Ne tegyél feljelentést, hisz csak egy prosti vagy

Budapest - Szexmunkásnak lenni nem csak azért veszélyes, mert megverhet a kuncsaft, vagy elviheti a gyereket a link élettárs, hanem azért is, mert hiába legális a munka, a hivatalok ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, a rendőrök rendszeresen előállítják őket, a kórházban pedig órákon át hagyják vérző fejjel ülni őket. Van, ahol temetővel lehetetlenítik el a munkát, egy másik esetben pedig a nő inkább visszament a bántalmazó párjához, mert a rendőrök napokon át nem voltak hajlandóak foglalkozni az ügyével. Interjú Makó Klaudiával, a SZEXE ügyvédjével. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SZEXE) 17 éve foglalkozik szexmunkások jogvédelmével, Makó Klaudia 2015-ben csatlakozott hozzájuk a jogsegély szolgálati programjuk ügyvédjeként.

Először is tisztázzuk: szexmunkás vagy prostituált?

A kettő különbözik egymástól. Szexmunkásnak azt hívjuk, aki 18 évnél idősebb és önkéntes elhatározásból végzi ezt a munkát, mindenki más prostituált. Például a kiskorúak vagy akik kényszerítés hatására végzik ezt a tevékenységet. A prostitúció alapból feltételezi a kényszerítést, rábírást, futtatást. Mi bűncselekményekben nem igazán vállalunk képviseletet, így az ügyfeleink elsősorban szexmunkások.

Ők milyen ügyekben kérik a segítségüket?

Például szabálysértési ügyekben, erről kismilliónyit lehetne beszélni. Ez a közterületi szexmunka velejárója. A törvény ugyan azt mondja, hogy ez legális munka, vagyis nem büntethető, de valójában mindenkit büntetnek, aki kapcsolatba hozható vele. Hiszen aki WC-papírt szállít a szexmunkásoknak, vagy törülközőt ad nekik, az anyagi eszközt szolgáltat, a prostitúció elősegítése pedig 2012 óta külön bűncselekménynek számít. Lakást sem bérelhetnek legálisan, mert ha a bérbeadónak tudomása van róla, hogy milyen célra használják ezt az ingatlant, akkor a lakáskiadással bűncselekményt követ el, és akár három év szabadságvesztést is kaphat.

Mindez azt jelenti, hogy hivatalosan egy saját lakás kéne hozzá, hogy dolgozhassanak, de hát ha lenne, akkor nem mennének el szexmunkásnak, hiszen akkor valószínűleg elég pénzük lenne másra is. Akinek meg kisgyereke van, az nem dolgozhat ott, ahol a kisgyerek van, tehát valójában két lakás kell.

Mivel oldják fel ezt az ellenmondást?

Ha tetszik, ha nem, bérelt lakásban dolgoznak, és legtöbb esetben nem tudja a bérbeadó, hogy milyen célra használják.

A hatóságok hogyan állnak hozzá a szexmunkához?

Leginkább megbélyegzéssel. Ha egy vendég bántalmazza őket, akkor a rendőrség részéről nem számíthatnak védelemre. Inkább azt mondják neki, ne tegyél feljelentést, hisz te csak egy kurva vagy. Vagy azt, hogy majd téged fogunk lecsukni, mert illegális, amit csinálsz, holott tudniuk kellene, hogy nem az.

Hiába kellene 16 éve kijelölni türelmi zónákat, de ez azóta se történt meg. Annyi történik, hogy a törvény felsorol védett övezeteket, ahol a lányoknak tilos dolgozniuk, ilyenek például a főútvonalak vagy az iskolák néhányszázméteres körzete. Ezen kívül pedig találják ki, hová állnak. Ezzel nincs is probléma, kitalálják, csak még ott is vegzálják őket. Például ott a Szabadkai út, van róla hatósági bizonyítvány – az önkormányzat adta ki -, hogy az nem védett övezet, ott lehet állni. Mégis rendszeresen beviszik onnan őket. Ilyenkor 72 órát töltenek őrizetben. A jegyzőkönyvbe pedig azt írják, hogy nem ott állt, hanem tíz méterrel odébb, nevetséges.

Makó Klaudia a blogján is hozott egy példát arra, hogyan trükköznek a hatóságok a zónakijelölésekkel. Van egy kis mellékutca az egyik budapesti kerületben, ahol egy-két lakóházon kívül nincs más, csak egy fás-erdős terület. Mivel nem főút, ezért nem számít védett övezetnek, két szexmunkás ügyfelük pedig ott kezdett dolgozni. Ezt éveken keresztül zaklatásmentesen tették, egészen 2016 tavaszáig. Ekkor hívták fel az egyesületet, mondván, a járőrök azt mondták nekik, hogy a kérdéses helyen temető van, amely miatt az utca mégis védett övezetnek számít, ezért ha legközelebb is ott találják őket, akkor beviszik őket.

