Másfél évtized alatt a piramis csúcsára jutott

Már mindent tud a labdarúgásról?
A foci sok dologban ugyanolyan mint az élet: életünk végéig tanuljuk a labdarúgást. Ebben a sportban nagyon gyorsan változnak a trendek, ezért a legnagyobb butaság az lenne a részemről, ha most hátradőlnék.

Honnan és hová sikerült eljutnia?
Nagyon szerencsés vagyok, hiszen sok olyan edző mellett dolgozhattam, akitől rengeteget tanultam. Mindenkitől van olyan, amit beépítettem a csapataim játékába vagy éppen a mindennapos edzésekbe, munkába. Emellett sok szerepkörben megfordultam, amelyek segítettek abban, hogy több nézőpontból is lássam a labdarúgást. Az első lépés mindenképpen az volt, amikor 2008-ban, 24 évesen elvégeztem az MLSZ D tanfolyamát. Ezután a Borsod Volán elnöke, Balázs András lehetőséget adott arra, hogy az U8-as csapatnál dolgozhassak. A Népkertben eltöltött két évet követően sikerrel teljesítettem az UEFA B liszenszet, ezután pedig átkerültem Diósgyőrbe, ahol ugyancsak kicsikkel foglalkoztam.

Ezután kóstolt bele a felnőtt futball világába?
Igen, a következő szezonban az NB III.-ba frissen felkerült Bükkábrány csapatát irányíthattam. Mindenképpen nagy ugrás volt a korábbiakhoz képest, hiszen addig valóban csak kisebbeket edzettem. Utólag úgy érzem, hogy jó döntés volt, hogy az akkori NB-s osztályok legfiatalabb edzőjeként belevágtam abban a munkába.

Mi volt a következő lépcsőfok?
Amikor Borbély Péter invitálására Kazincbarcikára kerültem, ahol pályaedzőként segíthettem a munkáját. A következő években Koleszár György, Gálhidi György és Huszák Géza stábjában is asszisztens edzői szerepet töltöttem be. Ekkoriban sikerült felvételt nyernem és elvégeznem az A liszenszet. A harmadik szezon utolsó hét hónapjában már a KBSC vezetőedzője lettem. Sajnálom, hogy a célokat tekintve nem teljesítettünk jól, hiszen nem tudtuk kivívni a magasabb osztályba való jutást, ami egyértelműen az én felelősségem volt.

Korai volt a szintlépés?
Lehet, de utólag azt mondom, a saját tanulási és fejlődési pályám szempontjából rendkívül hasznos volt. Rengeteg olyan hibát vétettem, amit a mai fejemmel már nem tennék meg. Éppen ezért fontos a tudás és a tapasztalat gyarapítása.

Ezek után mondott igent a DVTK hívó szavára?
Így történt. 2016-ban Sütő Szilárd és Benczés Miklós hívott vissza a diósgyőri akadémiára, majd egy évvel később a felnőtt csapat akkori vezetőedzője, Bódog Tamás szeretett volna a stábjába egy szakembert, aki az ellenfelek megfigyelésére specializálódik. Ezt a klub házon belül oldotta meg, így esett rám a választást. Karrierem során ez volt a következő lépcsőfok, hiszen bekerültem a Diósgyőri VTK felnőtt stábjába, ami érzelmileg is nagyon sokat jelentett számomra. Néhány hónap elteltével Bódog Tamás úgy gondolta, hogy szüksége van rám a pályán is, és onnantól kezdve elemző edzőként dolgozhattam tovább, majd ugyanebben a szerepkörben segítettem Fernando munkáját, valamint fél éven keresztül a Puskásnál AFC-nél Benczés Miklóst is.

Ezután már az eddig megszerzett tapasztalatokat vezetőedzőként kamatoztatta?
Igen. 2019 szeptemberétől már vezetőedzőként dolgozhattam a DVTK Labdarúgó Sportakadémián. Előbb az U19-nél, majd a klub NB III.-as együttesénél. Jelenleg pedig a Diósgyőr és a Kazincbarcika együttműködésének köszönhetően az NB II.-es kék-sárgáknál Csábi József munkáját segíthetem asszisztens edzőként.

