Az éhségtől a parketta felszedéséig

Az Euroliga selejtezője keretében a piros-fehérek először az izraeli, majd a török ellenfelüket legyőzve jutottak a csoportkörbe. A lelátón néhányan úgy fogalmaztak, hogy a piros-fehérek produkciója felér a futball BL-tagságával.

Boldogság a köbön

Az éljenzésből kijutott a szakvezetésnek és a főszereplőknek, azaz a játékosoknak: valamennyien hosszú percekig élvezték az éljenzést, hallgatták a rigmusokat és tapssal viszonozták a tapsvihart. Százszámra készültek a manapság divatos szelfik, aztán kitört a leírhatatlan boldogság, ennek jegyében mindenki mindenkinek gratulált, sőt összeborulásokban sem volt hiány. 

Az örömittas kosarasok nehezen jutottak levegőhöz. Elsőként Bernáth Réka, a DVTK csupaszív bedobója ezekkel a szavakkal állta a rohamot: 
– Leírhatatlan boldogság öntötte el a szívemet. Még csak ízlelem, hogy kvalifikáltuk magunkat a csoportkörbe, ez valamennyi sportoló álma és vágya, ezért dolgoztunk. A két nap során amit csak lehetett, kitettünk a parkettre és bár az eredményekből nem tűnik ki, de jó csapatok ellen küzdöttünk és megítélésem szerint nagyon jól játszottunk. Úgy gondolom, hogy az agresszív védekezésünkkel értünk célba. Rendre kisegítettük egymást, valaki mindig kilépett az ellenfelekre és rálépett az éppen dobni készülők nyakára. Ritmust is gyakran váltottunk, ezzel szintén megleptük a riválisainkat, hogy – kötelező szerénységből – a remek egyéni teljesítményeket már ne is említsem. Mindig csak a soron következő mérkőzéseinkre figyelünk, a magam részéről mégis picit előre tekintek: a mostani produkciónkkal a csoportmeccseinken is elcsíphetünk néhány találkozót.

Ünnepnapok következnek 

A csapat kapitánya, Kányási Veronika is úszott a levegőben.
– Remek hangulatot teremtettek a szurkolók, akiket igyekeztünk kiszolgálni – vette át a szót a mosolygós, egyes-kettes poszton bevethető kosaras. – Két magabiztos diadalt arattunk és klubtörténelmet írtunk. A törökök szerdán abból próbáltak meg tőkét kovácsolni, hogy mi kedden is játszottunk, így bekalkulálták az esetleges fáradtságunkat – mi azonban nem fáradtunk el. Tisztában voltunk azzal, hogy a dél-keletiek negyven percen keresztül képtelenek lesznek ellenállni és számításunk bejött. A Magyar Kupában aratott győzelmünk és a bajnoki bronzérmünk után újabb sikert szállítottunk, de továbbra is éhesek vagyunk, áhítjuk az újabb és még újabb sikereket. A nagybetűs csapatunk a mostanihoz hasonló terhelésnek még nem volt kitéve, új helyzet elé állított minket az élet, vagy inkább mi saját magunkat. Kétség sem férhet hozzá, hogy valamennyi euroligás összecsapásunk ünnep lesz, legalábbis az a célunk, hogy fesztiváli hangulatot teremtsünk az arénánkban, továbbá vendégként is bizonyítani akarjuk, hogy „legények” vagyunk a gáton.

Esélyesek voltak 

Völgyi Péter csendben és lassan – némi túlzással – a kozmikus magasságokig repíti csapatát. A piros-fehérek mestere különös jelenség: nem cirkuszol a kispad előtt, kerüli a látványos jeleneteket, mellőzi a színészi alakításokat és olyan rezzenéstelen arccal követi a játékot, mint a fociban nem is olyan régen az olasz Marcello Lippi. A szakvezető egyszerűen, de nagyszerűen vezényel és nyilatkozataival sem haragítja magára „ellenségeit”: 
– Fizikális két nap áll mögöttünk, de fejben is bírtuk a terhelést – vette át a szót a diósgyőriek szakmai kormányzója, majd így folytatta: – Amikor a rendezésre pályáztunk, hittünk abban, hogy esélyesek leszünk a továbbjutásra. Rengeteget tanultunk mind az izraeliek, mind a törökök elleni csatánkból, most pedig megyünk tovább. A magyar bajnokságban két rangadó vár ránk, majd belevágunk az európai kalandunkba. Azt megígérem, hogy akkor is összetartunk majd, ha lesznek nehézségeink, mert erre is számítanunk kell. Nagyon kemény szezon vár ránk, óriási kihívás előtt állunk, a közönségünk azonban megérdemli azt, hogy a szemük láttára szedjük fel a parkettát. Tudjuk, hogy az Euroliga más „káposzta”, de az a célunk, hogy felvegyük a versenyt az élcsapatokkal, kiegyensúlyozottak legyünk. Megítélésem szerint még sok tartalék van bennünk, közösen pedig fejlődni fogunk. Az őrült hazai és külföldi menetelésre fel kell készülnünk, hiszen nem kevesebb, mint tizennégy nemzetközi találkozónk lesz. Bízunk egymásban és bár az erősebbek ellen nem biztos, hogy mindig és minden működni fog, de kellő akarattal átlendülhetünk a holtpontokon. Mindenki belerakja szereplésünkbe a maga okosságát, tapasztalatát, rutinját, összegezve: nyakunkon a két frontos harc. 

Extra védőmunkát produkáltak

– Ebben a műfajban az eddigi legnagyobb sikerünket értük el azzal, hogy bejutottunk a csoportkörbe – mondta Szabó Tamás, a DVTK Kosárlabda Kft. ügyvezetője, majd így folytatta: – Sokkal nyugodtabban néztem a mérkőzéseket, mint általában, hiszen védekezésben kiemelkedőt nyújtottunk, ezt pedig stabilitást adott számunkra. Ellenfeleink egyszerűen semmit nem tudtak kezdeni velünk, ennek következtében a pulzusom picit sem emelkedett. Amennyiben a csoportmérkőzéseinken is hasonlót, vagy még jobbat produkálunk majd, mint a selejtező keddi és szerdai játéknapján, akkor újabb diadalokkal örvendeztethetjük meg szurkolóinkat. Sőt, tovább megyek: a bajnokságban is szép napok állhatnak előttünk.

Korábban kétszer

Euroliga (20 induló) 2019/20
2019. szeptember 25., 18.30 (a 16 közé jutásért, 1. meccs): Aluinvent-DVTK – Reyer Venezia (olasz) 85-75 (31-15, 19-25, 17-15, 18-20)
2019. október 2., 19.30 (a 16 közé jutásért, 2. meccs): Reyer Venezia – Aluinvent-DVTK 81-68 (24-13, 16-20, 19-14, 12-14, 10-7) – hosszabbítás után
Euroliga (18 induló), 2020/21
2020. október 28., 17.00 (a 16 közé jutásért, Kocaeli): Aluinvent-DVTK – Izmit Belediyespor (török) 68-85 (17-19, 15-21, 14-24, 22-21)
A pandémia miatt buborékban rendezték a meccseket, a csoportkörbe, a 16 közé jutásért zajló párharc egy meccsen dőlt el, erre pályázni lehetett, és a török csapat hazai környezetben játszhatott.