Négy esztendeje gurult el a gyógyszere

Kohári Szabolcs személyében 21 éves szikszói fiatalember nyerte a III. Miskolc–Kassa ultramaratoni futóversenyt szombaton. A 115 kilométeres távot 9:55:52 óra alatt teljesítette a DVTK sportolója, akit elsőként arról kérdeztünk, hogy a verseny során az első hely megszerzése volt-e a cél, vagy egy időterv teljesítése.

Titkon remélte

– A győzelem megszerzésében csak titkon reménykedtem, erről nem beszéltem senkinek. Mivel a mezőny összetételét, az indulók képességeit nem igazán ismertem, így csak az időtervem teljesítésére koncentráltam – mondta Kohári Szabolcs, majd így folytatta: – Előzetesen, még a tavasz folyamán a pálya magyar szakaszát Szikszó és Kéked között bejártam, három részletben lefutottam, edzés gyanánt, és ez alapján volt egy elképzelésem arról, hogy mikor, milyen tempót kellene mennem. Azt terveztem, hogy 9 és 10 óra közötti idő alatt teljesítem majd a távot, ez sikerült is, és nagyon meg vagyok elégedve, felemelő érzés volt a kassai dómhoz elsőként megérkezni.

Kohári Szabolcs arról is beszélt, hogy úgy vágott neki a versenynek, hogy Abaújszántóig 4,5 perces kilométereket megy, és utána akár be is lassulhat az emelkedő magasságon.

Biztonsági futással

– Göncre érve csökkent a motivációm, de ekkor már 30 perces előnyöm volt a második helyezett futóval szemben, és ekkor azért az már benne volt a fejemben, hogy függetlenül a hátralévő 40 kilométertől, ezt a versenyt megnyerhetem, hacsak valami váratlan közbe nem jön, mondjuk egy izomfájdalom vagy gyomorprobléma, esetleg egy sérülés. Úgyhogy a táv utolsó harmadában a biztonsági futáson volt a hangsúly – mondta a szikszói ultrafutó, majd így folytatta: – Ez a verseny azért is volt fontos a számomra, mert a lakhelyemen, Szikszón is keresztülhalad, így egy kicsit otthon is futottam. Nagyon jó érzés volt, hogy Szikszón sokan kint voltak, amikor odaértem, és szurkoltak nekem. Ez óriási erőt adott, amit ezúttal is köszönök. A pálya vezetése, útvonala egyébként tökéletes volt, a biztosítása nagyon rendben volt. Remélem, idővel nagyobb megbecsülést kap majd az ultrafutó-társadalmon belül ez a verseny, és népesebb lesz a mezőny, a szervezők, a táj, a terep ezt megérdemelné.

A negyedik után

Azt is megkérdeztük a Miskolc– Kassa ultramaratoni verseny győztesétől, hogy mennyire szeret társaságban futni, hogy mikor szakadt el a mezőnytől.

– Úgy a 4. kilométer után, mert tartani akartam a 4,5 perces átlagkilométert – hangzott a válasz. – Egyedül szeretek futni, társaságra nem vágyom futás közben. Azt szerettem volna, ha a végére 5 perc körüli lesz az átlagom, és tudtam, hogy az Abaújszántó után következő emelkedés lassító hatással lesz rám. Megjegyzem: most először futottam le egyben ekkora távot, úgyhogy óriási öröm számomra, hogy a leggyorsabb tudtam lenni. Két éve még csak váltóban indultam a Kassa–Miskolc versenyen, de jövőre ismét egyéniben akarok rajthoz állni. Az idén ez volt az utolsó versenyem, jövőre, ha áprilisban lesz ez a megméretés, akkor valószínűleg a második lesz ez a táv, mert előtte, márciusban még egy horvátországi 100 km-es megméretésen szeretnék részt venni.

Miért és mikor?

Kohári Szabolcsot arról is kérdeztük, hogy miért és mikor kezdett el futni, amire ezt a választ kaptuk:

– Öt éve, fogyási céllal, mert 85 kiló voltam, és emiatt 5-10 kilométereket kezdtem el futni naponta. Aztán jöttek a versenyek, először csak 5 km-en, majd később egyre hosszabb távokon. A tervezett súlyomat egy év alatt elértem, kb. húsz kiló ment le, de közben a futás a mindennapjaimnak a részéve vált. Úgy 17 éves voltam, amikor elgurult a gyógyszerem, és egyre nagyobb kihívásokat kezdtem keresni az idő és a távok tekintetében. A tanulás mellett futok, ugyanis a Miskolci Egyetemen két szakot végzek, levelezőn szociológiát, nappalin pedig történelmet. Egy átlagos héten, amikor nincs verseny, heti 100-120 km-t futok, verseny­időszakban pedig heti 80-100 km-t. Mellette erősítő edzéseket is végzek, és kiegészítésként úszni is szoktam. Az edzéstervemet a Tárnokon élő edzőm, Csécsei Zoltán állítja össze. Két éve készülök az ő irányításával, és nagyon sokat köszönhetek neki.

(A borítóképen: Kohári Szabolcs Kassa belvárosában)