Március 15. - Kossuth-díj - Rudolf Péter színművész

Budapest, 2013. március 15., péntek (MTI) - Három évtizedes, szerteágazó színházi és filmes pályafutással, számos emlékezetes alakítással és rendezéssel a háta mögött vehette át a Kossuth-díjat Rudolf Péter pénteken a Parlamentben. Mint az MTI-nek elmondta, szerencsésnek érzi magát és élvezi, hogy sok mindennel foglalkozhat.Az indoklás szerint a Jászai Mari-díjas színművész, rendező, kiváló művész sokoldalú művészi munkásságáért, különösen groteszk, ironikus hangvételű szerepek felejthetetlen megformálásáért, elsöprő sikert arató filmjeiért, bravúros improvizációs készségét tanúsító színészi játékáért kapta meg az elismerést.

"Lehet hogy nem látszik rajtam, de hajlamos vagyok az elbizonytalanodásra, egy ilyen nagy kitüntetés viszont valamiféle lendületet ad a következő évekre" - mondta Rudolf Péter.

Megjegyezte, hogy nehéz ilyenkor nem közhelyeket mondani, hiszen természetesen jó érzéssel tölti el az elismerés, és illusztris csapatba került általa. "Nagy dolognak tartom a Kossuth-díjat, büszke vagyok rá" - hangsúlyozta.

"Olyan éveken vagyok túl, amelyekben annyit dolgoztam, hogy abban reménykedem: a mennyiség több ízben átcsapott minőségbe egy párszor" - fogalmazott.

Elárulta, hogy színházban rég érte ennyi kihívás, mint ebben az évadban: a Radnóti Színházban a Holt lelkek, azt megelőzően pedig a Centrál Színházban Az ígéret földje című darab főszerepét játszotta el.

Felidézte, hogy pályája szerencsésen indult, hamar elkezdhetett forgatni. A főiskola alatt született filmjei - a Cha-cha-cha, a Szerencsés Dániel, a Jób lázadása - és a később készült A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire meghatározó volt számára, azóta is tartó barátságokat is köszönhet ezeknek a munkáknak. A színművészeti főiskolán tanárai közül nagy hatással volt rá Montágh Imre, valamint osztályvezető tanárai, Marton László és Valló Péter. A Horvai-Kapás osztállyal - az odajáró Kaszás Attilával, Eszenyi Enikővel - az egész évfolyam együtt nagy erőt képviselt.

Harminc éve végzett a színművészeti főiskolán, legelső diplomás színészként játszott előadását épp a napokban tűzték műsorra az M2-n: a Liliomfi 1983-as egri előadása kedves emlék számára.

Pályakezdőként rögtön a Vígszínházhoz került, az ottani közeg meghatározó volt, mint ahogy az is, hogy ott kezdhetett el rendezni, Marton László igazgató biztatására. Első munkája a hosszú évekig műsoron tartott Dühöngő ifjúság volt.

Kiemelte: fontos része az életének a Vígszínházban eltöltött 18 év, de nem bánta meg, hogy az alkatának megfelelő szabadúszó életformára átállt. Nagyon élvezte az ezzel járó szélsőséges helyzeteket: az első évben egyszerre játszhatott III. Richárdot Miskolcon és a Csárdáskirálynőben Bónit Kecskeméten.

További fordulópontot jelentett az életében a filmrendezés, az Üvegtigris-filmek megszületése. Nagy örömet adtak számára a tévés improvizációs-játékok, a Beugró, a Mindenből egy van. Az Új Színházban három évig művészeti vezetőként is dolgozott, jelenleg pedig a Centrál Színházban játszik legtöbbet - sorolta.

"Ezt a reneszánsz életet nagyon élvezem, szeretem, hogy ennyi mindennel foglalkozhatom, és mázlistának érzem magam" - fogalmazott, hozzáfűzve, hogy ennek betetőzése a Kossuth-díj.

A közeljövő tervei között a filmrendezést említette, ám erről bővebben még nem akart beszélni.

"Nagyon szerencsés voltam, de nem mindig éltem jól a szerencsémmel" - fogalmazott a színész, hozzáfűzve, hogy bizonyos dolgokat például később tett meg, mint kellett volna, ezzel együtt azonban alapvetően elégedett eddigi pályájával.

Rudolf Pétert a Centrál Színházban Az ígéret földje mellett A Central Park West, az És Rómeó és Júlia..., a Mégis, kinek az élete?, valamint a Pletykafészek című előadásban láthatja a közönség.

- MTI -