A DVTK élvonalból való kiesésével zárult le a Leisztinger-korszak

Bár Leisztinger Tamás már 2021. januárjában távozott Diósgyőrből, a Leisztinger-éra valójában csak most, 2021. májusában ért a végére. Leisztinger a csapatot a legutolsó helyen adta át, úgy hogy tizenöt mérkőzés alatt 10 pontot szereztek, abból is hármat a zöld asztalnál, mert az Újpest a 10. fordulóban nem állt ki ellenük, így azt a meccset játék nélkül, 3-0-ás eredménnyel írták jóvá az MLSZ-ben. A meccsenkénti pontátlag így is csak 0,66 lett. De mindez már csak egy félresiklott korszak végjátéka volt, egy olyan korszaké, ahol a DVTK csak egy szimpla ingatlanos vállalattá alakult a milliárdos vállalkozó céghálójában. Egy volt a sok közül, valószínűleg ez volt az oka, hogy a ciklus vége felé járva a meccsek többségén már meg sem jelent a tulajdonos. Az üzleti logikával működtetett Leisztinger birodalomba a DVTK nem tudott beilleszkedni, ugyanis egy futballcsapat olyan vállalkozás, amibe pénzt szokás tenni, nem pedig pénzt szokás kivenni belőle.

Évek óta érett a kiesés

„Sajnos évek óta érett már, hogy szeretett klubunk kiesik a legmagasabb osztályból.„ – Ezzel a mondattal kezdték a legutóbbi nyílt levelüket a diósgyőri ultrák, miután végérvényessé vált, hogy a DVTK búcsúzott az NB 1-től. Valóban évek óta érett a kiesés. A gondok igazából már 2016/17-es idényben elkezdődtek. A bennmaradás csak az utolsó fordulóban sikerült, majd ugyanez történt a következő idényekben is. Ma már 2021-et írunk, a tulajdonosnak négy év is kevés volt ahhoz, hogy a pénzügyi fordulat bekövetkezzen.

Ha ugyanis a tulajdonos komolyan vette volna a szerepét, vagy a figyelmeztető jeleket, akkor lépést kellett volna tartania az egyre erősödő ligával, és megfelelő módon támogatni a saját csapatát. A Leisztinger idejében kiadott közlemények szerint a tulajdonos tíz év alatt 5 milliárd forintot invesztált a csapatba, igen ám, de ennek egy jelentős része csak kölcsön volt, így aztán a reálértéken egyre csak csökkenő tulajdonosi finanszírozás szakmailag automatikusan lejtőre küldte a csapatot.

Lett volna miből

Pedig Leisztinger Tamás a Forbes magazin szerint a 17. leggazdagabb magyar ember, több, mint 87 milliárd forintos vagyonnal, tehát ha akarta volna, lett volna miből többet adni. De nem adott, így aztán a magyar NB 1 pénzügyileg egész egyszerűen elhaladt a DVTK mellett. Egy klub erejét sportszakmai alapon az jellemzi a legkönnyebben, hogy mekkora a játékoskeretének értéke. A 2013/14-es szezonban a Videoton keretértéke 16 millió euró, a Ferencvárosé 12 millió euró volt, hozzájuk képest a DVTK keretértéke 8 millió euróra rúgott, ami még nem jelentett túl nagy versenyhátrányt. Ennek megfelelően a bajnokságban 5. helyen végzett a csapat, a kupában pedig döntőt játszott az Újpesttel.

Időközben azonban az FTC már 31 millió eurónál tart, a fehérváriak pedig 18 millió eurónál, míg a diósgyőri csapat nemhogy előre lépett volna, hanem visszaesett, ugyanis a Budafokkal holtversenyben nagyjából 5 millió eurós kerettel vágott neki a 2020/21-es szezonnak. Csodák nincsenek, a két kieső végül a két legkevesebbet érő csapat lett. De hogyan is nőtt volna a keretérték, amikor a teljes Leisztinger érában nem volt olyan játékos, akiért a klub százezer eurónál többet fizetett volna.

Gólok nem, ingatlanvagyon igen

A csapat azonban egy valamire minden bizonnyal jól jött a tulajdonosnak. Ugyanis miközben a klub sportszakmai értéke folyamatosan csökkent, a klub körül egyre csak nőtt az ingatlanvagyon értéke, a sporttámogatási adókedvezményeket jól használták ki Diósgyőrben, jobban, mint a csatárok a gólhelyzeteket. Valószínűleg ez az ingatlanvagyon jelentette a tárgyalási alapot, amikor a klub értékesítésre került, nem pedig a játékosállomány.

