. Az 56. percben Maxnak volt egy kaput méterekkel elkerülő lövése, és sok dolguk nem volt ekkoriban a kapusoknak. A labdát a kisvárdaiak birtokolták többet, de a Diósgyőrrel ezen a meccsen már sokkal kevesebbszer fordult elő az, ami korábban általános hibának számított, hogy a játékszer megszerzését követően szinte azonnal labdavesztés jött. A nagy küzdelemben a DVTK a kontrák vezetésében bízott, egy ilyen során, egy Grgic-, Vanecek-kényszerítőt követően Grgic beadásáról Suljic csak centikkel maradt le középen. Aztán egy kapu felé szállt Kovácsréti-szabadrúgás után a hazaiak előtt adódott gólszerzési lehetőség, de a 63. percben Suljic kiugratását követően Marin a kapusba lőtte a labdát, aztán néhány másodperccel később Shestakov passza után Suljic lőtt a bal alsó sarok mellé. A folytatásban kiderült, hogy a Kisvárda képes olyan támadásépítésre, amely helyzetet is eredményez, előbb Navratil elfutása után Shestakov lábáról perdült a labda a hazai ketrec jobb kapufája mellé, majd a 71. percben Jelena 14 méterről csak centikkel lőtt a bal alsó sarok mellé. Rá pár másodpercre pedig összehozták a vendégek az első kapura lövésüket: Bumba közeli löketét védte bravúrral Malenica, az ismétlést pedig Jelena vágta a ketrec fölé. Nagyon közel járt ekkoriban a szépítéshez a Kisvárda, de a DVTK sem adta fel a kontralehetőséget, egy ilyen során Marin vezette végig a labdát az ellenfél térfelén, szólója végén viszont egy védőbe bombázott. A hajrában a Kisvárda tovább küzdött a gólért, Lucasnak volt egy próbálkozása, amit könnyedén hárított a diósgyőri kapus. A hosszabbításban még láthattunk egy kapu fölé szálló szabadrúgást Kovácsrétitől, amely előtt érdekes jelentek játszódtak le. A hazai sorfal mögé Márkvárt feküdt le a földre azért, hogy ne járjanak úgy, mint a Budafok ellen, amikor a kötött alakzatban a felugró játékosok alatt talált utat a labda a kapuba. A meccs utáni sajtótájékoztatón arra a kérdésünkre, hogy Márkvárt jutalomból vagy büntetésből fekhetett le a végén a sorfal mögé, Zekic edző azt mondta, hogy a játékos nem volt kijelölve erre a feladatra, mivel intelligens játékos, maga döntött úgy, szem előtt tartva azt, hogy ne fordulhasson elő az, ami egy hete megtörtént, az esetleges lapos lövésnek így próbálta útját állni.

Az új hadrendben stabil, szervezett játékra képes Diósgyőri VTK szép ajándékkal gazdagodott, de a 3 pont megszerzését nem ünnepi eleganciával, hanem egy picit a 111 évvel ezelőtti, többségében tizenéves alapítókat is megidézve, munkás melóval, jó iparos módjára érte el.

A gólok története

9. perc: A 16-oson belül Grgic indult meg a labda felé, és úgy tűnt, hogy a játékszer tisztán Hejé lesz, ám a diósgyőri játékos ellenfele lövésének pillanatában elpöckölte a lasztit, majd elesett, a játékvezető pedig 11-est ítélt, mert úgy látta, hogy a védő megrúgta ellenfelét. A büntetőt Vanecek végezte el, aki a jobbra mozduló Dombót becsapva a bal alsó sarokba lőtt, 1–0.

40. perc: Szabadrúgáshoz jutott a Diósgyőr, a Vanecekkel szemben elkövetett szabálytalanság után. A kaputól 23 méterre, kissé jobbra, az álló labdának Hegedűs J. futott neki, és jobbal a bal felső sarokba csavarta a lasztit, 2–0.

Diósgyőri VTK – Kisvárda Master Good 2–0 (2–0)

Diósgyőr, zárt kapuk mögött. V.: Andó-Szabó (Tóth II V., Szert; Erdős, Vad II.).

