Van élet a halál után?

Vannak néhányan, akik a kérdésre azt válaszolnák: minek ezen most aggódni, majd kiderül, ha odaérek. De akik már találkoztak a halállal, elvesztették családtagjukat, barátjukat azokban ösztönösen felmerül a kérdés: mi van a halál után?

A kérdésre sokféle válasz létezik vallási, filozófiai, és ezoterikus, amik hitet adnak, meggyőződést, hogy nincs vége mindennek a halállal... de igazi válaszokat nem.
A materialisták szerint "ennyi volt az egész", vagyis a halállal véget ér minden, a világ pedig megy tovább. Ezzel ellentétes véleményen vannak a reinkarnációhívei, akik abban hisznek, hogy több életet élünk egymás után, lelkünk újra és újra újjászületik, amíg fokozatosan megtisztulunk és megszabadulunk a rossztól, ami hozzánk tapad és elérjük a "nirvánát".

A keresztények, zsidók, muzulmánok hite szerint azonban a földi életünk végén egy örök élet vár ránk. Előbbiek hite szerint testünkkel együtt kelünk életre a feltámadáskor csakúgy, mint Krisztus, aki testben támadt fel, de nem földi életét folytatta tovább.
 Akár hiszünk ezekben (bármelyikben) akár nem, bizonyító erejű válaszokat emberi életünk alatt nem kapunk, bár vannak erre kísérletek. Talán az egyetlen igazinak tekinthető válasz, vagy kiindulás a klinikai halálból visszatértek beszámolói lehetnek.

Számos lebilincselő halálközeli élményről hallunk időről-időre. Ezek a beszámolók nagyon hasonlóak egymáshoz, néha egy adott sémát követnek. Mi ezekre a magyarázat?

Emlékezetes Dr. Pim van Lommel, a hollandiai Rinstate korház, kardiológiai osztályának orvosa volt az, aki elhatározta, hogy részletesen megvizsgálja a klinikai halálon túlesett betegeket, hogy tudományos fénybe helyezhesse az elég hadi lábon álló beszámolókat.  Összehasonlító tanulmányában több, mint 400 beteget vont be. (Klinikai halálon értjük, amikor a beteg az EKG, illetve az EEG szerint sem mutat semmilyen életjelet. Vagyis sem  a szíve, sem az agya nem ad életjelet.) 

Dr. Pim van Lommel és kollegái az alábbiakra jutottak:
A halálközeli élmény a kutatás szerint élénkebb 18 -62 közötti korosztályban, ezt részben a rövidtávú memóriával magyarázzák. A kutatás érdekességei közé tartoznak, hogy a klinikai halált megélt emberek 50%-a tudatában volt annak, hogy halott, 56%-a jól is érezte magát az adott állapotban, 24%-a testéből kilépve, kívülről szemlélte az eseményeket, 31%-a átment egy alagúton,  23%-a beszélt egy Fénylénnyel, 32%-a találkozott elhunyt ismerőseivel, 13%-ának lepörgött az élete maga előtt.

Lommel és kollégái szerint ámbár vannak olyan vegyületek, mint pl. az LSD melyek a halálközeli állapothoz hasonló jelenséget teremtenek, de azok a képek zavarosak, nem összefüggők, mint a klinikai halálon átesettek esetében.  Másrészről, statisztikailag alátámasztották, hogy bizonyos jelenségek többször ugyanolyan formában jelen voltak több páciensnél is,  Ami még érthetetlenebbé teszi a dolgot az, hogy, ha valakinek az agya nem mutat életjelet az EEG-n, hogyan képes a páciens felélesztése után elmesélni, hogy hogyan is zajlott az újraélesztése, hol, és pontosan kik voltak jelen. Lommel doktor szerint ez csupán úgy lehetséges, hogy a halál után a tudat - a testtől függetlenül - továbbra is létezik.

