Még a segélyeiket is elbukták a megsegített romák

Szeged - Nincs hivatalos lakcímük, ezért minden támogatástól elesnek azok a szegedi családok, akiket tíz éve még az önkormányzat próbált meg lakáshoz juttatni több tíz kilométerre levő településeken. A harmincmilliós program befuccsolt, heteken belül mindenki visszaszállingózott a városba, azóta jogcím nélkül élnek víz, gáz és vécé nélküli viskókban. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Üljek ki a gyepre a gyerekkel, vagy mit csináljak?”

– kiabált ki a huszonévesnek látszó lány a magasra nőtt növényzet mögül. Pár perccel korábban még szűkszavúan csukta be előttünk az ajtót, de amikor kijött teregetni, mégis váltott velünk néhány szót. Hamar kiderült, hogy ő is a szegedi Cserepes sor önkényes lakásfoglalói közé tartozik.

Fotó: Hajdú D. András

A szegedi önkormányzat 2004-ben döntött úgy, hogy lebontja a repülőtér melletti, életveszélyes állapotban levő hajléktalanszállót, ahol tizenöt jogcím nélküli család élt. Hogy ne kerüljenek az utcára, a város szerződést kötött az INTERMEZZO Közhasznú Egyesülettel, amely segédkezett a lakhatási problémák megoldásában. Az önkormányzat tájékoztatása szerint a lakók kétféle módon juthattak lakáshoz: vagy pénzt igényeltek, amelyből maguk oldották meg a lakhatásukat, vagy kiválasztottak egy eladó ingatlant, az egyesület pedig az önkormányzattól kapott pénzből kifizette az eladónak a vételárat. A programra közel harmincmillió forintot költöttek.

Bár néhány családnak száz kilométert is utaznia kellett az új lakhelyére, a Délmagyar akkori tudósítása szerint örömmel pakolták össze a holmijaikat.

Imába foglalom a cigányok jótevőinek nevét”

– mondta akkor a lapnak Petrovics Edit, aki egy forráskúti tanyára költözött.

Kolompárék eleinte örültek az új lehetőségnek | Fotó: Hajdú D. András

A lelkesedés néhány héten belül mégis odalett, mert a családok úgy érezték, átverték őket. “Messze volt az iskola, nem találtunk munkát, az ottani önkormányzatnál meg azt mondták, majd akkor segítenek, ha már legalább öt éve ott lakunk” – sorolta most az Abcúgnak Petrovics Edit, miért tértek vissza hamarosan Szegedre. A lebontott szállóra már nem tudtak beköltözni, ezért a családok a repülőtértől nem messze levő Cserepes soron kerestek üres házakat. Ma is itt élnek, többnyire omladozó viskókban, víz, gáz, vécé és hivatalos lakcím nélkül.

Az Abcúgnak több család is arról panaszkodott, hogy a költözés után nem mindenki azt találta, amire számított. Állítólag volt, aki romos házat, más csak egy telket, megint más pedig csak egy faldarabot kapott. Egy család néhány héttel a költözés után azt mondta a Délmagyarnak, hogy egy ház tulajdonjogának negyedrészét vették meg, ráadásul kiderült, hogy a házon 750 ezer forint hiteltartozás van, így nem tudták a saját nevükre íratni az ingatlant.

Petrovics Edit néhány hét után visszatért Szegedre | Fotó: Hajdú D. András

Egy másik érintett azt mondta, szoba-konyhás házat kaptak, ahová a víz nem volt bevezetve, a falak viszont vizesek voltak, így nem tudták odavinni a gyerekeiket. Az önkormányzatnak küldtünk egy kérdéssort a témában, de nem minden kérdésünkre válaszoltak, így arra sem, hogy szerintük előfordultak-e ilyen esetek, és ha igen, mi volt ennek az oka.

A családok egy része ma is azt nehezményezi, hogy néhányuknak azért kellett messzire, például a 75 kilométerre levő Jánoshalmára költöznie, hogy minél távolabb legyenek Szegedtől, és ne okozzanak fejfájást a városnak. Az önkormányzatnál az Abcúgnak azt mondták, “az érintett családok választották ki azt a települést és ingatlant, ahova elköltöznének. Ez leggyakrabban az a település volt, ahol családtagjaik már laktak Szegedre történő költözésük előtt”.