Diósgyőri VTK: Malenica (6) – Shestakov (6), Milovic (6), Hegedűs J. (6), Soldo (6), Marin (6) – Grgic (6), Márkvárt (6), Max (6), Suljic (6) – Vanecek (6). Vezetőedző: Zoran Zekic.

Kisvárda Master Good: Dombó (6) – Melnyik (6), Prenga (5), Cirkovic (6), Hej (5) – Lucas (5), Simovic (5) – Sassá (4), Ötvös (4), Bumba (5) – Viana (4). Vezetőedző: Supka Attila.

Csere: Ötvös helyett Navratil (5) a 46., Sassá helyett Kovácsréti (6) a 46., Viana helyett Jelena (6) a 66., Suljic helyett Drazic (-) a 67., Vanecek helyett Ivanovski (-) a 77., Shestakov helyett Iszlai (-) 83., Simovic helyett Karabelyov (-) a 83., Bumba helyett Zlicic (-) a 83. percben.

Sárga lap: Bumba a 16., Marin a 33., Prenga az 55., Max az 56., Andrusch (a kispadon) a 73., Ivanovski a 82., Cirkovic a 93. percben.

Gólszerző: Vanecek 11-esből (1–0) a 10., Hegedűs J. (2–0) a 40. percben.

Zoran Zekic: – Azt gondolom, hogy nagyon jól játszott ma a csapat, ahhoz képest, amelyet jelen állapotában tud. Nagy nyomás van rajtunk, de ezt elbírtuk, karaktert és minőséget mutattunk. Az eredmény volt ma a legfontosabb, 2–0 után volt lehetőségünk arra, hogy lezárjuk a meccset. Dicséret illeti a fiúkat, mert jó teljesítményt nyújtottak, megérdemelten győztek. Azért is volt nehéz dolgunk, mert csak egy napunk volt felkészülni taktikailag, és megvalósítani azokat, amiket az edzésen gyakoroltunk. Külön öröm, hogy a szurkolóknak örömet szereztünk a klub születésnapján. Hogy megnyugodtam-e a második gól után? Akkor szoktam megnyugodni, amikor a játékvezető lefújja a meccset, a kispadon néha érzelmesen élem meg a mérkőzés történéseit. De ha azt, amit ma mutattunk, száz százalékban meg tudjuk tartani, akkor bennmaradunk az NB I.-ben. De ehhez persze még sok munkára van szükség. Ma azzal voltunk többek, mint az előző meccseken, hogy új játékrendszerben léptünk pályára, kompaktabbak voltunk, a labdás játékunk sokat javult. Ez az első meccs, amivel meg voltam elégedve, mert a labdás és a labda nélküli mozgások is megvoltak.

Supka Attila: – Nem igazán azt a teljesítményt nyújtottuk, amit vártunk a csapattól. A meccs előtt is tudtuk, hogy a DVTK-nak nagy szüksége van a pontokra, ahogy nekünk is az NB I.-es tagság megőrzéséhez. Nem kezdtünk jól, és ez megbosszulta magát, ez a harmadik olyan meccsünk volt, amelyen elkerülhető 11-est kaptunk. A játékunk sem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna, a labdakihozatalok, a támadásépítések sem, nem bontottuk meg az ellenfél védekezését a széleken, pedig arra készültünk, hogy a 3 belső védő mellett itt lehet esélyünk a helyzetek kialakítására. A második félidő jobban nézett ki, de ekkor már kétgólos hátrányban voltunk. A második kapott gólunk is elkerülhető szituáció volt, hiszen beszéltünk arról a meccs előtt, hogy amennyire lehet, kerüljük el a szabadrúgásokat és a szögleteket. A második játékrészben, mindent egy lapra feltéve, volt lehetőségünk, és ha a 60. perc környékén tudtunk volna értékesíteni egy helyzetet, szorosabbá tehettük volna a meccset. Saját magunknak köszönhetjük, hogy pont nélkül távozunk.

(A borítóképen: Hegedűs J. [jobbra] szerezte a DVTK második találatát)