Visszavonulás: a rablóból pandúr lett

A Nika becenévre hallgató támadó – a miskolci közönség egyik kedvence – többszörös magyar bajnokként, kupa- és ligagyőztesként intett búcsút játékoséveinek, de a DVTK Jegesmedvéknél marad: a felnőttalakulat másodedzőjeként dolgozik tovább, valamint a klub utánpótlás-neveléséből is kiveszi majd a részét. 

Lesznek-e búcsúmeccsei? Megérdemelné a klubjától és a szövetségtől is. 
Nincsenek ilyen személyes terveim, és tudomásom szerint a DVTK-nál és a válogatottnál sem került szóba, hogy fussak ki még egyszer a jégre. A hoki nem labdarúgás, a mi műfajunkban ez nem divat. 

Statisztikát vezetett? 
Csalódást kell okoznom. Nem tudom, hogy hány találkozóm volt az ilyen és olyan névre hallgató hazai és szlovák élvonalban. Maradjunk annyiban, hogy több száz. A címeres mez azonban rémlik, talán ötvenhét meccsem volt a nemzeti gárdánk színeiben, de az A csoportba való feljutással nem büszkélkedhetek. A fiúk Szapporóban, Krakkóban és Ljubljanában is nélkülem harcolták ki az elit mezőnybe jutást. 

Apropó, elit vébé. Amennyiben Budapest házigazda szerepkört kapott volna, játékosként a jégen marad? 
Ilyen megfontolás eszembe sem jutott. Egyébként sem éreztem semmi jelét annak, hogy esetleg újra meghívnának a válogatott keretébe. A magyar–szlovén pályázat – fogalmazzunk így – egyébként sem ért célba, ezért sportágunk berkeiben most érzek némi csalódottságot. 

Harmincnégy éves lesz júliusban. Megérezte, hogy nem bírja már az iramot? 
Erről szó sincs. Lehúzhattam volna még egy, de akár több idényt is. A klubom ajánlott nekem edzői lehetőséget azzal a mottóval, hogy ha esetleg úgy gondolom, akkor... Azért nem töprengtem, mert régen eldöntöttem, hogy visszavonulásom után trénerként kívánom szolgálni ezt a sportágat. A DVTK-nál leszek elsőéves szakember, eszem ágában sem volt kihagyni ezt a ziccert. 

Most rablóból lesz pandúr, és ez nem biztos, hogy jóra vezet majd. Mert akikkel együtt húzta az igát a küzdőtéren, ősztől azokat kell majd fegyelmeznie, számonkérnie. Belebukhat ebbe? 
Nem hiszem, hogy ebből a forgásból bármilyen bajom adódna. Ez a szerintem nem létező probléma hozzáállás és intelligencia kérdése. Nagyon sokat segíthetek a fiataloknak és az idősebbeknek: a kezdéskor kiosztjuk a lapokat, és onnantól kezdve önjáró lesz az ügyem. 

A Bajnokok Ligája döntőjét csapatuk tucatnyi tagja a miskolci főutca egyik szórakozóhelyén szurkolta végig. Korábban önt is társai között láttuk, most azonban nem volt a társaságukban. Szóval csak fújdogálnak az új szelek? 
Ez téves kapcsolás vagy következtetés. A Real Madrid és a Liverpool csatáját csak a hetvenedik perctől néztem, a lányom ugyanis táncversenyen járt, és őt vártam, a közös meccsnézést ezért hagytam ki. Mellesleg szeretek futballozni, a képernyő előtt ülve viszont nem rajongok a fociért. 

Az ön esete a szakmai stáb oldaláról is különleges: Tokaji Viktor vezetőedző eddig játékosként kezelte, ősztől pedig közvetlen beosztottjaként irányítja. Mit gondol: kijönnek majd egymással? 
Tokival sokat beszélgettem, és örömmel tapasztaltam, hogy nagyon jól áll a majdani szereposztásunkhoz. Amúgy ezerrel tanulok, el akarom sajátítani a videóelemzés fortélyait, és most csak egy szakmai fogást említettem. 

Eljátszik a vezetőedzői tisztség gondolatával is? 
Persze, hiszen dolgozik bennem az egészséges bizonyítási vágy. Ebben a szerepkörben el tudom képzelni magam akár itt, akár máshol, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Már formálódik a keretük, a játékosok jönnek és mennek. Amikor napirendre kerülnek a személyi kérdések, számítanak a tanácsára? 
Igen, és ez teljesen természetes. A Maciknál az elnök és a klubigazgató mellett mindig számít a vezetőedző, a másod­edző vagy másodedzők és a szakmai igazgató véleménye is. 

Mivel tölti a nyarat? 
Családi üdülést vagy külföldi kirándulást nem tervezek, nem tervezünk, a feleségem ugyanis dolgozik, nem olyan régen indította be a vállalkozását: egy szalon frissen „kinevezett” pedikűröse és manikűröse. A jeges foglalkozásokat valószínűleg augusztus második hetében kezdjük, ennek időpontját azonban még nem határoztuk meg. Mivel a sportban mindenevő vagyok, megtekintek majd néhány nyári eseményt, és alig várom, hogy eljöjjön az augusztus, aztán az ősz és a tél, hiszen ezek az évszakok adják az én világomat.

(A borítóképen: Galanisz Nikandrosz [jobbra] játékosból lett másodedző)