Fegyverletétel a Bizottsággal szemben, szabadságharc az EP-ben

Budapest - Visszalépés? Stílusváltás? Orbán Viktor beszédéről és hatásairól a Political Capital elemzőjét kérdeztük.

- A EP-ben és a magyarországi nyilvánosságban, valamint a Bizottság és a magyar kormány között zajló vitát kifejezetten érdekében áll egymásra halmoznia és összekötnie a magyar kormánynak - bocsátotta előre Krekó Péter, a Political Capital elemzője. - Először is nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg nem csupán a kötelezettségszegés, hanem a túlzottdeficit-eljárás, valamint az EU/IMF párostól kért hitel is terítéken van, amelyek közül főleg az utóbbi miatt kényszerülhet engedményekre a magyar fél. Olyan ügyekben lehet szükség visszalépésre, korábban elfogadott törvények módosítására, melyek a kormányoldal számára – az IMF-hez való visszasomfordálással együtt – egyértelműen presztízskérdésnek számítanak. A kötelezettségszegési eljárás – az igazságszolgáltatás, az ombudsmani hivatal és a jegybank ügyében – egyre inkább konkrét intézkedésekről, jogszabályi paragrafusokról szól, és ezekben egyre nehezebb a korábban is alkalmazott kettős beszéd fenntartása. Valahogyan kezelni kell tehát az egyes kérdésekben nagyon is várható visszakozás belpolitikai hatását. Jól jön tehát az EP-ben várható, minden bizonnyal rendkívül éles, akár személyeskedő vita, mely képes lehet háttérbe szorítani a Bizottsággal és az IMF-fel folytatott megalázó alkudozást – legalább a kormányoldal szavazói előtt.

Gyökeresen más helyzet

- A magyar kormány és támogatóinak célja, hogy a konkrétumok helyett általánosabb ideológiai-politikai szinten folytatódjon az ügy, és erre kiváló terepet biztosított az Európai Parlament. A kormányoldal legfontosabb érve, hogy valójában a nemzetközi baloldal által indított, a magyarországi baloldallal összehangolt, általuk ösztönzött támadásról van szó. Hasonló módon érvelt annak idején az osztrák kormány is, amikor a radikális FPÖ-vel kötött koalíció miatt akcióba lépett az Európai Unió. Az érvek sokszor azonosak, de a helyzet gyökeresen más. Annak idején Ausztria nem sértette az EU-ban meghatározó szerepű tagállamok gazdasági érdekét, mint a 2010-ben hivatalba lépett, gyakran a külföldi bankok és multinacionális vállalatok ellen politizáló magyar kormány. És az osztrák kormány nem volt úgy rászorulva az IMF és az EU pénzügyi segítségére, mint most a magyar kormány - fejtette ki az elemző.

Érti és hallja

- Míg Barroso elnöktől kemény kritikát kapott a kormány, az Európai Parlament Néppárti frakciója a korábbi bírálatokkal szemben most kiállt Orbán Viktor mellett. Valószínűsíthető, hogy a néppárt támogatása összefügg azzal, hogy Orbán Viktor, úgy tűnik, hallja és érti a Bizottság kritikáit, és hajlandó is azokra érdemben reagálni. Ennek hatása azonban mindenképpen kedvező lehet: enyhülhet Magyarország elszigeteltsége, közelebb kerülhet a hitelmegállapodás lehetősége - véli Krekó Péter.

Őt igazolják

- Belpolitikai színtéren Orbán Viktor legfontosabb szövetségesei pedig éppen azok az EP-képviselők, akik a vitában a leghangosabban, legélesebben támadták a magyar kormányt. Daniel Cohn-Bendit és politikustársai és Orbán Viktor újabb vitája annak bizonyítéka lesz a magyar kormány számára, hogy pusztán ideológiai konfliktusról van szó. Orbán Viktor erre menekül szorongatott helyzetéből, ezzel fedi el a Bizottsággal folytatott tárgyalásokat és ezzel helyettesíti az eddig alkalmazott kettős beszédet. Hazaérkezése után nem is kell sokat magyaráznia, hogy mi történt az EP-ben: az őt és kormányát bíráló baloldali és liberális felszólalások őt igazolják - szögezte le a Political Capital elemzője. - Az EP-ben folytatott vitával Orbán elment a Magyarországgal ellenséges baloldali körök elé, és megvédte hazája érdekeit, miközben lehetővé tette a Bizottsággal az utóbbi időben drasztikusan megromlott viszony helyreállítását.

ÉM-SzK