„Szegényebb lesz nélkülünk az Eb”

A kontinensviadal a magyaroktól volt hangos! A nemzetközi szaksajtó is elismeréssel szól a csapat remekeléséről, s szuperlatívuszokban a magyar drukkerekről. Akik főként a magyar meccseken tettek ki magukért a Puskás Arénában, de a Portugália – Franciaország találkozón is megtöltötték a nézőteret. Ennek a fantasztikus hangulatnak részese volt a magyar válogatott tagjaként Cseri Tamás, a Mezőkövesd Zsóry FC középpályása. Őt kérdeztük a felkészülésről, élményeiről, a franciák elleni szerepléséről és a folyta­tásról.

Milyen volt 35 nap után hazaérkezni az „édes otthonba”?

Nem vitás: jó volt hazatérni, de persze, szívem szerint maradtam volna, hiszen akkor negyeddöntőt játszhattunk volna! Kis szerencsével sikerülhetett volna, de mindezek ellenére bravúrosan szerepeltünk!

Hogyan tudta meg anno, hogy beválogatta Marco Rossi a válogatott keretébe?

Mint mindig, mintegy fél órával a keret nyilvános kihirdetése előtt kaptam üzenetet, hogy kerettag lettem. Nagy öröm volt ez számomra, hiszen azt bizonyította, hogy számít rám a kapitány.

Milyen volt az edzőtábor első része?

Mindannyian egy kemény bajnokság után voltunk, egyeseknek néhány nap pihenővel, másoknak még annyival sem. A kapitány és csapata kemény edzéseket vezényelt, hogy kellő erőállapotba kerüljünk, hiszen tudtuk, milyen ellenfelekre kell készülnünk. Mindannyian úgy éreztük, a fárasztó bajnokság után is szükség volt erre, de a szakvezetés vigyázott arra, nehogy túlterheljenek bennünket.

Folytatódott a munka Ausztriában...

Ahol hasonlóan kemény volt a munka, hiszen itt lett teljes a keret, de már ott a taktikai elemek gyakorlása is beágyazódott a napi munkába. Azután jött a keretszűkítés, de akkorra már köztudottá vált: Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt nem lehet velünk. Mindkettejüket nagyon sajnáltam, hiszen Doma kiváló technikai és lövőkészsége, Zsolt kifejezetten rakkolós stílusa nagyon kell ennek a sokra hivatott csapatnak. És akkor még a szűkített keretből később kiesett Gazdag Dániel is, akinek a helyére nem hívott be új embert Marco Rossi.

Azután vissza Telkibe, de immáron egyfajta „buborékba”.

A vírushelyzet megkívánta ezt az „elzártságot”, a felkészülés ezen szakaszában a fókusz már a taktikán volt. Nagyon jól felkészített minket a Mister és csapata arra, mi is várhat ránk a világsztárokkal teletűzdelt csapatok ellen ebben az F jelű, „halálcsoportnak” is nevezett négyesben. S amellett, hogy az erőnlétre és a taktikai felkészítésre helyezték a hangsúlyt, sokat foglalkoztak a mentális felkészítésünkkel is. Mondhatom, minden tekintetben készen álltunk arra, hogy megkezdjük a szereplést az Európa-bajnokságon.

Amely a portugálok ellen, a telt házas Puskás Arénában be is következett.

Még most is beleborzongok, milyen hangulat fogadott bennünket már a bemelegítésnél is. Libabőrös leszek, ha eszembe jut, ahogy hatvanezer magyar énekelte a Himnuszt velünk együtt! Ez akkora lelki pluszt adott a fiúknak, hogy remek mérkőzést játszottunk a regnáló Európa-bajnokkal. Kis szerencsével nyerhettünk is volna, de legalább a döntetlenre rászolgáltunk. Nem így lett, Fortuna elpártolt tőlünk! Lőttünk egy lesgólt, kaptunk egy megpattanóból, majd büntetőből gólt úgy, hogy 84 percig álltuk a sarat ­Ronaldo és társai ellen. Lehet-e véletlen, elkenődtünk e találkozó után, hiszen szerettük volna jól indítani a kontinensviadalt, megadni az alaphangot fantasztikus közönségünk előtt.

