Életét a sakkolimpiák varázsolták színessé

„Számomra mindig a sakkolimpia volt a világ legfontosabb versenye – kezdte a vonal végén, majd így folytatta: – Máig úgy tekintek az ötkarikás eseményekre, mint az ünnepnapokra: életemet a sakkolimpiák varázsolták színessé és teljessé. Mindössze tizenhét esztendős voltam 1966-ban, amikor már ezen a tornán játszottam és játékosként 1992-ben, a tizedik szereplésemmel búcsúztam el a válogatottól. Négy ezüstérmem van úgy, hogy 1980-ban Máltán egy ideig azt hittük, hogy miénk lesz mindkét nem legfényesebb érme, aztán két második hely lett belőle, ez volt a sors igazságtalansága velem és velünk szemben.”

Egyre népszerűbb  

„Napokig, vagy inkább hetekig sorolhatnám az élményeimet, a felejthetetlen emlékeimet – folytatta a legendás sakkozó. – Még most is nagyot dobban a szívem: nekem az mindent jelentett, hogy hazánkat képviselhettem a földkerekség egyik legnagyobb viadalán. Az aktív időm után sem szakadtam el a hatvannégy kockás világtól: kilenc olimpián bíráskodtam, tizenháromról pedig tudósítottam a Magyar Távirati Irodát, néhány lapot és portált. Természetesen kilátogatok a budapesti küzdelemsorozatra (szeptember 10-e és 23-a között rendezik a viadalt - a szerk.), részese leszek a sztárparádénak. Csúcsokat dönt az indulók, a szereplők és a közreműködők száma, ez annak is köszönhető, hogy a sakk egyre nagyobb népszerűségnek örvend valamennyi kontinensen. A férfiak mezőnyében a világranglista első tíz helyezettjéből hatan ülnek asztalhoz, szóval arra bíztatom az embereket, hogy látogassanak el a BOK-csarnokba és adják át magukat az alkotás gyönyörének. Mert a sakkozók művészek, ha úgy tetszik énekelnek, játszanak, muzsikálnak és rajzolnak. Hozzáteszem, hogy gyakran használunk egy szót: ez az intuíció, amely ösztönös megérzést jelent. A fejünkben szinte a semmiből születik meg a felismerés, az élményszerű sugallat.” KT 

 

További videók itt!