Hová viszik a hajléktalanokat?

A Belügyminisztériumban kidolgozott, a napokban vitára bocsátott jogszabály-tervezet egyik paragrafusa, mint az indoklásából kiderül, kifejezetten azért készül, hogy a hajléktalanokat el lehessen távolítani a közterületekről, illetve büntetni lehessen őket. Az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszékének állásfoglalása szerint ez a felfogás hibás, a hajléktalanok nem azért alszanak az utcán, mert így érzik jól magukat.

Az állásfoglalás szerint a tervezett szabályozás komoly hibájának tartják, hogy a hajléktalanokat pusztán mint a közterületek nyugalmát zavaró tényezőket veszi figyelembe. A tervezet nem foglalkozik azzal, miért kerültek az utcára, s miért nem tudnak kitörni a hajléktalanságból. Az állásfoglalás készítői, mint írják, tisztában vannak azzal, hogy a legtöbb embernek zavaró, akár irritáló lehet a hajléktalanok látvány, illetve a velük való találkozás. "Azonban az ország felelős kormánya nem teheti meg, hogy a probléma forrásait és körülményeit figyelmen kívül hagyva foglalkozzon a hajléktalanság ügyével, s a hajléktalanokkal, akik - erről gyakran megfeledkezünk - maguk is állampolgárok" - olvasható a közleményben.

A hajléktalan létet az érintettek nem maguk választják. A hajléktalan emberek nem azért alszanak "életvitelszerűen" a közterületeken, mert tudatosan szabályt akarnak sérteni, vagy, mert így érzik jól magukat. Valójában a hajléktalanság a hajléktalan embereknek a legrosszabb, súlyos egészségi, személyes biztonsági kockázatokkal jár, s a hajléktalanság a többi ember által nehezen elképzelhető kiszolgáltatottságot, megalázó helyzeteket teremt - olvasható az állásfoglalásban.

A közhiedelemmel és a politikusok szavaival ellentétben Budapesten, ahol a legtöbb hajléktalan él, nincs elegendő hely számukra a hajléktalan szállókon. A szociológus szakemberek számára kérdéses, mi történik majd a hajléktalan emberekkel, ha a Belügyminisztérium kezdeményezésére "eltüntetik" őket a közterületekről. Az intézményi elhelyezés sokba kerül, ráadásul csak első lépése lehet annak a folyamatnak, amiben visszakerülhetnek a normális életbe. a szakemberek szerint ugyanis sok hajléktalan dolgozik, mégsincs lehetőségük kitörni a hajléktalan életből.

A hajléktalanság okai között társadalmi és személyes, családi okokat egyaránt vannak. A munkanélküliség, a lakás elvesztése, a válás alaposan dokumentált okai az utcára kerülésnek. Nem tagadható, hogy a hajléktalanok között olyan is van, aki legalább részben "önhibájából" zuhant a hajléktalanságba, ám ez nem általános. Másfelől pedig elgondolkodtató, hogy vajon az "önhiba" - legyen az szenvedélybetegség vagy egy rossz pénzügyi döntés - ilyen rettenetes büntetést érdemel-e, vagy van-e joga minden embernek az újrakezdéshez - olvasható a szakmai állásfoglalásban.

A munkához való jutás ettől függetlenül kulcskérdés, de ez még a nem hajléktalan embereknek is nehéz. A hajléktalanok, ha munkához is jutnak, a szerény keresetükből nem tudnának lakáshoz jutni. A kevés pénzükből lakásvásárlásra bizonyosan nincs esélyük, nem hitelképesek, bérlakások pedig elenyésző számban állnak csak rendelkezésre - állítják a szakemberek.

Állásfoglalásuk szerint a munka és a lakhatás vezethetnek a megoldáshoz, ezekről azonban tervezett szabályozás egyetlen szót sem ejt. Márpedig kivezető út nélkül az önkormányzatok csak "eltakaríthatják" a hajléktalanokat, de a hajléktalanságot nem szüntetik meg. Az állásfoglalásban hangsúlyozzák, hogy a hajléktalanok jelentős része fizikailag és pszichésen rossz állapotban van. Illúzió azt gondolni, hogy felszólításra vagy szankció hatására azonnal öngondoskodóvá válhatnak. Fontos, hogy a kormány vonja be a szociális, a foglalkoztatási és az otthonteremtési szakterületeket a hajléktalanokat is érintő jogszabály megalkotásába.

Megbecsült szociális szakemberek, jól működő foglalkoztatáspolitika és a közösségi bérlakásszektor helyreállítása nélkül nem szüntethető meg a hajléktalanság. A hajléktalanok nem zavaró tényezők, hanem emberek, nem bűnösök, hanem áldozatok. Ennek megfelelően kell foglalkozni a helyzetükkel, hogy az egész társadalom, köztük a közterületek "rendeltetésszerű" használói is elégedettek lehessenek. Az állásfoglalás alkotóinak meggyőződése, hogy csak ilyen szellemben oldható meg a hajléktalanok problémája, és a nemzeti együttműködés értékeinek megfelelően készek segíteni a kormánynak.
- Független Hírügynökség -