Az egyesület minden információt összeszedett a területről, kikérték az ingatlan tulajdoni lapját, ezen a terület „kivett lakóház, udvar”-ként szerepelt, bár a tulajdonos egy olyan Zrt., amelynek a fő tevékenysége temetkezés. A helyszínen pár eldobott autógumi, egy félig betemetett gödör és gondozatlan, elburjánzott növényzet volt látható. Még a központi levéltárba is bementek, ahol kiderült, hogy 1950-ben temettek oda egyetlen személyt, azóta – és azelőtt – semmilyen temetkezési célt nem szolgált a terület.

Mindezek ellenére az érintett szexmunkásokat fejenként 17 alkalommal jelentették föl a rendőrök. Az eljáró bíróság pedig temetőnek minősítette a helyszínt. Ezt azzal indokolták, hogy a terület tulajdonosának főtevékenysége temetkezés, továbbá, hogy a terület az önkormányzatnál továbbra is temetőként van nyilvántartva. Eközben a kerület polgármestere azt nyilatkozta az egyik kereskedelmi csatornának, hogy „jogszabályi hézag miatt” sikerült „egy volt temetőre” hivatkozva „száműzni a prostitúciót” a kerületből.

Az egyesület országszerte tizenkét nagyváros helyi önkormányzata ellen tett panaszt az illetékes megyei kormányhivataloknál jogszabály alkotási kötelezettség elmulasztása miatt, amiért az önkormányzatok nem jelölnek ki türelmi zónát a szexmunkásoknak. A panaszra minden kormányhivatal úgy reagált, hogy véleményük szerint a jelzett városokban nincsen prostitúció, avagy olyan csekély mértékű, hogy türelmi zóna kijelölése nem szükséges.

Mi volt a legutóbbi esete?

Üzletben kapták el a rendőrök a hölgyet, szintén a Szabadkai úton. Közterületi szexmunkánál a felajánlkozás legális, de az, hogy hol végezheti el a munkát, egy teljesen más kérdés, az aktus nem szabad, hogy közterületen történjen.

Mi történik, ha beviszik őket?

Nehéz tendenciát mondani, függ a rendőrkapitányságtól is. A IX. kerület például a gyorsított eljárást szereti, ez a legrosszabb egyébként.

Miért, ez mit jelent?

Azt, hogy előállítják a szexmunkást, és akkor 72 órán át bent tarthatják. Ha ez péntek délután történik, akkor hétfőig ott van, általában a Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási intézetben. Hétfő reggel viszik őket a bíróságra, addig nem engedik ki őket.

És mi történik ez idő alatt a gyerekükkel, ha van?

Volt egy ügyünk, amikor ugyanígy bevitték a szexmunkást, annyit kért, hogy legalább a nadrágját felvehesse, de még azt sem engedték. Bugyiban volt, úgy vonult végig az őrsön. Azt is mondta, hogy kisgyereke van, úgy dolgozik, hogy reggel beviszi az óvodába, elmegy dolgozni és aztán délután 4-re megy érte az oviba. Aznap viszont nem volt, aki menjen érte. Az élettársával akkoriban mentek szét, ráadásul ő úgy tudta, hogy a nő már nem is szexmunkásként dolgozik. Nem tudott kit felhívni, így végül kénytelen volt mégis neki szólni, így ő megtudta, hogy még mindig ez a munkája. Persze jogtalan volt az előállítás, este 10-ig mégis bent tartották.

Hogyan reagálnak a családtagok, ha kiderül számukra, milyen foglalkozást űznek?

Nagyon vegyes képet mutat. Van, akinél tudja a családtag, az élettárs, a gyerek. Van, akinél senki nem tud semmit se. Szerintem többen vannak azok, akinél tudják. Sokan viszont számomra eléggé kettős módon állnak hozzá. Van, aki haragszik, akár bántalmazza is, de a pénzt azért elveszi, elkölti drogra vagy piára, és közben ő az, aki nem dolgozik.

A jó vagy a rossz példák az általánosak?

Én nem tudok jót példát mondani. Az nagyon ritka, hogy valaki jó kapcsolatban él, és mellette ezt a munkát választja.

Miért választják ezt a munkát?

Mert könnyű elkezdeni és van rá igény. Akárhogy nézel ki és akárhányéves vagy, ezt bárki tudja csinálni. Ha nincs diplomád, ha nincs végzettséged akkor is. Mesélték azok, akik a szakmában vannak, hogy amikor bedőltek a devizahitelek, megháromszorozódott a lányok száma. Az egészségügyből megint csak sokan váltottak erre.

