Milyen is a Soros-féle kolbász?

A parlamenti szezon kezdetén közölt írásában Orbán Viktor a liberális és a konzervatív politika közötti különbségekről, és a két világ harcáról írt. Az elemzés végén kitért az ideológiailag egymástól kifejezetten távol álló baloldali pártok „egyesülésére” is. „Az ellenzéki oldalon ugyan még léteznek különböző pártlogók, néha civódás is hallatszik a soraikból, de valójában már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász” – fogalmazott a kormányfő, aki tulajdonképpen egyfajta Soros-kolbász létrejöttéről beszélt.

A baloldali pártok hosszú utat tettek meg saját identitásukat, értékeiket feladva, szavazótáborukat sokszor becsapva a teljes összeborulásig. Az Origo cikke bemutatja, honnan indultak, és hová jutottak a baloldali pártok a hatalom megszerzése érdekében.

Pár éve még bőszen támadták egymást, mára eltűntek az egymással szembeni kritikus hangok – elég csak Bíró László antiszemita botránysorozatára gondolni.

Legalább ennyire érdekes, hogy milyen erők mozdultak meg a kormánnyal szemben álló pártok totális egyesítése érdekében.

Messziről érkeztek

A DK, a Momentum és a Jobbik a politikai élet három különböző szegmenséből érkezett:

Az ideológiai különbségek miatt nem csoda, hogy sokkal inkább voltak egymás politikai ellenfelei (helyenként ellenségei), mint szövetségesek. A közöttük lévő komoly vitákat jól mutatja, hogy még két-három évvel ezelőtt is rendszeresen egymást szidták.

Demokratikus Koalíció

A Demokratikus Koalíció nagyon sokáig ellenségként tekintett a Jobbikra, ezt mutatja, hogy a 2018-as országgyűlési választás előtt ki akarták szorítani Vona Gábor pártját a szövetségi tárgyalásokból (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Jobbik nem ment bele a közös jelöltállításba és visszalépésekbe).

Még mindig megvan az esély arra, hogy a Jobbik a báránybőrbe bújt farkas, ezért ne kérjék még a választóik sem, hogy velük is fogjanak össze – jelentette ki az ATV Egyenes beszéd című műsorában 2018 februárjában Gyurcsány Ferenc, aki ekkor még teljesen elutasította a „báránybőrbe bújt” Jobbikot, és politikáját. „A Jobbik fennállásának nagyobbik részében olyan politikát folytatott, ami kizárja a formális vagy informális együttműködés lehetőségét” – szögezte le 2018 márciusában a Magyar Narancsnak adott interjújában a DK elnöke.

Nem sokkal később egy zalaegerszegi fórumon a választási esélyekről úgy fogalmazott, hogy nem számít közös kormányzásra a Jobbikkal.

„Választási együttműködés sem formálisan, sem informálisan nincs a demokratikus ellenzéki pártok és a Jobbik között” – tette hozzá.

A baloldali pártelnök tavalyelőtt márciusban még borúsabban látta a jövőt egy esetleges kormányváltást illetően. A Civil Rádióban azt mondta, hogy egy esetleges kormányváltás után káoszra kell számítani. „Átmeneti parlamenti kormányzás, elhúzódó koalíciós tárgyalások, aminek a végén inkább azt feltételezem, hogy új választás” – mondta.

Gyurcsány a vesztes választást követően jó ideig nem volt jó véleménnyel a Jobbikról. „Ha ön utálja a tökfőzeléket, és én is utálom, még nem biztos, hogy barátok vagyunk”

- nyilatkozta az Inforádió Aréna című műsorában, azt üzenve, hogy a Jobbik és a Demokratikus Koalíció között nincs barátság.

A DK és Gyurcsány Ferenc kezdetben a Momentumot is többször bírálta.

Momentum

„Nem mindenkivel szemben vagyunk arrogánsak – ha ez arrogancia -, de nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből” – nem sokkal a Momentum párttá alakulását követően még így vélekedett a DK elnökéről Fekete-Győr András. A 24-nek

arra a kérdésére, hogy az ellenzéki vezetők egyformán vállalhatatlanok-e, azt mondta, „Gyurcsány Ferenc azért vállalhatatlanabb”. A 2017-es interjúban hozzátette, pártjának nemcsak az aktuális kormánnyal, de Gyurcsány Ferenccel szemben is ugyanúgy fel kell lépnie.

