Hova menjek, a sherwoodi erdőbe?

Budapest, Székesfehérvár - Sorra mondja fel a szociális bérlakásban élő bérlők szerződéseit a székesfehérvári önkormányzat, pedig nincs is tartozásuk és jogosultak lennének még ott élni. Hosszú évek óta rászoruló, lakhatásukat piaci viszonyok között megoldani nem képes emberek kerülhetnek utcára. Az önkormányzat széttárja a karját: sok az igénylő, kevés a szociális lakás, ezért kipörgetik a régi lakókat, hogy másnak is jusson hely. Ballai Vince cikke az Abcúgon.

Mária jövő júliusig maradhat jelenlegi, szociális alapon bérelt lakásában Székesfehérvár egyik városszéli lakótelepén. Ma már felnőtt lányával ketten laknak egy 29 négyzetméteres lakásban. Láthatóan szerényen, de rendezett körülmények között élnek, tiszta lakásban. Egyedülálló nőként két munkahelyen is dolgozik, hogy fenn tudja tartani a családot, és rendezni tudja számláit. Emellett polgárőr is, sőt Fidesz-aktivistaként is működött, most viszont nagyon csalódott. Azt mondja, 1999 óta, amióta kiutalták neki a szociális bérlakást, nem halmozott fel lakbér-, vagy más tartozást, mindig rendesen fizette a díjakat, és soha nem volt akadálya annak, hogy hosszabbításért pályázzon, egészen mostanáig.

Saját erőből

Idén hiába pályázott, már csak egy évre hosszabbították meg vele a szerződést – pedig korábban volt, hogy öt évre szólót kötöttek vele -, és jövő júliusban költöznie kell. “Oldjam meg a lakhatást saját erőből” – azt mondja, ez állt az önkormányzati határozatban, mással nem indokolták, hogy miért nem hosszabbítanak. Nem is tudták volna, Mária szerint minden feltételnek megfelelt.

Székesfehérvár, Gánts Pál utca | Fotó: Hajdú D. András

Önerőből azonban nem tudja megoldani a lakhatását. 180 ezer forintból élnek ketten – a lánya is dolgozik -, a lakásért 16 ezer forintot fizetnek havonta, de jelentős a rezsi, telente a 30 ezer forintot is megközelíti havonta. “Ebből két év alatt nem tudok négymillió forintot összespórolni, ami önerő kell, hogy hitelre lakást vehessek” – mondja. Albérletet is nézett már, de a 80-100 ezer forintos havi díjat (plusz rezsi) – amennyiért bérelhetne hasonló lakást a városban -, nem engedhetik meg maguknak, nem beszélve az általában előre megkövetelt 2-3 havi kaucióról.

“Ha annak idején felkészítettek volna arra, hogy takarékoskodjak, mindent megtettem volna” – mondja, de erről soha nem volt szó állítása szerint. Amikor 17 éve első lakáshoz jutóként megkapta a kedvező bérleti lehetőséget, még az 50 ezer forintot sem érte el a havi keresete. Most nem érti, miért kell mennie, amikor elvileg megfelel a feltételeknek, rendesen fizet, nincs tartozása. Azt mondja, a pályázathoz a bankszámlakivonatát is átvizsgálják visszamenőleg, és csak egyszer csúszott a bérleti díj fizetésével – négy éve egy hónapot -, mert műtötték.

Nem tudok hova menni, és ha nem lesz bejelentett lakcímem, nem kapok munkát sem”

Mária nincs egyedül a problémával, a Roma Polgárjogi Alapítvány körülbelül harminc családot képvisel ebben az ügyben. Horváth Aladár, az alapítvány vezetője azt mondja, szeretnének megegyezni az önkormányzattal, és elérni, hogy a családok ne kerüljenek az utcára. Ők szinte mindannyian Máriához hasonló helyzetben vannak. Lejáró lakbérszerződéseiket sorra nem hosszabbítja meg az önkormányzat, kinek egy-két hónapja, kinek egy éve van hátra, azután mehet, amerre lát. Horváth szerint a lakbért rendesen fizető emberekről van szó, olyan is van köztük, aki hetekig csak tescós májkrémet tud enni adni a gyerekeinek, hogy ki tudja fizetni a bérleti díjat. Elvileg nem lenne akadálya, hogy meghosszabbítsák a szerződéseiket, de ez mégsem történik meg.

