Nézőpont: Kérés

Létezik – nem kis részben a politika felől érkező – megosztottság, szembenállás, gyanakvás és türelmetlenség. Bujdos Attila írása.Kicsit több szeretetet kért az új Országgyűléstől a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az üzenetet harminc méter széles, tizenegy méter magas transzparensre írták fel, a parlament épületéből is jól látható helyre. Szép gesztus, és bár célirányos, mégsem csak a törvényhozóknak szól. Bárki olvashatja, és gondolkodhat felőle.A szeretetszolgálat az előítéletek és a képzetlenség miatt a munkából kiszoruló romák, a nyomortelepek kirekesztettjei, a leszakadó települések lakói, a hajléktalan emberek, az otthonukat veszített családok, a magukra maradt idősek és a fogyatékkal élők érdekében emelte fel a szavát. Így nézve is fontos üzenet ez. Egy kettészakadó társadalomban a legelemibb emberi érzéshez folyamodva figyelmeztet a felelősségre: Magyarországon hivatalosnak tekinthető adatok szerint több mint hárommillió ember él szegénységben. Mintegy száz olyan település van, amely végérvényesen szegény-cigány gettóvá vált, másik kétszáz településen megállíthatatlannak tűnik a folyamat. Az ombudsman ezzel kapcsolatban azt is megjegyzi: a mélyszegénységben, kirekesztettségben élők önerejükből nem tudják megváltoztatni életkörülményeiket, az államnak többletkötelezettségei vannak. Tegyük hozzá: a politika szereplői sem tehetnek úgy, mint akik nem tudnak erről. Mindez a választási kampány témája is volt, leginkább mint megoldandó, rendkívül nyomasztó feladat. Ha magunktól nem vettük volna észre.

Szeretetet kérni indokolt, ha és amikor ez hiányzik a társadalomból. Tudjuk persze, hogy vannak segíteni kész emberek. Létezik együttérzés. De létezik – nem kis részben a politika felől érkező – megosztottság, szembenállás, gyanakvás és türelmetlenség. Harag és gyűlölet. Ha most a politikai elitet szólítják meg a szeretetért, pontosnak tetszik a címzés: a politika vastagon benne van, hogy miért éppen ilyen a közbeszéd. Miért úgy gondolkodunk, ahogy. És miért azt az arcunkat mutatjuk, amelyiket. Kicsit több szeretetet kérni viszont a valóság színezése: mintha amúgy a szeretet jellemző volna, csak kicsivel kellene több. Miközben nemcsak a szeretet nyomait nem fedezni fel a közéletben, de mintha a szembenállás sem az érzelmekből, sokkal inkább az érdek rideg számításából fakadna. Nem törvényszerű, hogy így kell ennek lennie. Nem is jó, hogy így van. Nem is termékeny. Ha az elmúlt évek tapasztalatai miatt nehéz is hinni benne, hogy a közügyek intézői a társadalom érdekében képesek pozitív érzésekre, mégsem haszontalan az ilyen figyelmeztetés: vannak másféle dimenziók, és másféle elvárások. Vannak hitek, hogy a szeretet se nem furcsa, se nem irracionális, hanem szükségszerű. Hogy a megértés és a belátás is formálhatná az életünket, ha akarnánk.

- Bujdos Attila -