Tökéletesen mutatja ez a szemelvény, a Momentum hogyan állt a régi szocialistákból álló DK-hoz pár évvel ezelőtt. Mint ismert, az új párt ekkor még a Gyurcsány-éra eltakarítását tűzte ki célul, politikai rendszerváltást ígérve. „A DK mai kongresszusán elhangzott, Gyurcsány Ferenc örül a Momentum megjelenésének.

A Momentum viszont nem örül Gyurcsánynak. A 2004-es népszavazás és a 2006-os őszi események megmutatták, hogy a baloldal válságba jutott; 2010 óta pedig a jobboldal, a jobboldali értékek képviselete is válságban van.

Nincs szolidaritás a jobboldalon, nincs pozitív nemzetkép a baloldalon. Az akciónkból egyértelműen látszik, hogy a választóknak valami újra van szükségük. Be kell fejeznünk a rendszerváltást, magunk mögött kell hagynunk a 20. századi jobb-bal felosztást, helyette a 21. században nem ideológiák, hanem értékek mentén kell politizálni” – nyilatkozta Papp Gergő volt sajtóreferens a 24-nek 2017-ben.

Beszállt a DK, és annak elnöke elleni kommunikációs hadjáratba Soproni Tamás akkori alelnök, Terézváros jelenlegi polgármestere. Mindenki másnál egyértelműbben fogalmazva azt nyilatkozta a 24.hu- nak 2017 végén, hogy

„nem gyurcsányozzuk össze magunkat”.

Azt is fontosnak tartotta kiemelni a beszélgetés során, hogy a magyar közélet eljutott oda, hogy „Simicskának is jobban hiszünk, mint Gyurcsánynak, ami hihetetlen, de így van”.

Személyeskedésben sem volt hiány a DK-Momentum harcban: nem sokkal a tavalyi uniós választás előtt Fekete-Győr nyilvánosan szidta a másik baloldali párt vezetőjét, aki szerinte jelenetet csinált az egyik baloldali megmozduláson. „A tegnap délutáni diáktüntetésen nem csak én éreztem magamat borzasztóan kínosan Gyurcsány Ferenc feltűnősködő riszálása miatt” – írta Facebookján, hozzátéve, hogy „enyhén szólva is ciki, ha Gyurcsánynak az első dolga a szónok meghallgatása helyett pózolni és interjúkat adni”. Fekete-Győr egyúttal arra kérte Gyurcsányt, hogy legközelebb viselkedjen, ha megjelenik egy baloldali rendezvényen.

Miután az uniós választás eredményeként a Momentum a várakozásokkal ellentétben két képviselőt küldhetett Brüsszelbe, a pártelnök önbizalomtól telve tette helyre riválisát. „Léteznie kell DK-nak Gyurcsány nélkül. Sok DK-st is biztosan zavar, hogy a DK egy one man show. És már egyre kevésbé az, ami örömteli” – üzent félreérthetetlenül.

Közvetlenül az önkormányzati választás után a Momentum elnöke azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc nem állhat a baloldali összefogás élén.

„Az ellenzéki térfélen ”nem egy a tábor”, olyan ember kell az élére, aki képes összefogni ezeket a pártokat. Integratív személy kell, de Gyurcsány Ferenc tényszerűen nem az„ – fogalmazott.

A baloldali pártelnök sokáig a Jobbikról sem volt jó véleménnyel. 2017 közepén egész pontosan úgy fogalmazott egy józsefvárosi fórumon, hogy

a Momentum szembeköpné magát, amennyiben koalícióra lépne a Jobbikkal, és az MSZP-vel.

”Ősszel a Fidesz és a Jobbik szétszedi egymást, politikai mocsok és sötétség költözik majd Magyarországra. Nekünk lesz a dolgunk, hogy elhozzuk a fényt„ – határozta meg pár éve pártjának céljait.