Húsz éve minimálbérért

Horváthék ügyfele Elvira is, aki pár hónapja már önkényes lakásfoglalónak számít, mivel nem volt hajlandó május végén – amikor lejárt a szerződése – kiköltözni szépen rendben tartott lakásából. “Húsz éve dolgozom minimálbérért, egy napon csak nincs lakásom indoklás nélkül. Egyenlővé tettek a földdel!” Elvira hat osztályt végzett, jelenleg a városgondnokság alkalmazottja, közfoglalkoztatottként gondnoki teendőket lát el: egy ház környékét tartja rendben.

Cigánytelepen nőtt fel – meséli -, a dédanyja nevelte. Dédanyja halála után az ő önkormányzati lakását foglalta el hosszú évekkel ezelőtt önkényesen, majd szerződést kötöttek vele, de a lakásfoglalás miatt nem szociális alapon, hanem költségelven. Így valamivel többet kellett fizetnie mintha szociális alapon vehette volna ki a lakást, ami a tavaly felszámolt Szécheny úti telepen volt. Onnan költöztették mostani, a székesfehérvári palotaváros peremén álló lakótelep egyik lakásába, de a régi szerződése maradt életben, az pedig idén májusban lejárt, és nem hosszabbították meg. Már a tavalyi költözés is megviselte, amikor felszámolták a Széchenyi utcai telepet. Elvira szerint neki szépen berendezett otthona volt, amibe sok pénzt és energiát fektetett, és nagyon sajnálta, amikor szanálták. Ő nem azok közé sorolja magát, akik lelakták az ingatlanokat.

Elvira már önkényes lakásfoglaló | Fotó: Hajdú D. András

Nem tudja, mit kezd magával, ha kirakják a lakásból, ami napokon beül megtörténhet. “Hova teszem a bútoraimat? Albérletet nem adnak ki nekem. Ha meglátják, hogy cigány vagyok azt mondják, már kiadták másnak. Hova menjek, a sherwoodi erdőbe?” – utal a közeli kiserdőre, ahol több ember is él szedett-vedett kunyhókban. Közöttük van egy roma pár is, akiknek három gyereke került állami gondozásba, amikor utcára kerültek. A nő innen jár dolgozni a Tescóba, a férfinek jelenleg nincs munkája, azt mondja, utoljára másfél hónapja dolgozott, a budapesti Vidámpark bontásánál. Azt elismeri, hogy a felhalmozott tartozásuk miatt vesztették el a lakást, de nagyon elkeseredett.

Három gyereket neveltem fel. Nem tehetek róla, hogy nem kerestünk annyit, hogy ingatlant tudjunk venni.”

Elviráva még a múlt héten találkoztunk személyesen Székesfehérváron. Akkor más lapoknak is beszélt a helyzetéről. Kedden telefonált, és azt mondta, amint megjelent róla egy cikk a Fejér Megyei Hírlapban, még aznap küldte a hivatal a végrehajtót, hogy augusztus 9-én kiköltöztetik. A hivatalos értesítést felolvasták neki, majd a végrehajtó segédje – a nő állítása szerint – alá is írta az ő nevében, mintha átvette volna. Elvira szerint ez eleve jogszerűtlen, ahogy az is, hogy annak ellenére ki akarják lakoltatni, hogy bíróságra ment a szerződése megszüntetése miatt és az ügy még nem zárult le: jelenleg a másodfokú eljárásra várnak.

Vidics Zoltánné gyerekotthonban dolgozik nevelőként, neki is lejáróban a szerződése. Ő is próbált albérletet keresni, de ingatlanos ismerőse azt mondta neki, ne számítson sok jóra: a tulajdonosok általában előre kikötik, hogy romáknak nem szeretnék kiadni a lakásukat.

Fotó: Hajdú D. András

A Horváth Aladárék által képviseltek között több olyan van, akiket leromlott telepekről, házakból költöztettek át rendezett környékre az elmúlt évek telepfelszámolási akciói során. Többüket úgy költöztették el, hogy nem kötöttek velük új bérleti szerződést, a régi szerződések pedig épp mostanában járnak le, de nem újítják meg őket. Van, akinek csak pár hónap jutott a rendezett házakban.

