A barcikai újpesti bajnok

A legutóbbi, múlt heti abaújszántói ,,17. Veréb Gy. - Kövesfalvi I. kapustábor" egyik kapusedzője Bíró Szabolcs volt. Az egykori hálóőr eddig összesen tizenkét alkalommal volt részese az eseménynek, s mint mondja, mindig szívesen jön.

– Veréb Gyuri bácsit mindenki ismeri a szakmában, de én Kövesfalvi Istvánnal, ,,Kaviccsal" ezeréves barátságot ápolok, egy korosztály is vagyunk – vágott bele lapunknak adott nyilatkozatába Bíró Szabolcs. – Pályafutásunk is párhuzamosan ment, játszottunk is egymás ellen. Több, mint két évtizedes az ismertségünk, s amikor ez a kapustábor elindult, megkérdezte, ,,Cuci, nincs kedved lejönni?" Mindkettőnk pályája elég kanyargós volt, később jött az edzősködés, edzőtáborok, hogy jó-e az adott nyár, el tudok-e jönni. Ő úgy igazította, hogy neki jó legyen, értelemszerűen, és ha volt időm, akkor itt voltam, vagyok.

Abaújszántó nem a világ közepe, futball szempontjából, de az edzéseken úgy lehetett látni, hogy a trénerek maximálisan odateszik magukat.

– Ez teljes mértékben így van. Tőlem távol áll az ,,elvagyok" hozzáállás, ha csinálunk valamit, csináljuk komolyan – értett egyet Bíró Szabolcs. – Akármilyen táborról van szó, vagy ha csak egy embernek tartok edzést, akkor is teljesen beleteszem magam. Annak, hogy lődörögjünk, és eltöltsük kinn a pályán az időt valahogy, igazából semmi értelme nincs. Kollégámmal, Sánta Tiborral beszélgettünk arról, hogy a mai korosztályon, rengeteg fiatalon az látszik, nem szeretne még focizni se. Ezt általánosságban mondom. Persze vannak mindenben kivételek, ebben is, és tisztelet nekik, azonban sok gyerek hozzáállása kívánnivalót hagy maga után, egyszerűen kedvetlenek.

Nagy esemény volt

A 202 NB I-es összecsapáson gólvonalon állt sportoló ezután a kazincbarcikai kezdetekről beszélt.

– Az akkori Georgi Dimitrov általános iskolában végeztem, aztán pedig a Ságvári Gimnáziumba jártam – jelentette ki. – 12 évesen, 1981-ben igazoltam a KVSE-be, addig kipróbáltam több mindent. A foci alap volt, sok minden mást nem lehetett akkoriban csinálni, mindenhol fociztunk, réten, játszótéren, ahol csak tudtunk. Hat évesen elmentem vitorlázni, mert a családban volt egy rokon, aki a Mályi-tavon a vitorlás egyesületnek volt az elnöke. Az unokatesóm velem egykorú, ő már akkor ott vitorlázott. Nem annyira tetszett, de annyi idősen az ember még nem lehetett a maga ura. Mintegy öt évig vitorláztam, jártunk a Balatonon, a Velencei-tónál, kicsit úsztam is mellette. A futballvilág akkor egészen más volt, minden szempontból. A labdarúgás, egy mérkőzés nagy eseménynek számított Barcikán a nyolcvanas években, s ugyan ,,csak" NB II-es volt a csapat, kiváló játékosok voltak ott. Nekem, gyereknek az edzést nézni is élmény volt. Ifistaként egyszer-egyszer felhívtak a felnőtt kerethez, ez megtiszteltetésnek számított, ,,Jó napot"-tal köszöntünk. A KVSE ifiben, serdülőben nem volt kapusedző, az edző, Pete Bandi bácsi sokat dolgozott velünk, ő nem kapusedző volt, de azért konyított valamennyit a szakmához, ám nem úgy, ahogy mai értelemben beszélünk egy kapusedző munkájáról. Havonta 2-3-4 alkalommal néha külön vett minket és foglalkozott velünk. A nagy átlag az volt, hogy a kapusok elmentek a sarokba, bemelegítettek, és szóltak, amikor kellettünk. De nagyon szerettem kinn, a mezőnyben is focizni. Pete Bandi bácsit követően a serdülőben Szitka Béla volt az edzőm, illetve Somodi Laci bácsi, az ifiben pedig Lipcsei Imre. NB II-es mérkőzésem nincs Barcikán, akkor Májer Zoltán és Novák Tibor volt a két kapus. Edzőmeccseken beraktak egy-egy félidőre, például Bélapátfalván védtem, ez megmaradt.