Nem sokkal később pedig az mondta, elsősorban az uniós zászló égetése, a cigányozás és a zsidózás jut eszébe a Jobbikról. ”Nagyon cuki Vona Gábortól ez a felkérés, de az én memóriámba nagyon mélyen beleégett az EU-zászló elégetése, a cigányozás és a zsidózás, és ezzel nagyon sok millió választópolgár így van. Amíg nem tisztul a kép, nem bizonyítják be, hogy ők valóban egy európai néppárt lettek, addig semmi esély nincs az összefogásunkra„ – jelentette ki karakán módon egy 2017-es zártkörű vitán. Hozzátette, hogy a Momentum ”értékrendjében teljesen különbözik„ a Jobbiktól.

Jobbik

A végtelenségig lehetne sorolni a jobbikos politikusok Gyurcsányt és pártját támadó ”szemkilövetős„, ”hazaárulós„ és ”magyarellenes„ nyilatkozatait. Az utóbbi két-három évben ezek a megjegyzések fokozatosan eltűntek.

Ahogy arról korábban szó esett, a 2018-as választásokat megelőzően a DK megkísérelte kizárni a Jobbikot a baloldali együttműködésből. Kezdeményezésük sikeresnek bizonyult, igaz, ekkor még Vona Gáborék sem akartak közösködni a többszörösen bukott baloldali pártokkal. Mint ismert, az ellenzéki pártok pár hónappal a választás előtt azzal voltak leginkább elfoglalva, hogy kit tegyenek bűnbaknak azért, hogy nem sikerült tárgyalóasztalhoz ülniük. Gyurcsány Ferenc annak ellenére, hogy pár nappal korábban vállalhatatlannak nevezte a Jobbikot, taktikai okokból Vona Gáborékat is tárgyalóasztalhoz hívta. Csakhogy az akkor még többé-kevésbé jobboldali politikát folytató Vona Gáborék éppen Gyurcsányra hivatkozva nem fogadták el a meghívást.

A 2018-as parlamenti választást követően a Jobbik fokozatosan olvadt bele a DK vezette baloldali szövetségbe. Emlékezetes, Sneider Tamás elnökké választását követően többször szakadt a párt. Pedig a volt elnök tavaly év végén is úgy fogalmazott, hogy ”a Gyurcsány Ferenccel közös lista a teljes ellenzék vereségét jelentené. Tetszik, nem tetszik, ezt tudomásul kell venni.„

Megválasztását követően Jakab Péter is tartotta magát egy ideig.

Nem tudok közösséget vállalni Gyurcsány Ferenccel

- nyilatkozta a sajtónak közvetlenül a Jobbik tisztújító kongresszusa után az új pártelnök. Sőt, Gyöngyösi Márton elnökhelyettes megfogalmazása szerint Jakab ”a tisztújító kongresszuson úgy kérte a tagság bizalmát, hogy elmondta, elképzelhetetlen, hogy egy listán legyen Gyurcsány Ferenccel„. A hvg (ahogy a szakma többsége hívja) kisújságírójának adott márciusi interjújában megerősítve ezt, kifejtette, hogy ”nem fogok Gyurcsány Ferenccel egy listán szerepelni„.

Maga Gyöngyösi Márton is bírálta a DK elnökét, amikor az Azonnalinak azt mondta, hogy ”Gyurcsány inkább akadálya egy közös listának, mint a melegházasság„.

A Jobbik korábbi vezetésének egy része (a Vona-féle szárny) már a kezdetektől fogva partnerként tekintett a Momentumra. Ennek ellenére előfordult, hogy az egykor nemzeti radikális párt nekiment baloldali riválisának.

Az után, hogy Fekete-Győrék elindították NOlimpia kampányukat, a Jobbik II. kerületi szervezete a budapesti Maccabi Játékok ellen kezdett el aláírásokat gyűjteni. Ebbe a körbe sorolható, hogy a Jobbik szóvá tette a Momentumnak, hogy a romániai választásokon román jelöltnek kampányoltak.

