2022.07.01. 13:00
Nagyon sok problémájuk volt
A Tállya KSE labdarúgócsapata hét év után búcsúzott az NB III.-tól.
Fotó: Bujdos Tibor
Huszonegy pontjával az utolsó előtti, a 19. helyen zárta a labdarúgó NB III. Keleti csoportjának 2021/2022-es küzdelemsorozatát a Tállya KSE csapata. A hegyaljaiak még 2015 nyarán kerültek fel a honi labdarúgás harmadik vonalába, és volt, hogy felkérésnek köszönhetően, de mostanáig sikerrel megőrizték NB III.-as tagságukat. Azonban a jelenlegi helyezésükkel, a búcsúval, a megyei I. osztályba való kieséssel lezárult egy fejezet a település futballjának történetében.
Nagy pofonokba
Vajon mik voltak az ide vezető okok? – ezt a kérdést tettük fel elöljáróban Lasztóczi Péter vezetőedzőnek.
– Rengeteg összetevője volt annak, hogy kiestünk – kezdte a szakember. – Sajnos, egy éve nem tudtunk olyan minőségi játékosokat igazolni, aki az én stílusomnak és a csapat stílusának is – úgymond – feküdt volna. Emiatt aztán át kellett állni egy más, egy olyan játékrendszerre, stílusra, amilyet a keret megengedett, amilyenre alkalmas volt. Teljes mértékben a támadófoci híve vagyok, a 4-3-3-as rendszerben gondolkodom, szeretem, ha sok helyzet van, sok gól. Nem az én futballom, hogy beállítom a csapatomat nyolc emberrel a kapunk előterébe, aztán majd valahogy hátha találunk egy gólt. Úgy indultunk neki a szezonnak, hogy volt nyolc olyan futballistánk, aki vagy belső védő volt, vagy védekező középpályás. Olyan emberek nem érkeztek, akik presszingben jók, letámadnak, agresszívak, így aztán az előrejátékunkban ez a rész volt lassú. Maradt tehát a hátrébb állás, az ebből való kontrázgatás, csakhogy amikor jobban kinyíltunk, akkor nagy pofonokba szaladtunk bele.
Már profi bajnokság
A tréner egyéb, korábban részben ismert részletekbe is beavatott.
– Elég komolyan elértek bennünket a betegségek, amik miatt fokozatosan foghíjas volt a keretünk – tette hozzá Lasztóczi Péter. – Tavaly az első forduló utántól egészen október elejéig mindig akadt 3-4 ember, aki láz miatt nem, vagy alig játszott. Volt olyan meccs, amikor a szünetben lehoztam egy lázas játékost, és bement a helyére egy ugyancsak beteg társa, egyszerűen azért, mert „vékonyan”, kevesen voltunk. A tavaszi szezonban 14 felnőtt korú játékossal voltunk, illetve 4 olyan fiatal labdarúgóval, akiket a legnormálisabb esetben is csak 5–15 percre lehet betenni. Az edzésen sokszor 6-8 egészséges játékos tudott csak dolgozni, nem tudtunk olyan dolgokat legyakoroltatni, amiket az NB III.-ban már kell. Márpedig ha nincs megfelelő edzésmunka, akkor nincs jó kondicionális állapot sem, ezen a téren nem voltunk olyan állapotban, mint tavaly. A harmadik vonalról azt gondolják, hogy ez egy félamatőr osztály, nem, ez már profi bajnokság, ha valaki eredményt akar elérni, akkor ehhez kell igazodnia. Nem nagyon tudtunk, tudunk versenyezni sok-sok olyan csapattal, amelyek most az NB III.-ban vannak, és brutális fizetéseket adnak.
Kovács megsérült
Az elemzést így folytatta Lasztóczi Péter.
– Egy edző mindig bízik a csapatában, én is hittem a bennmaradásban – szögezte le. – Amikor azonban hat fordulóval a befejezés előtt itthon kikaptunk a Hidasnémetitől, már gondoltam, hogy lehetetlen visszajönni. Úgy gondolom, amikor rendesen, tíz egészséges felnőttel ki tudtunk állni, akkor egyáltalán nem vallottunk szégyent. Megvertük például a Jászberényt, döntetlent játszottunk a Füzesgyarmattal, és ugyan kikaptunk 1–0-ra a BKV Előrétől, de bizonyos időszakokban jobbak voltunk náluk. Szerencsétlen dolog volt az is, hogy egyik legjobbunk, Kovács Norbert az Újpest tartalék elleni, márciusi hétköznapra halasztott idegenbeli meccs elején keresztszalag-szakadást szenvedett.
Vajon volt-e bármilyen pozitívum, amit ilyen szempontból ki lehet emelni? – vetettük fel.
– Edzői szemmel nagyon furán hangozhat: a Barcikához egy felnőtt cserével és egy fiatal játékossal a kispadon mentünk. Toronymagasan a legerősebb, egy más dimenzióban mozgó csapat ellen fociztunk idegenben, a vereség ellenére 60-70 percig meg tudtuk azt valósítani, amit elterveztünk. Még valami: tavaly elmentek a szlovák játékosaink a szabály miatt, mi nem tehettük meg, hogy lemondunk az ő szerepeltetésük miatti elég komoly összegről, mert nem volt, nincs a klub mögött milliárdos vállalkozó.
A játékoskeret mintegy kétharmada távozott az együttestől, vagyis a megyei I. osztályra egy szinte teljesen új csapatot kell építeni Tállyán (a már bejelentetteken kívül még öt labdarúgó érkezik a hegyaljaiakhoz). Ez a feladat már nem Lasztóczi Péterre vár, mert a szakvezető másfél év után elköszönt a klubtól, ahol az új edzőt rövidesen megnevezik.
A játékoskeretrőlMaradtak: Tarr Tibor, Bihari Gyula, Árvai Viktor, Lakatos Dániel, Bucsák Szabolcs, Tőkés Bence, Paranai Gábor. Távoztak: Tóth Szabolcs (Cigánd), Motkó Benjámin (Cigánd), Szegedi Bence (Cigánd), Kulcsár Hunor (Cigánd), Nyitrai Dávid (Encs), Ondó János (?), Demkó Balázs (?), Baranyi Bence (?), Varga József (?), Kosztyu István (?), Mező Péter (?), Kiss Bence (?), Minczér Tibor (?). Érkeztek: Lakatos László (Bőcs), Pásztor Levente (Tokaj), Mészáros Balázs (Edelény), Szőcs Rómeó (Aszaló). |
(A borítóképen: A tállyaiak hosszú idő után elbúcsúztak a harmadik vonaltól | Fotó: ÉM-archívum)