Vízben játszott Portisch Lajossal

„Életem vitathatatlanul legszebb korszakát adta az elnökségem – kezdte a miskolci sportember, majd hozzátette: – Olyan dobásaink voltak, amelyeket szűkebb pátriánkban talán soha többé nem lehet felülmúlni. Kivettem a részem az úgynevezett Lékó plusz ... tornák szervezéséből, nemzetközi nagymesterünk ellenfelei világ- és olimpiai bajnokok vagy világbajnoki döntősök voltak. A sakkal töltöttük meg a Miskolci Nemzeti Színházat, a patinás intézményben alig maradtak üres székek. Nagy szenzációt jelentett Anatolij Karpov itteni szereplése, az orosz nagymester, mint ismeretes, nem kevesebb, mint százhetvenhat tornát nyert meg pályafutása során. Túlzás nélkül: a sporton túl társadalmi eseményt jelentett a sakk. A Lékó Péter nevével fémjelzett iskola is akkor nyitotta meg a kapuit és a diósgyőri stadionban kapott helyet, majd a műfaj bekerült a Miskolci Sportiskola palettájára.”

Kedvelte Kramnyikot  
 

Arra a kérdésre, hogy az Észak-Magyarországon szerepelt világnagyságok közül kire emlékszik vissza a legszívesebben, Szabó István így felelt: „Az orosz Vlagyimir Kramnyikra, akiben Miskolcon és a dortmundi tornákon is rendkívüli tudású, intelligens és nagyon kedves úriembert ismertem meg. Ugyancsak felejthetetlen marad számomra az, hogy az egyik itteni strandfürdő medencéjében szimultánt játszhattam Portisch Lajos olimpiai bajnok nagymesterrel, a Nemzet Sportolójával, aki harminc évig tartozott a világ krémjéhez, ráadásul operaénekesként is pazar előadást tartott a miskolci városháza dísztermében. Ezekre az évtizedekkel ezelőtti élményeimre nosztalgiával gondolok vissza és szó szerint a sírig elkísérnek majd. Természetesen magam is ott leszek a budapesti sakkolimpián, amely a tucatnyi ilyen esemény lesz az életemben.” KT