Yamal és az alkoholmentes sör

Adonics István nagyon régi „bútordarab” vármegyénk futballéletének hátországában. Több sportszervezetnél dolgozott már, jelenleg a Mezőkeresztes Városi SE-t irányítja a tőle évtizedek óta megszokott lelkesedéssel és szorgalommal. Nyomban kötélnek állt, szavai szerint nála ugyanis a labdarúgás gyerekkora óta mindent visz.

Első a biztonság   

– Nekem csalódást okozott a németországi Európa-bajnokság, mert soha nem voltam kibékülve a védekező focival – szögezte le elöljáróban, utána így folytatta: – Sokkal támadóbb szellemű játékot vártam, aztán hamar rájöttem, hogy mi okozta a deffenzivitást. Az ilyen eseményeken ugyanis nem a szépség számít, hanem az eredményesség és az ezzel járó rengeteg pénz. A szépségbe bele lehet halni, ezzel ki lehet esni és máris fejeket követelnek a szövetségi elöljárók, meg a szurkolók. A mai, korszerűnek nevezett futballban első a biztonság: a kapitányok abból indulnak ki, hogy ha fiaik nem kapnak gólt, akkor egyet találva valahogyan tovább bukdácsolnak, vagy rossz esetben egészen biztosan elmennek a hosszabbításig, végső soron pedig a büntetőkig és a lutrit majd megnyerik. A legtöbb nemzeti együttes csak akkor kezdett el aránylag elfogadhatót produkálni, amikor hátrányba került.

A hollandoknak szurkolt 

Arra a kérdésre, hogy melyik társaságtól kapta a legtöbbet és mit vár a finálétól, ezt válaszolta: 

– Az én csapatom Hollandia volt. Nagyon tetszett az előadásuk, ráadásul fiatalokból állnak, búcsúzásukat pedig a játékvezetés számlájára írom. A bíráskodásról annyit, hogy már nem csupán a sípmesterrel kell foglalkoznunk, hanem a VAR-ral, a ki tudja hány videóbíróval is. A képernyő előtt ülve lassan már nem tudjuk, hogy mit és miért ítélnek úgy, ahogyan teszik. Az aranymeccs ürügyén bátran kijelentem és aligha fogok tévedni: a Spanyolország – Anglia találkozó négy emberen áll, vagy bukik. Az ibériaiaktól csodálom Yamalt, aki most tölti be a tizenhetedik életévét, de máris olyan éretten futballozik, mintha már tíz évet lehúzott volna mondjuk a Real Madridban. A középpályán pedig Olmo mindent visz, ő is bárhol megállná a helyét. Az angolokat elsősorban Bellingham villanásai és Kane gólképessége repítheti előre, bár utóbbit a derékfájdalmai hátráltatják. Itt jegyzem meg, hogy most a fél világ a sztárokat szidja, a kritikákat elfogadva azért hozzáteszem: nem lehet mindig és mindenki a csúcson.

Rosszak után jót remél

Adonics István nem úszta meg azt sem, hogy szembesítsük a magyar válogatott szereplésével, végül pedig a vasárnap esti programjának részleteiről faggattuk: 

– Amennyiben Svájc ellen szereztünk volna egy pontot, akkor meggyőződésem, hogy simán továbbjutunk és erőre kapunk, de a labdarúgásban sincs ha... Azon lehet vitatkozni, hogy csapatunk játéka kinek tetszett és kinek nem, miként azon is, hogy egyénileg kik nyújtottak kevesebbet a tőlük elvárttól. A döntőt otthon, családi körben nézem, nem hívok vendégeket és magam sem megyek senkihez. Hátradőlök a kényelmes fotelben, magamhoz veszek néhány doboz alkoholmentes sört és emlékezetes fináléban reménykedem. Éppen elég rossz meccset láttunk már az elmúlt hetekben, most eljött az ideje annak, hogy pazar focit vehessünk szemügyre.