Az emberek azonban nem csak az indoklás nélkül meg nem hosszabbított szerződésekre panaszkodtak, hanem az ügyüket intéző hivatalnokokra is, akik szerintük gyakran lekezelő módon bánnak velük, többen cigányellenessének tartották őket. Többen is felelevenítették az egyik ügyintéző megjegyzését, aki állítólag azt mondta egyiküknek, hogy a határok nyitva vannak, lehet menni.

Székesfehérvár korábban közleményt adott ki az ügyben. Azt írták, sem az önkormányzat, sem az ingatlankezelő nem különböztet meg senkit, “sem pozitív, sem negatív irányban”. A lakáskérelmek elbírálásakor “semmilyen módon nem játszik szerepet a kérelmező származása” – írták. Megjegyezték ugyanakkor, hogy a város – a 2011-es népszámlálás alapján – közel 800 fős roma lakosságának a Roma Nemzetiségi Önkormányzat adatai szerint 95-98 százaléka szociális bérlakásokban lakik. A városi önkormányzat szerint körülbelül 700 ilyen lakás van.

A fluktuáció elősegítése

Azt is írták, hogy “a szociális alapon bérelt bérlakásnak lehetőleg átmeneti segítségnek kell lennie”, és az ott lakóknak a segítség mellett – amíg ott lakhatnak -, képesnek kell lenniük arra, hogy egy bizonyos idő után önerőből oldják meg a lakhatásukat. A hivatal 3-8 évben jelöli meg ezt az időtartamot, és azt is írták, fokozni kell a fluktuációt (vagyis lecserélni a régi bérlőket), hogy más rászoruló is élhessen a szociális bérlakások nyújtotta a lehetőséggel. Erre egy korábban elfogadott önkormányzati rendelet ad lehetőséget.

Az önkormányzat elismeri, valóban vannak olyanok, akik igazolhatóan rászorulók, és járna nekik a szociális bérlakás, de szerintük túl sok ideje élnek ilyenben, amivel “mások elöl veszik el a helyet, lehetőséget, még akkor is, ha egyébként rászorultak”. Az önkormányzat szerint a rászorulók száma nagyobb ütemben nőtt, mint a lakásépítéseké, ezért több esetben “a fluktuáció elősegítése érdekében” nem hosszabbítják meg a szerződéseket.

Korábban megkerestük az önkormányzatot, hogy megtudjuk, mennyi szociális bérlakást építettek az utóbbi időben, mekkora a rászorulók száma, közülük hányan várnak ilyen lakásra, és mennyi ideig kell várni, hogy valaki hozzájusson egyhez, de a kérdéseinkre nem kaptunk választ.

Inkább máshova mennek

Közben kedden ki is lakoltattak egy családot. Margiték három kiskorú gyerekkel éltek egy lakásban a Mura utcában, szerződésük június végéig szólt, de hiába próbálták meg kétszer is meghosszabbíttatni, nem jártak sikerrel. Élettársa, Gyula kedden az Abcúgnak telefonon azt mondta, szombaton vitték ki nekik a kilakoltatás pontos időpontjáról szóló értesítést, azt követően, hogy Margit a sajtóban nyilatkozott sorsukról. A csakléd nem várta meg a kilakoltatást, féltek, hogy a gyámügy elveszi a náluk nevelt kiskorú gyerekeket. “Eljöttem, leadtam a kulcsot” – mondta a férfi. Pápára mentek. Szerinte cigányellenesség mozgatja a székesfehérvári önkormányzatot, mert ők rendesen fizették a lakbért – ami az ő esetükben is költségelven volt megállapítva: havi 31 500 forint volt, rezsi nélkül -, és eleget tettek az együttélés alapvető követelményeinek is.

Cser-Palkovics András, székesfehérvári polgármester közleményére – amit kedden, A Város Mindenkié megkeresésére adott ki -, a férfi azt mondta, hazugság, hogy nem feleltek volna meg az együttélés követelményeinek. Azt elismerte, hogy laktak náluk olyanok – testvére és sógora -, akik nem szerepeltek a szerződésben. A polgármester szerint e két dolog – az együttélés alapvető követelményei, és a házirend be nem tartása (vagyis, hogy illetéekteleneket fogadtak be) miatt nem újították meg a bérleti szerződésüket. A közleményből az is kiderül, hogy a városban 1100 család él önkormányzati bérleményben, és 300 család vár hosszú ideje arra, hogy ilyen lakáshoz juthasson.

- Ballai Vince | abcug.hu -