Szeptember 11. - „A biztonság fontosabb a szabadságjogoknál”

Miskolc - Markáns változásokat indított el a 15 évvel ezelőtti terrortámadás.

Mi az, ami 9/11 miatt változott meg a világban? Mi az, ami nem változott meg miatta, bár sokan gondolták azt, hogy megváltozik? Ezeket kérdeztük elemzőktől. Felkérésünkre Fekete Sándor politológus (Miskolci Egyetem) is válaszolt.

Az államok kapuőr szerepükből mind többet veszítettek. Fekete Sándor

Az Egyesült Államok vezet

– Minél inkább távolodunk szeptember 11-étől, annál világosabban látszik, hogy markáns változások mentek végbe a nemzetközi rendszerben, olyanok, amelyek hosszú távon is meghatározónak tűnnek. Ezek a változások azonban nem érintik – sőt megerősítik – az Egyesült Államok hegemón szerepét, pusztán a szövetségesi erőviszonyokat, a nemzetközi rendszerben elfoglalt pozíciókat rajzolták át. Megállapítható emellett az is, hogy a „rend vs. szabadság” párosból az előbbi látszik erősödni, miután a biztonság szempontjai jelenleg sokkal fontosabbnak tűnnek, mint a szabadságjogok. Mindennek komoly politikai következményei is lehetnek. S bár mindenki hangsúlyozza, hogy nem civilizációk, illetve vallások állnak szemben egymással, az események egyre határozottabban támasztják alá a civilizáció mint kategória megkerülhetetlenségét a hidegháború utáni nemzetközi rendszer folyamatainak elemzésében.

Terrorizmus, nemzetek felett

– 9/11 mint a multinacionális (transznacionális) hálózati terrorizmus megjelenése további bizonyítéka volt annak, hogy a nemzetközi rendszer dinamikája nem korlátozható az államok közötti szembenállásra. Bebizonyosodott hogy legalább annyira fontos az állam és a nem állami szereplők közötti polarizáció, a biztonságpolitikában az államok és a katonai tényező mellett a nem állami szereplők és a nem hagyományos (katonai) fenyegetések megjelenése.

Határok, átértékelt szereppel

– Jól felismerhetővé vált az a folyamat, hogy a globalizálódás és a transznacionalizálódás következtében a határok sokat veszítettek abból a szerepükből, hogy politikai közösségeket válasszanak el egymástól, és ennek következtében a határokon át a nem állami szereplők növekvő súllyal közvetlen hálózatokba szerveződhetnek. Az államok tehát hagyományos „kapuőr” szerepükből mind többet veszítettek, és így bebizonyosodott, hogy mind kevésbé képesek ellenőrizni a társadalmi és gazdasági szereplők közötti, határokon átnyúló kapcsolatokat, kezdve a multinacionális vállalatok tevékenységétől a maffiabűnözésen át a terrorizmus több országban egyidejűleg fennálló hálózati tevékenységéig. Mindez azt is mutatja, hogy a „nemzetközi” nem korlátozható az államok kapcsolatára, azaz az államközi kapcsolatokra, a „nemzetközi” a társadalmi viszonyok rendszere is, azaz a gazdasági és társadalmi szereplők közötti úgynevezett társadalomközi (transznacionális) kapcsolatokat is magában foglalja.

Mindennapjaink része a terrorizmus

– A jóslatokkal ellentétben nem alakult ki 9/11 után sem az a globális összefogás, amely lehetővé tenné a terrorizmus elleni egységes, átfogó fellépést. Még mindig az egymástól való félelem dominál, és releváns információk meg- vagy visszatartása – a megosztásuk helyett. A terrorizmus­ellenes erők ­szétforgácsoltak, továbbra is elsősorban nemzetállami keretben – ezzel együtt csökkent hatékonysággal – működnek. A terrorizmus pedig egyre inkább a mindennap­jaink részévé válik, és már meg sem lepődünk, ha egy koncert előtt átvizsgálják a ruházatunkat. Vajon sejtettük ezt tizenöt évvel ezelőtt?

– foglalta össze Fekete Sándor.

ÉM