Megfúrták a jogászok

A klubmodell félresiklását talán a szurkolók tudták volna megakadályozni, ha 2018-ban tulajdoni részesedést szereznek a klubban. A kisebbségi tulajdonos nevében az akkori jobboldali városvezetés felajánlotta ugyanis, hogy 2 százaléknyi tulajdonrészt ingyenesen átad a Diósgyőri Szurkolók Közösségének, hogy a Bundesliga modellhez hasonlóan közvetlenül is beleláthassanak a DVTK ügyeibe. Ezt a tranzakciót azonban a Leisztinger jogászai különböző cégjogi kifogásokkal megakasztották.

A baljós folyamatok így hát tovább folytatódtak. A 2020/21-es szezon minden korábbinál rosszabbul kezdődött, és az új tulajdonos már későn érkezett. Bár azonnal a pénztárcájába nyúlt, és számos új játékos mellé, új edzőt is hozott, méghozzá Horvátországból. Pedig a jó horvát edzők nem olcsók, például Slaven Bilic már 2008-ban évi 1,2 millió kuna fizetést kapott (kb. 58 millió Ft) a horvát válogatott élén, míg Zlatko Dalic, igaz a 2018-as világbajnoki döntő után évi 5 millió dollárral (1,5 milliárd Ft) sem érte be.

A DVTK új tulajdonosa arra Zoran Zekicre bízta a csapatot, aki persze ennyire nem drága edző, de aki előtte azért százötvenkét mérkőzésen ült az eszéki NK Osijek kispadján a horvát első osztályban. A mérlege: 69 győzelem, 40 döntetlen, 43 vereség volt, Kétszer is kijuttatta a csapatát a horvát ligából a nemzetközi színtérre, az Európa Ligába. A legnagyobb sikert a 2017/2018-as kiírásban érte el, amikor kettős győzelemmel búcsúztatták a holland PSV Eindhovent, a play-off körben azonban elvérzett a csapata az Austria Wien ellenében, így nem kerültek fel a főtáblára. Nyilván egy ilyen kvalitású edző komoly pénzbe került, hiszen abból horvát futball-kultúrából jött, amely képes volt arra, hogy 2018-ban világbajnoki döntőt játsszon Franciaország ellen, és a Ferencvárost edző Szergej Rebrovot, és a jelenleg mezőkövesdi Pintér Attilát nem számítva az egyetlen edző volt a jelenlegi magyar NB 1-ben, aki valaha play-off mérkőzést tudott játszani csapatával az európai színtéren.

Zoran Zekicnek Diósgyőrben eddig tizenhét bajnoki meccs jutott, a mérlege 50 százalékosra sikerült, 6 győzelem, 5 döntetlen, 6 vereség, a csapat meccsenkénti pontátlagán az ő időszakát nézve sokat javított, 0,66-ról 1,35-re. A 17. fordulóban kapcsolódott be a munkába, és neki kellett irányítani a csapatot a 2. fordulóból elmaradt Ferencváros elleni meccsen is. Ha a 17. fordulótól számított tabellát nézzük, a DVTK biztos bennmaradó helyen áll, egészen pontosan a 7. lenne, de ez most sovány vigasz a szurkolóknak.

Cél a feljutás

A januári igazolások a keret értékét is jelentősen megnövelték, 8,3 millió euróra, ami az MTK-val holtversenyben az 5-6. legértékesebb keret lett, és végül is a tavaszi szezon 7. helyezése ezzel nagyjából szinkronban is áll. A csapatnak most a másodosztály következik, ezért érdemes rápillantani az ottani erőviszonyokra is. A két legértékesebb kerettel a várhatóan feljutó Debrecen és a Vasas rendelkezik, nagyságrendileg 6-6 millió euróval, utánuk a két győri csapat következik az ő keretük 3-3 millió eurót ér. Amennyiben tehát a klubnál tartják az ígéretet (és miért ne tartanák), vagyis, hogy az NB 2-nek is az első osztálynak megfelelő kerettel és költségvetéssel vágnak neki, minden adott lesz ahhoz, hogy egy év múlva feljutást ünnepelhessenek a diósgyőri szurkolók.

(Képünkön: Leisztinger Tamás)