A NB I-es Fehérvár kapusa is segített a borsodi kiscsapatnak

A mintegy 650 fős lakosságú község focicsapata még sosem szerepelt a vármegyei II. osztályban, és a közelmúltban két jelentős történés volt náluk: az egyik, hogy a 2017/2018-as bajnokságban ,,szétment" a társaság, tavasszal visszaléptek a vármegyei harmadik vonal Kazincbarcikai csoportjának küzdelmeitől, aztán az, hogy 2021 tavaszán-nyarán újjászerveződtek.

A két rendezvényből

– Tősgyökeres helyi, sportszerető, a futballhoz közel álló ember vagyok, és régen édesapám is benne volt a labdarúgásban – kezdte Fehér Tibor, elnök. – Májusban lesz három éve úgy éreztem, van bennem annyi ambíció, tettvágy, hogy nekivágjak az egyesület felépítésébe. Természetesen felkerestem a helyi önkormányzatot, polgármester urat, hogy mik a lehetőségek, miben tudnak esetleg segíteni, emlékszem, nyakig érő gaz volt a pályán, három hónapba telt, mire játékra alkalmassá tettük. Az induláskor már velem volt barátom, Csorba Zoltán, a célunk csak annyi volt, hogy jöjjön létre egy olyan közösség, amely szívesen tölt el együtt időt, eredménytől függetlenül. Az első szezonban mindössze az volt a gondolatunk, hogy álljunk ki a megfelelő létszámban, játszunk a normál, a szabályos keretek között.

Bár hasonló példák azért akadnak, manapság nagy erő, és elszántság kell ahhoz, ha valaki létre akar hozni egy egyesületet, és mondhatni bravúr, ha sikerül is azt működtetni.

– Ezt ítélje meg mindenki maga, de kétségtelen, hogy egy jó adag elhivatottság nélkül nem megy – tette hozzá Fehér Tibor. – Azonban ha létrejön egy erős közösség, akkor az, annak az ereje mindenre képes. Itt, nálunk erről van szó, sok segítséget kapunk sok embertől, azonban az anyagi oldal nagy részét a jótékonysági rendezvényeinkből – amikből kettő van egy évben – fedezzük, úgymond érkeztetett jövedelem nincs. Igyekszünk a rendelkezésre álló keretet jól beosztani.

Segít a főzésben

A 34 esztendős sportvezetőnek még ,,aktív" az igazolása is.

– Be-beállok, ha kell, de ha hosszú a padunk, akkor nem férek be, és ez jó – nyilatkozta Fehér Tibor, megemlítve magával kapcsolatban a szabolcsi, szakolyi, 2008/2009-es múltját. – Huszonhat embernek van nálunk játékengedélye, meccsenként, átlagban húszan vagyunk, megbeszélés kérdése, hogy éppen ki az, aki játszani fog, és ki nem, attól függően, hogy ki tud leginkább a csapat hasznára lenni. De az sem haragszik meg, akinek az adott mérkőzésen nem jut lehetőség, éppenséggel – ha itthon vagyunk – segít a főzésben. Körülbelül a keretünk egyharmada helyi kötődésű labdarúgó, a többiek Miskolcról, Sajóbábonyból, vagy éppen Felsőtelekesről járnak hozzánk. A rutinosabb, magasabb szinten is megfordult futballisták közé tartozik Mida Attila, aki korábban focizott többek között Diósgyőrben, Nyékládházán, Bőcsön és Gesztelyben is, Szendrei Ádám megfordult a Ferencváros akadémiáján, míg kilenc gólos védőnk, Kovács Gábor szintén rúgta a labdát vármegye III-tól feljebbi osztályban.

Az őszi veretlenséget így kommentálta a ZKSE vezetője.

– Érintettem már azt, hogy nagyon fontos a jó közösség, az egy irányba való gondolkodás, ez úgyis alakul, hogy a már itt lévők elhívták az ismerőseiket, akik átvették ezt a felfogást, és már a nyáron látszódott, hogy ez ,,össze fog állni" – fogalmazott Fehér Tibor. – A felkészülési időszak ideálisan alakult, csak vármegyei II-es ellenfelekkel játszottunk, akiket megvertünk, bár tudtuk, hogy ebből még nem szabad önmagában kiindulni, de előjelnek pozitív volt. Továbbra is azt határoztuk el, hogy mindenki tegye hozzá a magáét a pályán, élvezze a futballt, legyünk stabilak. Örülünk annak, hogy ez ilyen jól alakult.

Maradjon a lendület

A gárda a tíz összecsapáson csak négy gólt kapott, ez sem mindennapi statisztika: két meccsen (Trizs, Hangony-Fenyvesalja TC) egyet, egyen (Felsőtelekes) pedig kettőt.

– Simának tűnhettek a meccsek, ám egyáltalán nem voltak azok, sok nehéz találkozónk akadt, hogy csak a Hangony ellenit hozzam elő – mondta Fehér Tibor. – Van az a vélemény, hogy nem baj, ha gólokat kapsz, csak lőjél egyel többet, persze azzal, hogy ilyen kevésszer rezdül meg a hálónk, nem kalkuláltunk. Szerencsére a védelmünket tudtuk erősíteni, a kapuba pedig visszatért hozzánk a már előzőleg nálunk védő Majoros László, akinek, ezen a szinten kimagasló képességei vannak. Előrébb is meg voltunk, a csatáraink is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, hozták a gólokat. Az ősz végére egy picit elfáradtunk, nekünk éppen jókor jött a szünet. 

A bajnoki címről, az esetleges feljutásról is beszélt a zubogyiak elnöke:

– Elszántak vagyunk, de nem számolgatunk, az első feladatunk a március 3-i pótlás lesz – húzta alá Fehér Tibor. – Menjen le utána pár kör, és aztán kiderül, hogy mire lehet számítani. Persze, jár a fejünkben, hogy ,,mi lenne, ha...", a lényeg, hogy legyünk hasonlóan lendületesek tavasszal is, aztán majd ha látjuk a végét, biztosan lesznek megoldási javaslatok. A felkészülést január 27-én kezdjük, de járunk terembe, Putnokra, sajnos a pályánkat az utolsó bajnokin megtépázta az időjárás, és most balesetveszélyes. Van egy nyertes TAO-pályázatunk, melynek feltöltése folyamatban van, illetve sikerült egy jó sportbaráti kapcsolatot kiépíteni a Bükkábránnyal. A TAO-ból felszerelést kívánunk venni, ugyanis a két régi garnitúra folyamatosan használódik. Megemlíteném, hogy Tóth Balázs, az NB I-es Fehérvár FC kapusa – aki a sógorom – innen származik, tőle kaptunk egy garnitúra komplett felszerelést – sportszár, nadrág, mez – aminek az értéke több százezer forint volt. Az elmondottakon túl szeretnék köszönetet mondani Csorba Zoltán technikai vezetőnek, aki mindenben mellettem van, együtt, megosztva csináljuk a dolgokat, a szervezést, a logisztikát, a keret alakítását, az összeállításban is kikérjük egymás véleményét. Aztán Tóth Tibor pályaedző lelkesedése is példa értékű, szeretettel, odaadással tesz mindent, ápolja a pályát.