Nők, még mindig hátrányos helyzetben. Mihez képest?

Miskolc - Egyenértékű részvételre lenne szükség, mondja a politológus.

Milyen a mai magyar társadalom viszonya a nőkhöz? Milyen a nők 21. század eleji társadalmi szerepe? Ezt kérdeztük társadalomtudósoktól. Most Fekete Sándor politológus (Miskolci Egyetem) elemzői álláspontját ismertetjük:

A társadalmi sztereotípiák negatív hatása érvényesül.” Fekete Sándor

– Sokan állítják, hogy még napjainkban is hátrányos helyzetben vannak a nők. Egyáltalán kihez és mihez képest definiálható a nők hátránya, és valóban hátrányos helyzet-e az, amelyben ma élnek? Elfogadható-e az, ahogyan ma bánnak a nőkkel egy-egy munkahelyen? Valóban fel kell-e adnia a női mivoltát annak, aki boldogulni szeretne a „férfiak világában”? Miért kell egy nőnek sokkal többet küzdenie egy állás betöltéséért? S ebből következően miért nehezebb egyre feljebb és feljebb jutnia azon a bizonyos „társadalmi ranglétrán”? Ugyanazért a munkáért miért kap jóval kevesebbet, mint férfi munkatársa? Ilyen és ehhez hasonló kérdések várnak megválaszolásra. Kétségtelenül kevés a nő a közéletben. A hatalmat kézben tartó nagy szervezeteket és a népszerűbb önkéntes szervezeteket is férfiak dominálják. Ez befolyással van az általuk kitűzött politikai célokra és az ennek nyomán elfogadott határozatokra. A nők is rendelkeznek a társadalmi vitákban való részvételhez szükséges ismeretekkel és érvekkel – fogalmazott Fekete Sándor.

Hatalmi harc, rászedés

– Olyan politikai színtérre lenne szükség, ahol részvételük egyenértékű a férfiakéval. A politikus élete jellemzően hatalmi harc, intrika, „rászedés”, pedig lehetne egészséges verseny, szövetség, sőt barátság és megértés is az egyének között. Eddigi kutatásaim során több alkalommal szembesültem a nemzetközi tapasztalatokkal és adatokkal, amelyek kapcsán tény, hogy a magyar közéletben a rendszerváltozást követően sem láthatunk előrelépést a nők számának növelésével kapcsolatban. A pozitív megkülönböztetést világszerte nagyon sok formában alkalmazzák, elsősorban a kvótarendszereket hívják segítségül az első lépés megtételéhez.

Magyarországon alapvetően a társadalmi sztereotípiák negatív hatása érvényesül, s ezért a politika sem érzi szükségét a beavatkozásnak. Persze az is jogos felvetés, hogy az erőltetett egyenjogúsító törekvések megbélyegezhetik a politizáló nőket, s a hagyományos családmodell védelmezői is komoly ellenérvrendszert használnak. A magyarországi női politikusok alacsony száma elsősorban abból fakad, hogy maguk az érdekeltek – vagyis a nők – sem igénylik a nőkkel kapcsolatos politikai programok születését, valamint saját nemük képviselőit sem preferálják a politikai palettán. Továbbá a politikai szereplők sem kívánják a nőpolitikusok számának növekedését, mivel nem tekintik fontosnak a nőkre jellemző attitűd nagyobb arányú megjelenését a politikában. A megoldást abban látnám, ha egyrészt a magyar társadalom jelentős része megváltoztatná álláspontját a nemi szerepek határvonalaival kapcsolatban, másrészt pedig a nők aktívabb politikai szereplőkké válnának, rákényszerítve a magyar politikai erőket a női témák dinamikus képviseletére – nyilatkozta lapunknak Fekete Sándor politológus.

ÉM