480 kilométer nem a világ, főleg nem egy országon belül, mégis lehet akkora különbség az életszínvonalban, hogy az szinte összehasonlíthatatlan. Két angliai család erre a példa, pedig ugyanannyi a jövedelmük. Az egyik északon él, a másik délen. Az egyik jómódban él, a másik nélkülöz.

Mindenek előtt tudnunk kell, hogy Nagy-Britanniában az észak-dél eltérés jóval látványosabb, mint hazánkban a Tiszántúl - Dunántúl kontraszt, pedig sokszor ez utóbbi sem piskóta. De hogy mennyire nem az a szigetországban arra itt a példa...

 Luxus és nélkülözés

Adott két, négytagú család, ugyanakkora, esetünkben évi 15,3 millió forintos bevétellel. Ez ugyan a szigetországban sem átlagkereset, mégis jól példázza a földrajzi eltéréseket. És míg egyikük minden fillért megszámolva, napról napra él – bizony, bizony ennyi pénzből is lehet "nyomorogni" – addig a másik família a hétköznapi luxus posványa felé emelkedik. A Daily Mail oknyomozása számunkra is tanulságként szolgálhat.

A Sewell család már megszokta, hogy áldozatokat kell hoznia, ugyanúgy szenvednek a magas üzemanyag áraktól és bizony ők sem döngetik agyon a fűtést a téli szezonban. Kondibérletre véletlenül sem telik, holott régebben az egész család sportos szellemben létezett és ahelyett, hogy nyaranta családilag kirándulnának, ne adj Isten nyaralnának, épphogy egy új szőnyegre össze tudnak spórolni.

Ezzel szemben, 480 kilométerrel arrébb, északra, a Salloway család jóval szerencsésebb élethelyzetben tengeti mindennapjait. Sőt, sohasem éltek még jobban. A tizenhárom éves Bethany Salloway például most készül magának lovat vásárolni és ellentétben a másik családdal, itt mindenkinek éves kondibérlete, a síszezonra pedig síbérlete van. Pedig ők is ugyanannyiból gazdálkodnak, fillérre pontosan.

Akkor hol az eltérés?

Míg Sewellék délen, addig Sallowayék északon telepedtek le és bizony ez bőven elég ahhoz, hogy kettejük között ekkora társadalmi szakadék tátogjon. A Sewell család Wonersh városkában próbálja kigazdálkodni minden héten a túlélést – Angliában ugyanis általában hetente jár a munkabér – hisz környékük, Surrey az egyik legdrágább szeglete a szigetnek. A Salloway család azonban északon rendezkedett be, egészen pontosan Ovinghamben.

Nem nyomorognak, de...

Andrew Sewell, a negyvenegy éves családfő az építő iparban tölt be vezető pozíciót, ugyanis értékesítési vezető. Felesége, Melanie személyzetisként ténykedik, így kettejük jövedelme összesen évi 50 000 angol font, ami nagyjából 15,3 millió forintnak felel meg. Két gyerekük van és egy négyszobás családi házban élnek, amire egy ingatlanos közel 184 millió forintot becsült. Ezen kívül két kocsijuk is van, mindkettő aktív használatban.

Első hallásra nem tűnik úgy, mintha nyomorognának, itthon legalábbis egészen más fogalmaink vannak a nyomorról szóról, de  a 46 éves Melanie elmondása szerint, fizetésüket teljesen felemésztik a számlák, a tankolás és bizony ételre már nem mindig jut annyi, mint amennyire lenne igény. - Keményen dolgozunk, Andrew 60 órákat egy héten és minden pennyt kétszer is meggondolunk hova teszünk. Össze kell szorítanunk a nadrágszíjat – mondja Melanie. Mindez a briteknél már a családi nyomorgás egy bizonyos szintje. Szerintük....

- Pár éve is ugyanennyit kerestünk, akkoriban ez még jónak számított, most épphogy csak kijövünk. Azt se tudjuk nyugdíjunk lesz e, hisz a mindennapos költségek mellett képtelenség félretenni öregkorunkra – mesélt tovább a Sewell család anyja.

 Évi két nyaralás, és egyebek...

Ezzel szemben a Salloway család története egészen másként fest. Claire, az anyuka biciklivel jár dolgozni mindennap, ápolóként, míg férje, Nick egy digitális reklámcég ügyvezető igazgatója.

Egy kocsijuk van és férj minden este legkésőbb hatra hazaér, ennek ellenére most készülnek épp lovat vásárolni tizenhárom éves lányuknak és ez a költséges hobbi bizony nem az egyetlen, mait megenged magának a család. - Nick imád szörfözni, így mindannyian a helyi hajózási klub tagjai vagyunk – meséli a 39 éves Claire.

Magán egészség-klubokba is bérleteink vannak, ahová hetente többször is járunk – áradozik az anyuka, aki szerint szerencsésnek tartják magukat, hisz a tökéletes életet élik, amit mindenki szeretne. Fizetésük csupán 10%-át emészti fel a lakáshitel, amit a háromszobás családi házra vettek fel, nincsenek anyagi nehézségeik és nyugodt szívvel költekezhetnek. - Keményen dolgoztunk, hogy eljussunk erre a szintre és attól függetlenül, hogy nem szórjuk két kézzel a pénzt, jut elég a vásárlásra és akár új ruhára is, amikor csak akarom – meséli.

Minden évben a francia Alpokban síelnek, majd rendszerint két hétre, minden évben elmennek nyaralni is, idén Egyiptomba. Havonta többször is eljárnak étterembe, valóban úgy tűnik, több, mint jó életük van. Pedig ők is fillérre pontosan ugyanannyit keresnek. És ugyan sokan örülnének, ha ennyit keresnének, főleg most, amikor egyre nehezebb amúgy is létfenntartani, az is tisztán kiderül, nem mindegy hol keresi meg a betevőre valót az ember. És hogy azt mennyire okosan használja fel....

- MON -