 Ha ez így van, akkor bízhatunk abban, hogy vár minket valami a halál után. Akár a bibliai Mennyország (ha azt kiérdemeljük), vagy egy új testben egy új földi élet. De ha újjászületünk, hogyan lehetséges, hogy visszatérnek a halottak szellemalakban? Erről ugyanis több igazán hitelesnek tűnő beszámolókat lehet látni akár a népszerű természettudományos csatornákon, de vannak, akik személyesen tapasztalták már meg, hogy a halottak igenis képesek kapcsolatot teremteni az ittmaradtakkal. Vajon ők azok, akik kiérdemelték, hogy Isten országában éljenek és néha-néha visszatérhetnek hozzánk akár egy médiumon keresztül hozzánk szólhatnak, vagy azok a lelkek akik szellemalakban megjelennek, akik két világ között ragadtak és segítségre várnak....?

Mi a magyarázat arra, hogy különböző reinkarnációs terápiákban, elsősorban a regressziós hipnózisokban sok ember megtapasztalja, hogy olyan tudásnak, nyelvnek, idegen földrajzi helyek, korok ismeretének van birtokában, amely tudás nem ebből az életéből való? Ami azt látszik bizonyítani, hogy lelkünk testről-testre, életről-életre vándorol, miközben felejt, de a terápiákon előhívják a régi életek emlékét.

Kutatások tucatjai foglalkoztak a kérdéssel. Joel Whitton, a Torontói Egyetem pszichiátriaprofesszora, a svéd John Björkhem és az angol Alexander Cannon munkásságuk során reinkarnációs hipnózissal óriási mennyiségű, előző élettel kapcsolatos anyagot hoztak fel a mélyből. Stevenson több mint kétezer gyerek esetét vitte számítógépre, majd kijelentette, ma már egy racionális ember is hihet a reinkarnációban. Egy másik kaliforniai klinikai pszichológus néhány éve elhatározta, hogy bebizonyítja vagy megcáfolja a reinkarnáció teóriáját. Kutatásait hipnotizált alanyok százainak statisztikáira alapozta, akiknek előző életei – mostani nemüktől függetlenül – 50,6 százalékban férfi, 49,4 százalékban női életek voltak, egészen Krisztus előtt 2000-ig visszamenően. Habár az alanyok főként fehér, középosztálybeli amerikaiak voltak, inkarnációik pontosan tükrözték a történeti világban fennálló faji, társadalmi és népességi megoszlást. Mi több, a ruházatról, lábbelikről és konyhai edényekről szóló beszámolóik minden században egyeztek a történelmi tényekkel. (Forrás: astronet.hu)

Ezek mind-mind elgondolkodtató kutatási eredmények, de mégis marad a kérdés: mi van a halál után?
A keresztény hívőknek Jézus, a Biblia, a hit megadja a választ. Ők abban hisznek, amit nem látnak. De kell, hogy az orrunk előtt legyen a válasz, hogy elhigyjük? Sokaknak igen. S talán túl egyszerű azt gondolni - már ha hiszünk abban, hogy a halállal nem ér véget az „élet”, csak egy új szintre helyeződik -, hogy vagy a Mennyország van, ahol a feltámadással saját testünkben érdemelhetjük ki az örök életet, vagy a reinkarnáció van, vagyis új testben a régi lélek.... Talán mindez ettől sokkal bonyolultabb, sokkal több „szinttel”, s talán a kettő valahol összeér, talán... Túl sok a talán, túl sok a kérdés. Kevés a válasz.

<p>Bármelyiket is hiszünk, hogy "megkapjuk" a <strong>halál után</strong>, egy közös pontjuk van: tanulni, megtapasztalni vagyunk itt a földön, ahol úgy kell élnünk, hogy a lehető legjobbat érdemeljük ki a halál után. Akár az örök életet az élő Isten mellett, akár egy bűnhődésektől mentes életet egy új testben azért "dolgozni" kell. S ha tiszta szívvel, megbocsátásban, szeretetben élünk, úgy ahogy kell(ene) ha nem is tudjuk a választ arra, hogy mi van a halál után, ha oda jutunk, nem lesz majd mitől félnünk....<br />- MON -</p>]]>