Kellene egy vezér Diósgyőrbe

A DVTK labdarúgócsapata 11 év után, 2010-et követően (ismét) elbúcsúzott a magyar labdarúgás élvonalától, akkor az együttes a 16 csapatos NB I. utolsó helyén zárt (17 pont). A Diósgyőr aztán 2011 nyarán megnyerte az NB II. Keleti csoportját és egy évadot követően visszajutott a legmagasabb osztályba, melynek azóta tagja volt.

Túl sok hiba

Arról, hogy milyen érzései vannak a kieséssel kapcsolatban, a Diósgyőr egyik legendás futballistáját, Oláh Ferencet kérdeztük:

– Amennyiben általánosságban akarnám összefoglalni a DVTK idei szezonját, akkor azt lehet rá mondani, hogy túl sok volt a hiba, nem fér bele sok vereség, hosszú nyeretlenségi sorozat, mert szűk a mezőny, csupán tizenkét csapatos. Ez pedig azt hozta, hogy ebben a szezonban is izgulni kellett, hogy sikerül, vagy nem sikerül bennmaradni. Ami korábban többször összejött, az most nem…

Oláh Ferencet arra is kértük, hogy ossza meg portálunkkal, hogy véleménye szerint milyen okok miatt juthatott ide a csapat.

– Egyrészt kell egy, vagy inkább két vezér is egy ilyen közösségbe, s ilyen játékost nem nagyon láttam – hangsúlyozta. – Ennek a vezérnek vagy vezéreknek jobbára helyi játékosnak kell lennie, lenniük, akiknek szavuk van az öltözőben, elfogadják őket a többiek. Ezzel szemben nálunk volt 17-18 légiós a keretben, egyedüli saját nevelésű játékosként leginkább csak Szűcs Kornél kapott lehetőséget, de tőle még nem lehet azt elvárni, hogy minden tekintetben húzóember legyen, még neki is sokat kell tanulnia. Az utóbbi időben ugyan volt pár srác, akik debütáltak a csapatban, az NB I.-ben, de aztán eltűntek, eligazoltak máshová.

Nem győzték meg

A kétszeres MNK-győztes legenda ebben a témában még az alábbiakat is megjegyezte:

– Látom, hogy most sok helyen nem divat, de régen úgy működtek a dolgok, hogy azért minden évben felkerült egy-két fiatal a nagyokhoz, akik őket segítették – mondta Oláh Ferenc. – A DVTK annak idején sokat merített a saját maga hátországából, illetve környékbeli, borsodi gyerekekből, akik számára megtisztelő volt Diósgyőrbe igazolni. Nekem mindkettő kicsit hiányzik… A külföldi játékosokkal egyébként úgy vagyok, hogy legyen csak kettő-három, de az minőséget képviseljen. Azok, akik a télen érkeztek, nem igazán győztek meg arról, hogy ebbe a kategóriába tartoznának… Még azt megemlíteném: amikor mi rossz eredményt értünk el, akkor nem mertünk kimenni az utcára, mert az emberek megállítottak, és számonkérték, hogy miért játszottunk így, vagy úgy…

Érdekelt bennünket az is, hogy Oláh Ferenc miként értékeli a DVTK-t idén vezető három szakvezető tevékenységét.

– Feczkó Tamást nem tartottam rossz választásnak, azonban nem volt szerencséje – jegyezte meg Oláh Ferenc. – Vele nagyon jól álltunk tavaly tavasszal, futott a szekér, ott voltunk az érmesek mögött, de aztán a járvány utáni folytatást követően valami megtörhetett. Nem tudom, mi, mert a belső dolgokra nem látok rá. A szlovákiai magyar Geri Gergely rosszkor, rossz pillanatban érkezett a rendszerbe, emiatt nem jutott neki túl sok lehetőség. Neki sem lehetett kellemes, hogy pár hét után mennie kellett, holott megtehette volna az első lépéseket egy komoly csapatnál. Zoran Zekictől vártam azt a mindent elsöprő délvidéki mentalitást, amiből csak meg-megcsillantott valamit, mert végül is a célt vele sem értük el. Elég nehéz helyzetben vette át a csapatot, és olyan játékosokra épített, akiket valamilyen szinten ismert. Reálisan látta a helyzetet, a mérkőzéseket, sajnálom, hogy nem jött ki jobban a szituációból, ha kiesik egy csapat, akkor arra nem lehet mondani, hogy minden jó volt. Egy-egy meccsen felvillant a lehetőség a bennmaradásra, azonban ennyi váltást, kispadon, keretben, nem bír el egy csapat, mindig meg kell lennie egyfajta stabilitásnak, egy magnak.

Itteni múltja

A közeli és távoli jövőről is kérdeztük Oláh Ferencet, hogy merre, milyen irányba lenne érdemes elindulni.

– Először is kell egy jó edző, aki mellé, mögé mindenki oda tud állni, ő pedig a klubvezetéssel meghatároz egy bizonyos utat. Nem lenne baj, ha ez a személy esetleg olyan lenne, akinek van itteni játékosmúltja, de bárkit is választanak, nem lesz könnyű dolga – nyilatkozta a DVTK egykori labdarúgója. – Aztán, gondolom elmennek a légiósok, vagy legalábbis a döntő részük, úgyhogy építeni kell egy új keretet. Hozzá kell nyúlni az NB III.-as csapathoz, onnan felhozni a legtehetségesebbeket, és hozzájuk igazolni minőségi magyar játékosokat, akikre lesz pénzügyi keret. Minden poszt fontos, de a csatárposzt talán a legfontosabb, mert az NB II.-ben nyerni kell majd a meccseket. Olyan gólérzékeny támadó kell, akiben van szezononként minimum 12-15 gól, amilyen annak idején Dzurják Csöpi volt. Ne legyen igazam, de nehéz idők jönnek, meg kell nézni, hogy a Győr, a Haladás, a Békéscsaba mióta NB II.-es, vagyis jó lenne, ha ez az átszállójegy csak egy évadra szólna.

Oláh Ferenc 1951. december 22-én született Miskolcon, a Diósgyőri VTK saját nevelésű játékosa. 1971-ben mutatkozott be az élvonalban. Kétszeres kupagyőztes és egyszeres bajnoki bronzérmes a csapattal. 350 mérkőzésen 63 gólt szerzett, 1987-ben vonult vissza. A legmagasabb osztályban lejátszott mérkőzéseket tekintve a diósgyőri örökranglista második helyén áll. Tőle többet csak Salamon József szerepelt élvonalbeli meccsen, mégpedig 375 alkalommal. 1994 és 1995 között a Diósgyőri FC edzője volt.