Egymásnak hízelegnek a hatalomért

Mára azonban jelentősen megváltozott a baloldali pártok közötti viszony, a hatalom megszerzése érdekében félretették nézeteltéréseiket. A folyamat közvetlenül a legutóbbi országgyűlési voksolást követően kezdődött, amikor közösen hirdettek tüntetést a demokratikus választás eredménye ellen. Ekkor már látszott, hogy ebből teljes összeborulás lesz: ennek első komolyabb jele az volt, amikor tavaly januárban a teljes ellenzék, köztük Gyurcsány Ferenccel és Jakab Péterrel, közösen mutatkozott a parlament lépcsőjénél.

Ennek legérzékletesebb példája Bíró László ügye. Mint ismert, a jobbikos politikus a Párbeszéd, az MSZP, a DK, a Momentum és az LMP jelöltjeként indul a tiszaújvárosi-szerencsi időközi választáson. Miután a baloldali pártok képviselői ezt bejelentették, kiderült, Bíró korábban több alkalommal is antiszemita megjegyzéseket tett. A zsidó embereket ”tetűcsúszdásoknak„, Budapestet pedig ”Judapestnek„ nevezte, máskor pedig ”zsidó uzsora-banktőkéről„ írt.

Ennek ellenére a baloldali pártok nem hátráltak ki mögüle, továbbra is támogatják jelöltségét. Sőt, Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, Fekete-Győr András és Karácsony Gergely is nyíltan megtámogatta kampányát. Gyurcsány Ferenc pedig több alkalommal is megmagyarázta, pártja miért nem vonja vissza támogatását.

Szintén szép példája volt az elvtelen szövetségkötésnek, hogy Vadai Ágnes, a DK parlamenti képviselője az ATV egyik műsorvezetőjével szemben védelmébe vette a Jobbikot. Ez az irány. ”Az, hogy a Jobbik feláll mellénk a színpadra, az azt jelenti, hogy ők elfogadják ezeket a szabályokat„ – jelentette ki Vadai, hozzátéve, hogy nem hajlandóak a Fidesz kottájából játszani, majd beszélgetőpartnerének azt ajánlotta, hallgassa meg Heller Ágnes véleményét is. Mint ismert, a baloldali filozófus az elsők között vetette fel, hogy a Jobbikot be kell venni a baloldali összefogásba.

Külső erők terelték össze őket

Ahogy az eddigiekből is kitűnik, a legkevésbé sem természetes folyamat, hogy az ideológiai palettán egymástól tisztes távolságban lévő pártok teljesen összeálltak, olyannyira, hogy elvesztették identitásukat és karakterjegyeiket. A miértre csak részleges válasz a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, legalább ilyen meghatározóak azok a folyamatok, amelyek a háttérben történtek.

Soros György régóta ellenségként tekint a migrációt és úgy általában véve a nyílt társadalmak eszméjét elutasító magyar kormányra. Éppen ezért minden követ megmozgat annak érdekében, hogy valamiképpen leváltsa a Fidesz-kormányt. Mivel magát a kormányzás irányvonalát nem tudta ”eltéríteni„, ezért az ellenzéki pártokat terelte össze. Ennek oka egyszerű: a bevándorláspárti spekuláns értékelése szerint a baloldal csak közösen, egységfrontba tömörülve tudja legyőzni a kormánypártokat.

A magyar sajtó részletesen feldolgozta, hogy Soros és a hozzá köthető szervezetek hogyan igyekeztek a tervet megvalósítani. A legkényesebb pont egyértelműen a Jobbik volt, hiszen az egykoron nemzeti radikális párt egyedül alkotta a harmadik pólust, politikája pedig élésen szemben állt a baloldali pártokéval. Egyre több bizonyíték került elő arról, hogy az üzletember hogyan szerzett befolyást lerakatain és emberein keresztül a Jobbikban. Kiderült, hogy már a választások előtt a párt vezérkara körül sürgött forgott Teplán István, a Soros György-féle CEU egyik alapítója. Az Origo számolt be róla elsőként, hogy már 2017 környékén intézményes kapcsolat alakult ki a Jobbik és Soros György egyik fontos szervezete, az Amnesty International között.

Mindebből pedig az következik, hogy külső erők, a Soros-hálózat hatására álltak össze a kormánnyal szemben álló pártok.

Orbán Viktor fent idézett írásában ezt úgy fogalmazta meg, hogy ”az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront„.