Miért van szüksége a magyaroknak Orbán Viktorra?

Budapest - A rendszerváltás egy nagy kudarc, a magyarok pedig egyre rosszabbul élnek, és elfordultak a Nyugattól. Tölgyessy Péter szerint ebből született Orbán Viktor rendszere, amelyet a miniszterelnök ereje és kitartása hajt előre, de ami nélkül talán már rég szétesett volna ez a feszültségekkel teli ország. Így sem jutunk azonban egyről a kettőre, a gazdaság vegetál, a kritikus hangokat elnyomják, a kormány pedig leválthatatlan. Mégis, előbb-utóbb vége lesz az egésznek, csak kérdés, hogy mi lesz utána? Albert Ákos cikke az Abcúgon.

“Magyarország sajnos kétségtelenül egy sikertelen ország” – ezzel kezdte és fejezete be előadását szerda este Tölgyessy Péter az Eötvös József csoport rendezvényén. Az egykori fideszes és SZDSZ-s politikus, jogász, politológus arról beszélt két órán keresztül, miből született, hogyan működik és vélhetően mi lesz a jövője Orbán Viktor rendszerének, amit következetesen nem csak csak egy kormánynak, hanem egy politikai rendszernek nevezett.

Tölgyessy szerint a magyar fiatalok nagyon nagy bajban vannak, az ország nem tudott jobb életet kínálni a polgárainak, Orbán Viktor pedig hihetetlen teherbírással és politikai ügyességgel használta ki, hogy a gazdasági növekedés megrekedt a rendszerváltás után. Tölgyessy szerint azonban ennél akár rosszabb is lehetne, Orbán ugyanis végsősoron egyben tart egy robbanás közelében lévő országot. Hogy is van ezzel az Orbán-rendszerrel?

A Nyugat bajban van

Tölgyessy az előadásában messziről kanyarodott rá az Orbán-rendszer sajátosságaira, konkrétan a múlt század elejéről kezdte ez a fejtegetést. Szerinte ugyanis a jelenlegi magyar helyzet megfejtéséhez az jelenti a kulcsot, mennyire tudott az ország az elmúlt évtizedben felzárkózni a nyugathoz. A poént lelőve: semennyire. De erre korábban senki sem számított.

Tölgyessy hosszan beszélt arról, mely időszakokban voltak képesek a perifériára szorult országok felzárkózni az úgynevezett “centrum” országokhoz (vagyis a nyugathoz). Ausztriát például a második világháború és az azelőtti időszak is próbára tette, 1950 és 1976 között viszont 326 százalékos növekedést produkált. Spanyolországban pedig majd négyszáz százalékos volt a növekedés.

Valami ilyesmire gondoltak a rendszerváltó fiatalok is – köztük Tölgyessy – 1989-ben Magyarországon. Ehhez képest az eredmény kiábrándító volt: a rendszerváltás utáni 26 évben Magyarország nemhogy négyszáz, de még negyven százalékot sem tudott növekedni. Ennek pedig nagyon is kézzel fogható következményei lettek.

Tölgyessy szerint a gazdaságilag fejlett, illetve felzárkózott társadalmakra jellemző volt a középosztály bővülése, az, hogy egyre több proletár mondhatta el magáról, hogy már a középréteghez tartozik. A fiatalok közel 90 százaléka jobban élt, mint a szülei, eközben pedig a szavazók masszívan támogatták a nagy pártokat.

A hetvenes években viszont a gazdasági növekedés a fejlett országokban is megrekedt, az államok ezért elkezdtek visszavonulni, nagyobb teret engedtek a piacoknak, és ebben az időben kezdett felpörögni a globalizáció is. Ez pedig teljesen betett a középosztálynak (például azzal, hogy a nagy cégek fejlődő országokba szervezték ki a munkahelyeiket). A középosztálybeliek reálbére ezért Tölgyessy szerint lényegében a hetvenes évek óta stagnál, a fiatal családok hatvan százaléka pedig rosszabbul él, mint a szüleik generációja (Olaszországban ugyanez majdnem száz százalék).

Magyarország 2010-ben elfordult a Nyugattól

Mindezeket Tölgyessy azért tartotta fontosnak leszögezni, mert Magyarországon is valami hasonló történik, megspékelve a rendszerváltás sikertelenségével. Sőt, utóbbi Tölgyessy szerint még rontotta is a helyzetet. A Kádár-korszak után ugyanis nem tűnt el az országból: mindenki a szabályokat megkerülve próbál előnyhöz jutni, a politikai alku pedig alapvető szervező erő maradt a társadalomban. Ráadásul a kétezres évek elejére a politikai pártok fundamentálisan szembekerültek egymással, és mindenki elkezdett legyőzendő ellenséget látni egymásban. Eközben pedig az ország gazdaságilag a térségben sereghajtó volt, szinte minden környező ország nagyobb növekedést tudott produkálni.

