„4:2 a félidőben, a végén 6:3”

1953. november 25-én, a londoni Wembley Stadionban játszotta a legendás Aranycsapat és az angol labdarúgó válogatott „az évszázad meccsét”, melyen a Puskás Ferenc vezette magyar nemzeti tizenegy győzedelmeskedett, 6:3 arányban.

A diadal történelmi jelentőségű volt, hiszen az angol futball addigi 90 éve alatt először fordult elő, hogy egy kontinensről érkezett válogatott saját otthonában győzze le Angliát.

Az Aranycsapat, mely 1950 júniusa óta őrizte veretlenségét, az 1952-es helsinki olimpián szerzett aranyérem, majd az 1953-as közép-európai bajnokság megnyerése után egyértelműen a világ legjobb alakulatai közé lépett, ennek következtében pedig úgy az ország vezetése, mint a közvélemény azt várta, hogy a közelgő, 1954. évi világbajnokságon is diadalt arat.

1993-ban az MLSZ a Magyar Labdarúgás Napjának tette meg a napot.

A Londonban győztes Aranycsapat: Grosics Gyula, Gellér Sándor, Buzánszki Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkúti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán | Fotó: fortepan.hu

„Az évszázad meccse”

Angol sajtóvélemény: "Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg... A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem... Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.”

Billy Wright, az angol csapat kapitánya: "...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes...”

Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője: "Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés és nem szégyenlünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését."

Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya: "Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett.”

A Népsport másnapi címoldala

„Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!”

Az angol válogatott fél évvel később revánsot szeretett volna venni, és visszavágót szerveztek Budapesten. Sebes Gusztáv a magyar válogatott vb-felkészülésébe építette a találkozót.

Walter Winterbottom, az angol válogatott csapat vezetője: „Védőrendszerünk ugyanaz, mint a magyaroké, mégis egészen másnak látszott, mert a magyar hátvédhármas gyorsabb volt, hamarabb és jobban zárt, mint a mieink. Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük.”

Angol szakvélemény: „Mit is mondjunk a magyarokról? Nem elég a szótár jelzőit elővenni, újakat kell kitalálni. A magyar csapat minden egyes tagja felülmúlhatatlanul játszott, és játékával elbűvölte a világ minden részéből a mérkőzésre érkezett újságírókat és szakembereket.”

A magyar válogatott futball mérkőzése - 1953. november 25. Wembley Stadion, London

A meccs jegyzőkönyve

Anglia–Magyarország

3:6 (2:4)

London, Wembley Stadion, 105 ezer néző, vezette: Leo Horn (holland).

Anglia: Gill Merrick – Alf Ramsey, Bill Eckersley, Billy Wright, Harry Jonhston, Jimmy Dickinson, Stanley Matthews, Ernie Taylor, Stan Mortensen, Jackie Sewell, George Robb. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom.

Magyarország: Grosics Gyula (Gellér Sándor, 83.) – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.

Gólszerző: Sewell (13.), Mortensen (38), Ramsey (57., 11-esből), ill. Hidegkuti (1., 20., 53.), Puskás (24., 27.), Bozsik (50).

Forrás: index, rubicon, wikipedia.