A képzés szempontjából pedig elérkezett a pro-liszensz ideje. Meséljen erről!
Csaknem nyolcvan jelentkezőből sikerült felvételt nyernem a huszonkettőbe, ami már eleve nagy szó volt. A kurzus bő másfél éves volt, az oktatáskor két-három napot voltunk együtt. Reggeltől estig előadásokat hallgattunk, valamint folyamatosan egyéni- és csoportmunkát kellett végezni. Az egész tanfolyamot a tudásmegosztás és tapasztalatcsere szellemisége kísérte végig, amiben minden hallgató kapott maga mellé egy mentort, akivel a tanfolyam ideje alatt folyamatos konzultációkat tartott. Nekem Róth Antal volt a mentorom, aki meglátásaival és tanácsaival nagyon sokat segített és a segít mind a mai napig.

Kik tartották az előadásokat?
Többek között olyan szakemberektől hallgattunk műhely titkokat, mint Roy Hodgson, Lőw Zsolt, Marco Rossi vagy éppen Dárdai Pál. Mindemellett magas szintű tudás anyagot kaptunk korunk modern futballjának mérkőzés taktikai trendjeiről, különböző kondicionális periodizációkból, hatékony stábirányításról. Nagyon érdekes és átfogó felkészítésben részesültünk pszichológiából és a vezetőedzőknek elengedhetetlen média szereplés és kommunikációból.

Külföldi tanulmányutak is szerepeltek a programjukban?
A sikeres vizsga követelménye volt két határon túli tapasztalatszerzés. Az egyiket a Real Betisnél töltöttem, amiért óriási köszönettel tartozom Fernandonak, a DVTK korábbi edzőjének, aki jelenleg Manuel Pellegrini segítője. Öröm volt látni, hogy az andalúz klubnál milyen tisztelet és elismerés övezi az egykori diósgyőri trénert. Lehetőségem volt megtekinteni a Betis – Osasuna mérkőzést és az ezt követő héten testközelből kísérhettem végig Pellegrini és stábja munkáját, továbbá az utánpótlás csapatok edzéseit. A tíz napos program zárásaként pedig láthattam a Betis Real Madrid elleni vendégjátékát. A második úton az egész pro-liszenszes csoporttal a Dinamo Zágrábhoz utaztunk, ahol ugyancsak  betekintést nyertünk a klub teljes működésébe.

Milyen stílust, milyen jellegű futballt szeret a legjobban?
Egy gyerek azért kezd el focizni, mert imádja a labdát. Ez ugyanúgy megmarad a játékosokban felnőtt korukra is. Számomra az a legfontosabb, hogy a tudatosságon keresztül minél többet legyen a labda a csapatnál, a játékosok élvezzék a focit és mi legyünk a főszereplői a saját mérkőzéseinknek. Én azt szeretem, ha a csapat labdával védekezik, hiszen amíg az nálunk van, addig az ellenfél nem tud gólt szerezni. Ehhez kapcsolódik a szenvedély és magas ambíció amire szükség van játékosok és stáb tagok részéről is.

Pro licensz birtokában bármelyik magyar csapatot irányíthatja. A jövő szempontjából hogyan látja magát ebben a világban?
Szeretném a felnőtt profi fociban vezetőedzőként megismertetni magam és bizonyítani, hogy van helyem benne. Azt viszont soha nem lehet tudni, hogy a foci mikor mit hoz, így egyelőre ez középtávú cél az életemben. A legfontosabb, hogy a jövőben se hagyjak ki lépcsőfokokat, mert ahogy a foci olyan mint az élet, így Xavi Hernandez szavaival zárva: ahhoz hogy Ferrarit vezethessünk, előtte meg kell tanulnunk Fiatot kormányozni.