Súlyos focikritika: fel se tűnne, ha hiányoznának a kapuk

Egymást érik a labdarúgó Európa-bajnokságot érintő kritikai megjegyzések, melyek közül az egyik súlyosabb, mint a másik. Az egyik elemző alacsony színvonalú mérkőzésekről ír, a másik focigyilkosokról beszél, a harmadik a látnivalókat hiányolja, a negyedik szerint tönkretették a sportágat, az ötödiknek pedig meggyőződése, hogy a mindenható pénz tette tönkre a sportágat. A felsorolás ezzel korántsem ért véget, ugyanis szépen kap a kontinentális szövetség és a VAR, vagyis a videóbíró is.

Kivárásra játszanak 

Az említetteket elmondtuk Tatárka József egykori labdarúgónak, aki történetesen a Magyar Labdarúgó Szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Területi Igazgatóságának társadalmi elnöke. Elöljáróban ezt nyilatkozta: 

– Azzal kezdem, hogy a torna eseményei nagy érdeklődést váltanak ki a stadionokban és a képernyők előtt is. Sommásan azt látom, hogy a csapatok kivárásra játszanak, a nagyobb hibákra várnak, a klasszikus értelemben vett támadó futballt pedig csak az úgynevezett kicsik, például Románia, Törökország, Svájc és Ausztria vállalta fele, ezen nemzetek játékosai éhesek voltak a sikerre, de már kiestek, a bukdácsoló nagyok táborából – a ténylegesen leégett Olaszországot leszámítva – Anglia és Franciaország versenyben maradt, bár utóbbi, mire ezek a sorok megjelennek, lehetséges, hogy elbúcsúzott, de kedden délelőtt még nem tudhatom, hogy milyen sorsra jutottak. Pedig jól indult a viadal, örültem a nagy góloknak, ekkor azt gondoltam, hogy így folytatódik a sorozat, aztán ellaposodott az Európa-bajnokság. A válogatottak korifeusai és maguk a főszereplők persze elégedettek, miként az UEFA is, nem csoda, hiszen dől a „lé”.

Statisztikákat gyártanak 

Tatárka József ezután vitriolba mártotta a tollát: 

– Mivel ebben az idényben, saját klubjában valamennyi futballista eurómilliókat – forintban számolva milliárdokat – keresett, a kiesések senkinél nem okoztak halálos sebet. Magam úgy láttam, hogy sokan nem tették oda magukat. Több mérkőzés úgy alakult, hogy ha levették volna a kapukat a pályáról, akkor a ketrecek hiányát senki nem vette volna észre. Így és ilyen körülmények között játszottak le kilencven és százhúsz perceket, amíg elbukdácsoltak a büntetőkig. Számomra felfoghatatlan, hogy a viadal ürügyén statisztikákat gyártanak, de minek? Kimutatják, hogy ki és mennyit birtokolja a labdát, feljegyzik a semmitmondó átadásokat és kiderül, hogy valaki kilencvenhat, alapvetően értelmetlen passzt gyártott. Olyat is gyakran olvasok, hogy egy gárda már több ezer percet játszott és még nem kapott gólt, azt azonban nem teszik hozzá, hogy nem is szerzett egyetlen találatot sem... A focisták lényegesnek tartják ezeket a kimutatásokat, nekik az a fontos, hogy a listák élére kerüljenek, mert ezek alapján veszik meg, vagy passzolják el őket a menedzsereik. Közben kiölték belőlük a kreativitást, az egyéni játékot feláldozták a csapatjáték oltárán, kivesztek az egyéniségek, a sztárok is csak párszor villannak és villantak. Észbontó, hogy az 1–0-ás hátrányban lévő együttes tagjai a 88. percben hidegvérrel adogattak a saját kapujuk előtt és várták a csodát, abban bíztak, hogy majd a 96. percben valahogyan kiegyenlítenek. Régen, vagy nevezzük így, az én időmben tizenhárom-tizennégy kilométert futottak a világklasszisok, manapság szaladni sem nagyon kell, tíz kilométer esetén már mindenki tapsol. A labdát nehéz megjátszani, vagy visszaszerezni, a 4-4-2-es, a 3-5-1-1-es, vagy a 3-5-2-es hadrendek alapján kijelentem: vagy a pálya kicsi, vagy az ember sok a küzdőtérre. Olyan rendszereket dolgoztak ki, amellyel megölték a labdarúgást.

Kockáznak és vonalaznak  

Szűkebb pátriánk futballelnöke nincs kibékülve a videóbíró intézményével sem: 

– Induljunk ki abból, hogy a játékvezető egy másodperc tört része alapján dönt, aztán jön a VAR és a szobában, vagy a vegykonyhában öten percekig vizsgálják a szituációt, közben a televízió előtt ülők meg nyugodtan elmehetnek a boltba sörért. Három dimenzióban kockáznak, vonalaznak, osztanak és szoroznak és az a végtermék, hogy például a szerencsétlen belga Lukakutól három gólt is elvesznek. Öt, esetleg csupán egy centiméteren áll vagy bukik a boldogság, vagy a – már elnézést – gödör, sőt a sír. Ez a vita nem etikus a futballistákkal és a szurkolókkal szemben sem. A labdarúgás nem vegyipar, pláne nem számítástechnika, most a milliméterek méricskélésével, az alkudozással megölik a futballt. Itt jegyzem meg, hogy a német – magyar találkozón a hazaiak első gólja előtti, hátulról végrehajtott lökést elfogadta a játékvezető, jóváhagyta a VAR, aztán a túlsó kapu előtt a hetvenedik perc környékén végrehajtott hasonló cselekedetet meg lefújta a dirigens, a holland Makkelie.