2009-re a a magyar embereknek a 94 százaléka már azt mondta, hogy jobb volt a kommunizmusban élni. Tölgyessy szerint a demokrácia és a parlamentarizmus támogatottsága ekkor már a térségben Magyarországon volt a legkisebb. “A 2010-es választás fordulópont volt, elfordult az ország a nyugatos felzárkózási kísérlettől”. A parlamentbe be sem jutott olyan párt, amely ezzel az ígérettel kampányolt.

Ennek a fordulatnak pedig Tölgyessy szerint Orbán Viktor volt a mozgatórúgója. Pedig a miniszterelnök a 90-es években még szintén a nyugati felzárkózás stratégiáját vallotta. A 94-es választási vereség viszont Tölgyessy szerint nagyon fájt neki. Úgy gondolta, hogy az ő ajánlatuk nem kell a népnek. “Mindezek afelé vitték Orbán Viktort, hogy valami mást kell keresni, és sok-sok lépcsőn keresztül jutott el ide, azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem ezt együtt csinálta az országgal” – mondta Tölgyessy, hozzátéve, hogy ha a nyugatos irány bevált volna, Orbán is kitartott volna mellette. De nem vált be, ezért jött helyette a nemzeti politika a nemzeti középosztállyal és az irányított gazdaság ötletével.

Orbán négyévente lekenyerezi a népet

Tölgyessy szerint az Orbán-rendszer egyik alapja, hogy nem gondolkodik kormányváltásban: elvileg lehet kormányt váltani, gyakorlatilag azonban semmi esély nincs rá, a rendszer pedig tudatosan van így felépítve, több száz szabály együttesen biztosítja a kormány leválthatatlanságát.

A politológus hosszan sorolta, mik azok a pillérek, amelyek segítenek Orbán Viktornak fenntartani a rendszerét. Ilyen például az, hogy az ország kikerült az adósságcsapdából, azaz sikerült olyan szintre letornázni az államadósságot (és olyan gazdasági környezetet kialakítani), amelyben az ország stabilan finanszírozható a piacról. Tölgyessy szerint ez siker, sőt, komoly siker, ilyen 30 éve nem történt Magyarországgal, de egyben eszköz is Orbán Viktor kezében: nem kell nemzetközi szervezeteknél ácsingózni hitelért, mint például Görögországnak, ez pedig politikai szuverenitást jelent.

Fontos az is, hogy van szolid gazdasági növekedés, amivel az ország hozza a régiós átlagot, azaz nincs látványos lemaradás, a felsőbb társadalmi rétegek pedig így is jól járnak vele. A kormány a piacot a politikai alkuk rendszerével tartja az ellenőrzése alatt, a nyilvánosságot pedig a propagandával.

A rendszer egyik legfontosabb jellemzője viszont az, hogy mivel valójában nem képes tényleg sikeressé tenni az országot, ezért folyamatosan felelősöket keres, és szabadságharcot folytat valaki ellen. Eközben pedig újraosztja a javakat. Mivel azonban a költségvetéshez nem nyúlhat, mert azzal újra elszállna az adósság, ezért azoktól vesz el, akik ellen a szabadságharc folyik, elsősorban a nem termelő cégektől. Ezeket a javakat pedig a párt szimpatizánsai kapják, illetve választások előtt a szélesebb rétegek (ilyen volt három éve a rezsicsökkentés, most pedig a minimálbéremelés).

Tölgyessy szerint mindezekkel a módszerekkel az Orbán-rendszer határozatlan ideig képes lesz fenntartani magát, sőt, nem is engedheti meg magának, hogy a leghalványabb esélye meglegyen egy kormányváltásnak, hiszen a felülről vezérelt és központosított államirányítást egy következő kormány gyorsan ellenük tudná fordítani. Amiatt azonban, hogy gyakorlatilag nincs esély a Fidesz leváltására, Tölgyessy szerint az ellenzéknek is egyre durvul a retorikája, és egyre inkább gondolják úgy, hogy csak a rendszeren kívül lehet esélyük a hatalom közelébe kerülni.

A politológus szerint ezért van az, hogy manapság már a legkisebb követelésből (pl. CEU-ügy) is rendszerváltó igény válik (mindig felhangzik az Orbán takarodj). Ezt Tölgyessy szerint a kormány is látja, ezért nem enged ezekben a kérdésekben.