Amit a luzitánok ellen elvett a sors, némileg visszaadta az aktuális világbajnok ellen.

Jól mondja, némileg! Ismét világsztárokkal tűzdelt csapat állt velünk szemben, de ott voltak az eufóriát okozó szurkolóink, akik átsegítettek minden nehézségen. Remekül játszottunk, vezettünk ellenük. Kis szerencsével nyerhettünk is volna, de így sem vallottunk szégyent!

S ezen a mérkőzésen elérkezett a hajrá, a 70. perc.

Igen, akkor szólt Rossi mester: készüljek, beszállok! Meglepett, hogy engem cserél be, de erre készültem május 17. óta. Nem remegett a lábam, nem azt néztem, hogy kik ellen lépek pályára. Arra koncentráltam, hogy végrehajtsam, amit a kapitány kért tőlem.

A Nemzeti Sport úgy fogalmazott: Cseri Tamásnak e negyed­óra alatt nehéz volt kibontakoznia, de nem lógott ki a csapatból, jól vette ki a részét a csapatjátékból, pontosak voltak a passzai.

Kritikus vagyok magammal szemben, azt mondom, talán játszhattam volna jobban is! Fantasztikus élmény volt ebben a miliőben pályára lépni, de nem remegett a lábam, tettem a dolgom. Magam is úgy érzem, nem vallottam szégyent.

És következtek a németek, Münchenben.

Tudtuk, csak győzelemmel juthatunk tovább az egyenes kieséses szakaszba. Ennek megfelelően készültünk, de abban is biztosak voltunk, ha nekik megyünk, abból csak mi jöhetünk ki rosszul. A Mister és csapata ismét nagyot húzott, remekül építette fel a taktikánkat. Aminek köszönhetően két ízben is megszereztük a vezetést, de valamiért Fortuna ezen az Európa-bajnokságon nem szeretett belénk! Hiába leptük meg a németeket, hiába rágta kapitányuk bőrig a körmét, a hajrában csak sikerült egyenlíteniük, s ez nekik a továbbjutást, nekünk a kiesést jelentette. Nem ezt érdemeltük, de a labdarúgás már csak ilyen.

Itthon és határainkon túl is szinte minden szakértő úgy véli: szegényebb lett ez az Európa-bajnokság a magyarok kiesésével.

Én is így gondolom, mert a csapat bravúrt bravúrra halmozott, elnyerte a legkritikusabb szakértők elismerését is. Deschamps-tól kezdve Bölöni Lászlón át korábbi világnagyság játékosokig mindenki a mieink dicséretét zengte. A fantasztikus szurkolótáborunkról már nem is beszélve! Sokat vesztettünk mi is, de Európa is azzal, hogy nem jutottunk tovább!

Münchenből hazatérve azonnal Egerbe, a családhoz utazott?

A kapitány azt mondta, aki úgy gondolja, maradhat Telkiben, aki haza akar térni, annak erre is lehetőséget ad. Így én Eger felé vettem az irányt, hajnali fél hatkor már otthon voltam. Sok volt ez a 35 nap a két lányom és várandós feleségem nélkül, de bár hosszabb lett volna, ezt ők is szívesen elfogadták volna!

Gondolom, azóta találkozott már mezőkövesdi szakvezetőjével, Pintér Attilával.

Természetesen! Gratulált a csapatnak, külön is nekem, kiemelve azt: remekül játszott a csapat, nagy kár, hogy nem folytathatjuk. Javasolta, pihenjek pár napot, de én kértem: nehezebb lenne úgy visszazökkenni a mindennapokba, a felkészülésbe. Így azután pár kérésem volt hozzá, amit elfogadott, s azonnal munkába álltam.

A válogatott legközelebb szep­tem­berben találkozik. Cseri Ta­más is ott lesz a keretben?

Most a klubomra koncentrálok, a felkészülésre, majd a bajnoki rajtra. Szeretnék úgy játszani, hogy ismét felhívjam magamra Marco Rossi figyelmét. Ha a kapitány hív, természetesen örömmel megyek, s megszakadok a keretbe kerülve. Ha nem kerülök be, akkor is tiszta szívemből szorítok majd a csapatnak. Mert ez a csapat sokra hivatott Marco Rossi vezetésével!