Emlékezetes programot szervezett a ­Mathias Corvinus Collegium Miskolci Képzési Központja

Kétszer negyvenöt perces előadásukra, majd kérdezz-felelek show-műsorukra teljesen megtelt a képzési központ udvara. A kilencvenedik percben, amikor a „bíró” szereplésük végét jelezte, kitört a tapsvihar. A távol maradók (mellesleg többen be sem fértek volna) bánhatják, ugyanis lemaradtak a két világsztár magával ragadó műsoráról. 

Rágták az apjuk fülét 

– Átlagos gyerekek voltunk, azt sem tudtuk, hogy mi az a rövidpályás gyorskorcsolya – kezdte Liu Shaolin Sándor, majd derültséget keltett: – Nyár volt, harminc fok, mi pedig élveztük, hogy hűsölhetünk, miközben ötvenszer buktunk orra, de beleszerettünk a siklásba. Mivel beszélünk kínaiul, rágtuk apa fülét, hogy vigyen ki minket korizni Kínába. Kitaláltuk, hogy olimpiai bajnokok akarunk lenni, erre tíz évet áldoztunk az életünkből. Nekem van egy kedvenc szokásom, amely már a védjegyem lett: versenyzés előtt simogatom a szemöldökeimet, és lehet, hogy mások is megpróbálkoznak ezzel, de tőlem kevesebb sikerrel. 

A hallgatóság mosolygott, nevetett, éljenzett, a fiúk ettől még jobban formába lendültek: 

– Amikor a sportorvosnál megkérdezik, vagy a közvélemény-kutatók arról kíváncsiskodnak, hogy hányszor edzünk naponta, rendre más számokat mondunk – folytatta Liu Shaoang. – Naná, hogy így teszünk, nehogy lekoppintsanak bennünket. Most például azt mondom, hogy harminchatszor, van, amikor reggel öttől, és az sem baj, ha kicsit később látunk munkához, mert utálunk felkelni, de az effajta bohóckodások beleférnek a pályafutásunkba és az életünkbe. Egyébként köszönjük a köszöntést, a szép szavakat, de a bátyám megsértődött, mert amikor a pekingi ezerméteres elsőségéről, majd a kizárásáról beszélt, senki nem verte véresre a tenyerét. 

Soha nem veszekszenek 

A publikumnak ez is tetszett, akárcsak Liuék ruházata, amelyet szponzoraiknak köszönhetnek. 

– Bárkit a támogatóink közé fogadunk, de igényesek vagyunk és válogatunk – „komolykodott” Sándor, aki hozzátette: – Szeretünk jókat enni, de soha nem fogyasztunk sokat, mert tudjuk, hogy ebben az esetben fél órával többet kell dolgoznunk. Buliba nem járunk, nem veszekszünk, itt, Miskolcon sem fogunk, hiszen Budapestről egy autóval jöttünk, és egyikünk sem akar gyalog hazamenni. 

A gördülékeny és poénok tömkelegével fűszerezett „sportkabaré” nívója az idő előrehaladtával tovább emelkedett: 

– Régebben egymás mellé éltünk a repülőn, napjainkban a gép különböző részeire kérünk helyet – árult el újabb részleteket az életükből az ifjabb Liu, vagyis Shaoang. – Külön szobában lakunk, és már nem egy fogkefét használunk, hajdanán ugyanis mindenből csak egyet raktunk be a táskánkba. Élvezzük, hogy a nagy csarnokokban tízezrek szurkolnak nekünk. Szeretünk utazni, imádjuk a mozit, és már csak azért is érdemes volt ötkarikás bajnoki címet szereznünk, mert ingyen kapjuk a jegyet. 

Három nyelven álmodnak 

A parádénak pedig még nem volt vége: 

– Amúgy ha valaki elmegy, most nem kap tőlünk közös fotót – nézett a széksorokban feszengőkre Sanyi, mert a kérdezők kötetlen hangnemre váltva becézték a kedvenccé előlépett kiválóságot. 

Arra, hogy milyen nyelven álmodnak, Shaoang így felelt: 

– Amikor sokat beszélünk apuval, akkor kínaiul, ha anyuval töltünk több időt, akkor magyarul, a külföldi táborokban pedig angolul. 

Megtudtuk még a műfaj ifjú, de már legendás alakjaitól, hogy szeretnek sokat aludni, de nincs rá idejük, házasságot még nem terveznek, és ha visszavonulnak, akkor edzők biztosan nem lesznek. 

A csattanó is ült: egy kisfiú arról érdeklődött, hogy kire néznek fel, mire a Liu testvérek kapásból felelték: 

– Egymásra. 

Százszámra készültek a közös fotók, a főszereplők gyártották kézjegyeiket, a közös óhaj pedig így hangzott: „felejthetetlen program volt, gyertek máskor is”.

Gyorskorcsolya: a vendégekről

Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang olimpiai, világ- és Európa-bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó testvérpár eddigi élete már kész regény. Édesapjuk kínai, édesanyjuk magyar. Először mindketten az úszással próbálkoztak, majd később rátaláltak a gyorskorcsolyára. Az 5000 méteres váltó tagjaként 2018-ban a dél-koreai Phjongcshangban megszerezték Magyarország első téli olimpiai aranyérmét, a 2022-es pekingi játékokon pedig Shaoang 500 méteren győzött, ezzel nemzetünk első egyéni téli elsőségét gyűjtötte be.

(A borítóképen: A Liu testvérek a miskolci jégcsarnokban)