Nem volt idő megijedni

Érettségit követően egy évet még maradt Bíró Szabolcs, nem ment rögtön főiskolára.

– Még nem voltam 19 éves, 1988. januárjában, amikor elmentem már Nyíregyházára, hogy fel tudjak készülni a testnevelés felvételire, illetve meg volt az egyezség az ottani klubbal – árulta el. – Igazából Egerbe szerettem volna menni főiskolára, de ott nem volt matematika-testnevelés szak, csupán Szombathelyen, Szegeden, illetve Nyíregyházán. A rokoni szálak, és hogy közel legyek, utóbbit választottam, és Tóth János edző irányítása mellett, 3-4 hónap alatt felkészültem a testnevelés felvételire. Már a következő bajnokságban, 1988. augusztusában debütáltam az NB II-es NyVSSC-ben: hazai pályán, az Ózd ellen a 66. percben megsérült az első számú kapusunk, Tóth Peti, és Buús György edző szólt, hogy ,,Te jössz!". Nem volt idő megijedni, beálltam, 1-1 lett a meccs, s abban az időben ilyen esetben 11-esek jöttek. Abban 6-5-re kikaptunk. Amíg Nyíregyházán voltam, egy évet voltunk az NB I-ben, az 1992/1993-asban, akkor az ukrán Igor Andrejev védett 9-szer, én 21-szer. Az első osztályban 1992. október 17-én debütáltam, Vácott, ahol 1-0-s vereséget szenvedtünk, de a védés nagyon jól ment.

A diploma megszerzését követően hivatalosan is profi játékos lett tehát Bíró Szabolcs, aki maradt még két szezont a nyírségieknél. Miután lejárt a szerződése, Bicskei Bertalan hívására az MTK-ba igazolt, ahol NB II-es bajnoki címet szerzett. A Hungária körútról a Vasashoz került, egy évre, kölcsönbe, majd a Videotonhoz. A fehérváriakkal 3 éves kontraktust szignált, viszont másfél év után kivásárolta az Újpest.

– 1998 januárjában érkeztem a Megyeri útra, a szezon felénél, ugyanis az ősz befejezése után, decemberben Szűcs Lajos Kaiserslauternbe ment – sorolta az egykori hálóőr. – Onnantól kezdve közel két évig védtem Újpesten, egészen addig, amíg Kisteleki István meg nem érkezett. De visszatérve 1998 tavaszára: sose felejtem el azokat a mérkőzéseket, az ünneplést. Az utolsó előtti fordulóban 1-1-et játszottunk a Videotonnal, idegenben, és Fehérvárra eljött körülbelül tízezer Újpest-szurkoló. Hazafelé jövet az egész autópályát elfoglalták, szenzációs élmény volt. Nemrég, az utolsó hazai bajnoki szünetében csináltak egy kis megemlékezést Újpesten, hogy mindez 25 éve történt, olyan hihetetlen.

Szuper kis közösség

Bíró Szabolcs hozzáfűzte, gyerekként természetesen nem az járt a gondolataiban, hogy egyszer, talán bajnok lesz.

