Miért hazudunk többet a neten?

Kanadai kutatók arra keresik a választ,

hogy az átlagosnak vehető napi

néhánynál miért hazudunk

sokkal többet, a neten.

Az internet elterjedése óta

viccek tárgya, hogy a nethasználók

mennyit füllentenek, milyen

valótlanságokat állítanak

magukról, és másokról. A

chatszobákban elhangzó mondatok, a

fórum bejegyzések, de az anonimnak nem

tekinthető emailek is tele vannak olykor

bocsánatos ferdítésekkel,

máskor félrevezető, másokat

szándékosan megtévesztő

hazugságokkal.

A kutatást vezető Michael Woodworth szerint

a jelenség hátterében az un.

"motivációs gyengülési

hatás" áll. Ennek lényege, hogy

szemtől-szembe helyzetekben minél

több, és minél nagyobb

valótlanságokat

állít valaki

beszélgetőpartnerének, annál

izgatottabb és feszültebb lesz. Így

a lódítás

mértékével megnő a

lebukás veszélye. Ez a folyamat

egészséges emberek esetében

egyensúlyi helyzetet hoz létre, és

egy idő után leállítja a

további hazudozást.

A számítógép

közvetítette

kommunikáció (Computer

 Mediated Communication, CMC) esetén a

törvényszerűség nemhogy nem

igaz, hanem épp az ellenkezője áll

fenn. A kutató által

"motivációs erősítő

hatás"-nak nevezett jelenség arra

világít rá, hogy az online

világban, azok buknak le kevésbé,

akik jobban motiváltak a hazugságban.

Akik nem figyelnek oda, nem olvassák el

alaposan, amit írtak, akiket nem érdekel

eléggé, hogy ne kapják el

őket, azok hamarabb lelepleződnek, pedig az

ő hazugságaik általában

ártalmatlanabbak. A

kommunikációban a befogadó az

információt közlő fél

hitelességét az arc, a mimika és a

hanghordozás alapján észleli. Ha

ezek a csatornák nem állnak

rendelkezésre, csak az üzenet

tartalmára lehet támaszkodni.

Woodworth és kutatócsoportja a

jövőben megpróbál olyan

módszereket kidolgozni mellyel esetleg a

hazudozók rajtakaphatóak

üzeneteik tartalma alapján.

Ebből a célból

szövegbányászati elemzésnek

vetettek alá gyilkosság miatt

elítélt pszichopatákkal, és

kontroll csoportként nem pszichopata

gyilkosokkal készített interjúkat.

Az elemzésből az derült ki, hogy a

különböző témák

eltérő gyakorisággal fordulnak

elő a viszonylag kötetlen

dialógusokban. A pszichopaták a

kontrollcsoportnál kétszer annyiszor

utaltak valamilyen evéssel kapcsolatos dologra,

és másfélszer annyit

beszéltek a pénzről. A

pszichopaták sokkal többször

taglalták a saját vagy az áldozat

öltözetét és többet

meséltek arról, hogy mit ittak a

gyilkosságuk elkövetésekor, mint a

nem pszichopaták.

agent.ai 

Töltse le ingyen az új Windows-t!

Az EU leszavazta a kalózkodás elleni

fellépést

Jövőre lassul az internet