Orbán ereje hatja a rendszert

Tölgyessy nem véletlenül nevezte végig Orbán-rendszernek a mai magyar politikai berendezkedést. Egyrészt úgy gondolja, hogy az több mint egy kormány, másrészt pedig az egész rendszer Orbán Viktor tehetségére és erejére van felépítve. “Rendkívüli a teljesítménye a miniszterelnöknek” – mondta. Lassan harminc éve van a csúcson, és még ha be is csúszik egy-két gyengébb év (Tölgyessy szerint ilyen volt a netadós tüntetésről elhíresült 2014 vége), akkor is összeszedi magát. “Orbán uralja ezt a berendezkedést, ha szerencséje van, ez addig tart, míg ő maga tart” – mondta.

A politológus azonban ennél jóval többet is állított: azt mondta, hogy Orbán Viktor fontos funkciót tölt be az országban. “Ő tartja egyben ezt a gyűlöletországot” – mondta. Tölgyessy szerint az egész Orbán-rendszer az ország kudarcára, sikertelenségére adott válasz. Magyarországon jelenleg hatalmas az elégedetlenség, ennek ellenére ezt a sikertelen országot is egyben kell tartani. Ezt a munkát végzi el Orbán Viktor. “Nem biztos, hogy ezt a problémát lehet demokratikusan kezelni” – tette hozzá.

Szétfeszíti az országot a feszültség

Tölgyessy szerint fontos megjegyezni, hogy mindezek ellenére az országban óriási belső feszültségek vannak:

Vannak azonban a rendszernek kiengedő szelepei is. Ilyen például az, hogy a nyilvánosság leurálása ellenére is megmaradt a plurális sajtószerkezet, Tölgyessy szerint például a 444.hu kormánykritikus cikkei ebben a rendszerben azt a célt szolgálják, hogy levezessék a feszültségeket.

Szintén ilyen a kormány azon képessége, hogy gyorsan tud korrigálni. Az olimpiai pályázatról például Tölgyessy szerint olyan tökéletesen mozdultak le, hogy a visszavonulás nem is volt vereség számukra: hiszen nem a pályázat bukott meg, hanem lehetett mutogatni az ellenzékre, mondván, hogy ők az okai mindennek. “Ez nem putyinizmus, ez a magyar rendszer” – mondta.

Nem lehet más, csak rendszerváltás a vége

Mindezek ellenére Tölgyessy mégis úgy gondolja, hogy az egész Orbán-rendszer akár egyik pillanatról a másikra eltűnhet. “Ha egy ilyen berendezkedés elveszíti az egyensúlyát, a lejtmenet megállíthatatlan” – mondta. Az azonban kérdéses, hogy mi okozhatja ezt a törést. A politológus szerint elképzelhető, hogy megváltoznak a nemzetközi trendek, és emiatt kicsúszik Orbán lába alól a talaj. De az is bedöntheti a kormányt, ha újra igazán beindul a gazdasági növekedés, de úgy, hogy az abból származó előnyök a társadalom több mint felét érintik.

“Benne van a rendszerben az is, hogy az ellenzék összeszedi magát” – mondta Tölgyessy, de ebben nem nagyon bízik. Sőt, inkább úgy gondolja, hogy a jelenlegi ellenzék valójában része a rendszernek. Botka Lászlóval példálózott, aki a “Fizessenek a gazdagok!” kampányával szerinte ugyanazt az újraosztási politikát képviseli, mint Orbán, csak ellenkező előjellel.

“Ennek a folyamatnak nem lehet más, csak rendszerváltás a vége” – mondta mégis Tölgyessy. Már csak azért is, mert az utolsó száz évben szerinte vagy 11 rendszerváltás történt az országban, úgy látszik, errefelé így megy ez. Adott is pár tanácsot az Orbán utáni időszakra. Szerinte fontos, hogy a közbeszéd értelmes legyen, és ne legyen benne annyi minősítés, mint manapság. “Orbánozás sem” – mondta. Az országnak pedig új ajánlatot kell tenni, ami felválthatja a régi, nyugati felzárkózás ígéretét. “Ezt ki kell találni, ennek a körvonalai sincsenek még meg” – mondta az előadása végén.

- Albert Ákos | abcug.hu -

Ki az a Soros György?

A vidéki kis településen élők inkább néznek sorozatokat és filmeket a tévében, mint híradót. Éppen ezért keveset tudnak az aktuálpolitikáról, de nem is érdekli őket, hogy ki az a Soros György, mit csinál Orbán Viktor az országgal, mert szerintük változtatni úgysem tudnak rajta. Azt viszont minden tévét kapcsolgató leszűrte a kormány erőszakos propagandájából, hogy a migránsokat utálni kell.

Róna Péter: „Orbán a gyűlölet és az ámítás embere”

Ennek a kormánynak már semmi használható mondanivalója nincsen – fogalmazott a HírTV Egyenesen című műsorában Róna Péter. A közgazdász szerint az országnak már nincs szüksége Orbán Viktorra se.