– Nem, inkább az, hogy olyan szeretnék lenni, mint Rothermel Ádám, Katzirz Béla, Gujdár Sándor, érdekes, mindegyikükkel jó kapcsolatot ápolok. Amikor világbajnokságot néztem, akkor szintén tetszettek kapusok aktuálisan, mondjuk a belga Jean-Marie Pfaff, vagy Michel Preud'homme. – mondta, és az alábbi részleteket is megosztotta pályafutásának későbbi szakaszáról. – 2003. januárjában derült ki Kövesfalvi István betegsége, aki a REAC-nál volt, s akkor kérvényeztem a DVSC-nél, hogy engedjenek el Rákospalotára, mintsem, hogy ide-oda rakosgatnak, mert védeni szeretnék. A REAC-cal abban egyeztem meg, addig maradok, amíg ,,Kavics" vissza nem tér, belementek. Következett még egy év a Vasasnál, ami szakmailag nem volt jó szezon. Megbeszéltünk egy hosszú távú koncepciót, hogy kapusként kezdek, majd fokozatosan edző leszek, de mikor alá kellett írni a papírt, mindenből egy év lett csupán. Utána Budakalászra igazoltam, NB III-ba. Tornyi Barnabás volt az edző, szuper kis közösség alakult egykori NB I-es focistákból. Feljutottunk az NB III-ból, el is indultunk az NB II-ben, közel két évet védtem ott.

Bíró Szabolcs később kapusedzői pályára lépett, azonban 2021-ben lejárt a szerződése Csákváron.

– Érdekes volt a helyzet. Amikor 2019-ben odakerültem, Markek Tamás abba akarta hagyni a futballt, elege lett abból, hogy második-harmadik számú kapus – emlékezett vissza. – Viszont kíváncsi volt arra, hogy milyen minőségű munkát végzünk, s adott magának időt augusztusig, hogy megy, vagy nem megy, ha nem, akkor inkább koncentrál az egyetemre, és elmegy védeni a BLASZ-ba. Ehhez képest két évet védett folyamatosan. Utána neki is, nekem is lejárt a szerződésem, őt leigazolta a Puskás, nekem pedig megköszönték a munkámat.

Az utána jövő fél évben Bíró Szabolcs még kijárt Dabasra, ám 2022. januáról nem volt, nincs se csapata, se megkeresés.

– Egyfajta várakozó időszak volt, hogy feltöltődök, tanulok, de kerestek barátok, hogy tudnak állást ajánlani. Mondtam, még várjunk – fogalmazott Bíró Szabolcs. – A várakozás idén januárig tartott, akkor az egyik felkérésre igent mondtam, s azóta a civil szférában tevékenykedek. Jó, de 12 éves korom óta a focihoz kötött minden, azt szerettem csinálni, úgy vagyok vele, mint az a hegesztő, aki 30 éve hegeszt, de ugyanúgy imádja. Pillanatnyilag minden olyan papírom meg van, amik bármilyen osztályban használhatóak, akár akadémián is. Budapesten lakom, várok, hátha, de most már nem otthon ülősen várok.

A tények

Név: Bíró Szabolcs
Született: Miskolc, 1969.02.12
Poszt: kapus
Junior klub: Kazincbarcikai VSE (1981-1988).
Felnőtt klubok: Nyíregyházi VSSC, Nyíregyháza Spartacus FC (1988-1994), MTK Budapest FC (1994-1995), Vasas SC (1995-1996), FC Fehérvár (1996-1998), Újpest FC (1998-2001), Debreceni VSC (2001-2002), REAC (2003), Vasas SC (2003-2004), Budakalász MSE (2004-2006).
Sikerei: másodosztályú bajnok (MTK Budapest FC, 1994/1995), elsőosztályú magyar bajnok (Újpest FC, 1997/1998). 13 nemzetközi kupamérkőzés (BL-selejtetző, UEFA-kupa, UEFA-kupa-selejtező, Intertotó Kupa – Vasas, Újpest, DVSC).