Fotó: Hajdú D. András

Ehhez képest munkatársunknak többen azzal is indokolták a visszatérést, hogy mivel Szegeden nőttek fel, ott legalább vannak ismerőseik, akikre számíthatnak a bajban. Ráadásul ezekben a falvakban jóval kevesebb volt a munkalehetőség mint Szegeden, így hamar kiderült, hogy nem tudnak majd boldogulni. Az új lakhelyükön szerintük senki sem tudott az érkezésükről, és a szegedi önkormányzat is elismerte kérdésünkre, hogy előtte egyáltalán nem egyeztetettek a többi település vezetőivel. Azt mondták, azért nem volt rá szükség, mert a családok tulajdonjogot szereztek.

Mivel a családok átverve érezték magukat, és a helyiektől sem számíthattak segítségre, lassan visszaszállingóztak Szegedre, és elfoglaltak néhány üresen álló, önkormányzati tulajdonban álló viskót a Cserepes soron. Csak akkor élhetnének itt jogszerűen, ha bérbe vennék a házakat az önkormányzattól, amit viszont nem tudnak kifizetni. Találkoztunk olyan, régebb óta itt élő bérlővel, aki havonta 23 ezret fizet egy hasonló színvonalú épületért.

Fotó: Hajdú D. András

Amennyiben 2005 után Szegedre visszaköltöztek, az ingatlanukat szabadon értékesíthették, az eladásból származó összeget további lakhatásuk megoldására fordíthatták. Amennyiben nem így történt, az nem az önkormányzat felelőssége”

– írták az Abcúgnak az önkormányzattól. Azt nem tudták megmondani, hogy hányan költöztek vissza Szegedre.

Vagyis az érintettek ma ugyanúgy Szegeden élnek, mint korábban, és ugyanúgy jogcím nélküli lakók, mint a repülőtéren voltak.

Fotó: Hajdú D. András

Lakcím híján a családok elesnek egy sor olyan juttatástól, amire a helyzetük alapján jogosultak lennének. Így nem kaphatják meg a havi 2-4 ezer forintos lakhatási támogatást, a havi 4-10 ezer forintos gyógyszertámogatást, az évi 25 ezer forintos átmeneti segélyt, az egyszeri 5800 forintos rendkívüli gyermekvédelmi támogatást és a maximum 100 ezer forintos hátralékcsökkentési támogatást sem, de még a köztemetés költségeihez sem kérhetnek önkormányzati segítséget.

Így a családoknak sokszor a gyerekek beiskolázására sincs pénzük, lecsúsznak a tankönyvtámogatásról, a gyerekek is elmaradnak az iskolából, ha pedig összegyűlik az ötven igazolatlan óra, ugrik a családi pótlék is. A legtöbben alkalmi feketemunkából és a 23 ezer forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatásból élnek.

Megkérdeztük az önkormányzatot, hogy szerintük mi okozta a költöztetési program kudarcát, hogy lehetne a családokat lakcímhez juttatni, és hogyan tervezik megoldani a helyzetet, de ezekre a kérdésekre sem kaptunk választ. A megválaszolatlan kérdéseket újra elküldtük nekik, ha választ kapunk, frissítjük a cikket. Közben szeptember elején a város közgyűlése úgy döntött, az üresen álló, gazdaságosan felújítható önkormányzati lakásokat szociális lakásokként fogják kiadni.

Fotó: Hajdú D. András

- Szurovecz Illés | abcug.hu -

Európa Tanács: Magyarországnak többet kell tennie a romák diszkriminációja ellen

Magyarországon a nemzeti kisebbségek képviselői általánosságban kedvező helyzetről számoltak be, azonban számos probléma vár még megoldásra, a romákat például rendszerszintű diszkrimináció éri az élet minden területén - figyelmeztetett friss jelentésében az Európa Tanács (ET) kisebbségvédelmi keretegyezményének tanácsadó bizottsága.

„Én is közmunkás vagyok, te is az leszel” - Hiába fenyítik a szegényeket, attól még nem járnak többen iskolába

Hiába a fenyegetés, hogyha hiányzik a gyerek az iskolából, megvonják a családi pótlékot, egyre több diák mulaszt ötven óránál többet. A nagyobbaknál is csak azért javulnak a statisztikák, mert 16 év felett már nem kell iskolába járni. Sok családban tanulás helyett dolgozni viszik a gyerekeket, az iskolák pedig inkább kitennék a problémás diákokat.

Akinek nincs fizetése, nem kaphat lakást

Felpörgetik az önkormányzati lakások kiadását Szegeden, idén 175 rászoruló költözhet be otthonába. Csak szegény szegediek kaphatnak belőle, és tőlük is elvárják, hogy legalább a 37 ezer forintot megkeressék, különben miből tudnák kifizetni a lakbért és a rezsit. A korábbi bérlők közel egymilliárdos hátralékot hagytak maguk után, a lakások egy részére pedig milliókat kell költeni, mielőtt újra kiadhatnák őket.