Virág 26 éves, szakmája ápolónő, családja is úgy tudja, hogy ápolónőként dolgozik Németországban. Valójában azonban szexmunkás – írja egy ügyfeléről Makó Klaudia a blogján. Azután ment ki dolgozni, hogy a lakásukra fölvett devizahitelének törlesztőrészlete az eredeti összeg háromszorosát érte el, itteni kórházi fizetéséből pedig már nem tudta azt törleszteni. Élettársa és kisfia még mindig ebben a lakásban lakik. Virág fizeti a hitelt, de a lakásba már nem mehet vissza, volt párja ugyanis új kapcsolatot létesített. Amikor pedig mégis hazament megünnepelni a karácsonyt, a drogfüggő férfi megsebesítette egy szamurájkarddal.

Van, hogy a családtagok erőszakoskodnak velük?

Van. Zsarolják őket azzal, hogy elveszik a gyereküket, vagy elmondják mindenkinek, hogy mivel foglalkoznak. Zaklatják őket, például eljárnak oda, ahol dolgozik a lány, de olyan is volt, aki a párja kisgyerekének az óvodájához járt részegen rázni a kaput.

A szexmunkások általában szülők?

Igen, minden második szexmunkásnak van gyereke.

A bántalmazó kapcsolatokkal mit tudnak kezdeni? Kihez tudnak fordulni?

Hát nem mondom, hogy a rendőrséghez, de ez nyilván az ő hatáskörük lenne.

Mi a baj a rendőrséggel?

Az általános baj az, hogy egyszerűen nem szeretik az ügyeket. Ezt nem tudom szebben mondani. Nekem többféle ügyem van, nem csak bántalmazásos, hanem egyszerűbbek is, de ha nem tértivevényes levélben bizonygatom, hogy most tényleg feljelentést teszek, akkor nem történik semmi.

Volt már olyan is, hogy az ügyfelét küldték el?

Igen, többször is, és nem csak a rendőrség, hanem a gyámhatóság is.

Zsófi a kislánya születése után kezdett szexmunkásként dolgozni, a gyermeke apja ugyanis drogfüggő volt, és nem dolgozott – írta Makó Klaudia egy esetéről a blogján. Zsófi jól keresett, de a párja mindennapos bántalmazásait nehezen viselte. Végül hosszas kérlelés és párszázezer forintnyi készpénz átadása után elérte, hogy a férfi elköltözzön. A gyermekkel való kapcsolattartást viszont biztosította neki.

Egyszer viszont a férfi nem vitte haza a kislányt, és telefonon közölte, hogy nem is fogja, innentől ő neveli. Zsófi egy hétig nem aludt és nem evett, naponta járt be a helyi gyámhivatalba és a rendőrségre. Az esetleírás szerint a rendőrségen nem akarták fogadni, a recepciós a pultja mögül zavarta el Zsófit, mondván, joga volt elvinni az apjának a gyermeket, hiszen nincs papír a gyermekelhelyezésről. Mikor az ügyvéd azt tanácsolta Zsófinak, mindezt kérje írásban a hatóság jogtudós tagjától, az közölte, ő nem tud ilyeneket írásba adni, hiszen nincs számítógépe.

Erre azt kérték, hogy vezessék Zsófit az ügyeletes tiszthez, hiszen a törvény szerint ő köteles meghallgatni, a feljelentésről jegyzőkönyvet, jelentést készíteni, amelyből egy példány Zsófit illeti. A rendőr erre közölte, hogy az egész épület üres, nincs benne rendőr, ügyeletes tiszt pedig pláne nincs. Ez 2017-ben történt, Budapesten. Végül faxon küldtek feljelentést, amelyre csak többszöri próbálkozás után válaszolt a kapitányság. Addigra Zsófi visszafogadta a párját.

Miért ennyire passzívak a hivatalok?

Általában ilyenek. Nincs papír a felügyeleti jogról, mondják, de hát egy nyolchónapos gyereknél nem kérdés, hogy az anyánál maradjon-e, hiszen szoptatni kell.

Mi történik, ha Önhöz fordulnak?

Sok lépésből áll a dolog. El kell indítani a bíróságot, hogy legyen papír a felügyeletről. Általában a rendőrséget is elindítjuk, többféle bűncselekmény miatt teszünk feljelentést, például párkapcsolati erőszak miatt. Ehhez van útmutató az ORFK-tól, például arra vonatkozóan, hogy nem szabad csak egyszer kihallgatni a sértettet, nem szabad zaklatásszerűen kihallgatni, szembesíteni tilos, a lehető legnagyobb kímélettel kell eljárni. Tehát nem mondhatnak olyanokat, hogy mit sír a szád, csak egy pofont kaptál, az meg mindenkinek kijár.

És mondanak?

Igen, pedig ezeket a bűncselekményeket komolyan kéne venni.

Ez milyen hatással van az áldozatokra?

Borzasztó hatással. Nem tudom azt mondani az ügyfeleimnek, hogy elmegyünk a rendőrségre, és ott majd jó lesz. Helyette azt mondom, hogy elmegyünk a rendőrségre, és ott neked rosszabb lesz, meg fognak alázni, azt fogod érezni, hogy tök hülye vagy és miért is jöttél ide. De végig kell csinálni.

Végig szokták csinálni?

Nem mindenki. Sokan mondják azt menet közben, hogy inkább hagyjuk.

Velük mi lesz?

Eltűnnek, nem tudok róluk. Valószínűleg visszamennek a bántalmazó párkapcsolatba.

Volt olyan ügy, amelynek pozitív vége lett?

Igen, de ott a vendég bántalmazta a szexmunkást. A vendéget tudják még a lányok a legjobban kezelni. Aki már egy ideje szexmunkás, az felismeri azt a vendéget, akit nem szabad fogadni. Például mert már a telefonban is hallatszódik, hogy ittas vagy valamilyen anyag befolyása alatt van. Itt nem ez történt, a lány nyolc napon belül gyógyuló sérülést szerzett, a vendég ököllel ütötte a mellkasát és az arcát, meg oldalba rúgta.

A rendőrségi szakaszban pedig úgy beszéltek vele, mint egy szeméttel, még a mentősök is, pedig folyt belőle a vér, össze volt verve az arca. Hat órán át váratták a kórházban a folyosón, végül ő ment oda szólni, hogy itt vagyok. Ja, maga az? Maga csak várjon – mondták neki. Nyilván tudták, hogy szexmunkás.

Végül ellátták?

Nem, eljött, miután így beszéltek vele és kinevették. De a rendőrségi eljárást végigvitte, hozzám már a vádirati szakaszban került az ügy. Már csak annyit kért, hogy a tárgyalásra kísérjük el. Ott kértük is a bírót, hogy ne is lássák egymást, a vádlott menjen ki a teremből, míg őt meghallgatják. A bíró mindennek eleget tett, még szóban el is marasztalta a rendőrséget, hogy hogyan lehetett így bánni az áldozattal. Rengeteg bizonyítékot kizárt, például azért, mert nem szabályosan vették fel a vallomást, nem figyelmeztették az áldozatvédelmi előírásokra.

Végül a vádlott négy év letöltendő szabadságvesztést kapott. Erre mi sem számítottunk, max egy felfüggesztettre, főleg, mert a pasi olyanokkal állt elő, hogy ő csak egy kurva, összevissza hazudik. Végül azonban külön kiemelte a bíró, hogy ez súlyosbító körülmény volt, azaz, hogy attól várt enyhébb ítéletet, hogy a másik embert így leminősítette.

Ez mennyire általános?

Egyáltalán nem az, sőt, újdonság volt, ünnepeltünk is utána.

Mennyire gyakori, hogy a kuncsaftok bántják a nőket?

Előfordul, de inkább az a jellemzőbb, hogy a fizetéssel vannak problémák. Ez a tettlegesség azért nem jellemző.

És az, hogy a hatóságok áldozathibáztatás nélkül oldják meg az ügyet?

Olyannal még nem találkoztam. Volt egy ügyfelem, aki kettős állampolgár volt, neki azt mondták, hogy ha feljelentést mersz tenni, akkor kiderül, hogy mit csinálsz és még az állampolgárságodat is elveszíted…, de hát ilyen nincs, hogy elveszik az állampolgárságot.

Hány ügyfele volt azóta, amióta ezt csinálja?

Száz alatt valamennyivel. Ennek a harmada azért jön, mert a családtagja bántalmazza, a többi kuncsaft szabálysértési eljárás miatt. Közülük pedig csak nagyon kevesen vannak, akikkel utána tényleg végig is lehet vinni az ügyet. A legtöbben eltűnnek, például visszamennek a bántalmazó kapcsolatba. Őket sem tudom hibáztatni, hiszen az, hogy rendőrségre, bíróságra kell járni, kikészíti az embert.

Mivel indokolják, ha visszatérnek a bántalmazó kapcsolatba?

Úgy döntettem, hogy megpróbáljuk még egyszer. Csak a gyerek érdeke a fontos. Nem akarom végigcsinálni. Nem akarok neki rosszat. Én is hibás voltam. Valamikor csak szerettem. A hatóságokról pedig azt, hogy ők az utolsók, akihez fordulnának.

Hogyan lehetne ezen javítani?

Ha kiállunk, végigvisszük és elmondjuk, hogy a hatóságok dolga az, hogy bajba jutott embereken segítsenek. Azért, mert valaki szexmunkás, még nem lehet elítélni, nem mondhatod, hogy ő egy kurva. Ha mindenki egy kicsit végezné a dolgát, már jobb lenne.

- Albert Ákos | abcug.hu -