Haszontalan tanulmányok milliókért: Gyurcsányék közvélemény-kutatással harcoltak a terroristák ellen

A Political Capital (PC) által a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NBH) írt anyagok közül a legérdekesebbek közé tartoznak azok a közvélemény-kutatások, amelyek 2007 és 2009 között készültek. A Mandiner szerint öt ilyen kutatás volt, ebből négy van lap birtokában, méghozzá azok, amelyek a 2008-as és 2009-es nemzeti ünnepeken, március 15-én és október 23-án az ünnepségeken való részvételt és más preferenciákat mértek.

A Mandiner nemzetbiztonsági forrásai szerint ezen kutatásokat lényegében semmilyen módon nem tudta hasznosítani a kémelhárítás. A Gyurcsány- és Bajnai-kormányok viszont annál inkább használhatták ezeket politikai célokra.

Megbízások

Az NBH és az SDI Kft. között köttetett szerződések nemcsak az adott nemzeti ünnepre elvégzett közvélemény-szondázást tartalmazzák, hanem más kutatásokat is. Egy 2008. július keltezésű megállapodás magában foglalta egy 150 oldalas tanulmány elkészítését, amelyben a radikális társadalmi csoportok véleményének, internetes tevékenységének monitorozását kérte az NBH az év szeptember 30-áig. A munkáért a felek 8,64 millió forintnyi juttatásban állapodtak meg.

A szerződés tartalmazott egy online véleménykutatásnak nevezett szondázást is, az előzőhöz hasonló témában: a radikális közéleti csoportok attitűdjeinek, kommunikációjának vizsgálatára koncentráltak. Az NBH arra is kíváncsi volt, hogy a PC talál-e nemzetbiztonsági kockázatot jelentő akció előkészületére utaló jeleket, netán védett személyek elleni támadások előkészítését. Az anyagokat hetente kellett leadniuk a PC szakembereinek 2008. december 31-ig, havonta 1,44 millió forintért.

Végül pedig a szerződés tartalmazta a szóban forgó közvélemény-kutatásokról szóló megbízást, a szondázás során pedig a „radikális jelenségek társadalmi támogatottságának vizsgálatát” kérték az aktuális eseményekhez, a nemzeti ünnepekhez kapcsolódóan. A szóban forgó 2008 júliusi szerződésben összesen két, 600 fős mintán végzett telefonos közvélemény-kutatásról volt szó, valamint további egy kvalitatív megkérdezésen alapuló mélyinterjús kutatásról. Ezekért darabonként 4,2 millió forintot fizetettek a PC-nek, vagyis összesen bruttó 12,6 millió forintot.

A 2009-es évre szóló közvélemény-kutatásokról azon év januárjában állapodtak meg a felek. Érdekes módon ekkor a telefonos közvélemény-kutatások már jóval kedvezőbb áron készültek: darabjuk bruttó 1,6 millió forintért, valamint a dokumentumokban szerepel egy úgynevezett „célcsoportos vizsgálat”, amely 6,4 millió forintba került. A feladat a „nemzetbiztonsági kockázatokban érintett csoportok” attitűdjeinek, konfliktuskezelési stratégiáinak, véleményáramlatainak vizsgálata volt.

Gyurcsány politikai alaptételei

A kutatások tartalmaznak olyan részeket, amely laikusok számára akár igazolhatnák is azok szükségességét. Az SDI Kft. például azt is vizsgálta, hogy hányan terveznek részt venni a nemzeti ünnepeken a szélsőséges csoportok által tartott megemlékezéseken. Az ilyen összejövetelek jelentettek némi biztonsági kockázatot. Az eredmények azonban aligha voltak hasznosíthatók, mivel országosan csupán 600 főt kérdeztek meg a felmérések során.

Így történt, hogy a kutatásban a 2008. október 23-i Jobbik nagygyűlésen 5 fő, a MIÉP Hősök terén tartott megemlékezésén 4 fő, a Hatvannégy Vármegye és a Hunnia Mozgalom eseményén 2 fő jelezte a részvételét a 600-ból. „Az adatokat a kis esetszámok miatt csak tájékoztató jelleggel közöljük” – olvasható a tanulmányban (lenti kép).

A közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban általános tapasztalat, hogy annál pontosabbak, minél több a megkérdezett. Magyarországon az átlagos, országosan reprezentatív kutatás jellemzően 1000 fős mintán történik. Ezek átlagos hibahatára 3 százalék körül mozog. A PC állítása szerint az ő 600 fős kutatásuk hibahatára 4,1 százalék. Azonban, ha olyan kérdéseket tesznek fel, amelyre a teljes mintából csak nagyon kevesen adtak választ, akkor a hibahatár jelentősen megnőhet. Ebben az esetben is ez történt, ezért is tették hozzá a kutatók, hogy az „adatok csak tájékoztató jellegűek”, ami virágnyelven azt jelenti, hogy nem relevánsak. Ami ezekben a mérésekben politikai szempontból érdekes lehet, az a tendencia, amely szerint a vizsgált időszakban a lakosság jelentős többsége elutasította az erőszakot. 

A válaszadók további 30 százaléka, jellemzően az ekkori ellenzék, a Fidesz szavazói körében az a vélemény volt domináns, hogy elítélik az erőszakot, ám „meg lehet érteni egyesek elkeseredését”. Az atrocitások támogatottsága 5 százalék körül mozgott. Nagyjából ezek az adatok visszaköszönnek mind a négy, általunk vizsgált kutatásban, ahogy azonban megyünk előre az időben, úgy lettek a megkérdezettek kis mértékben egyre inkább elutasítóbbak az erőszakos megnyilvánulásokkal. 

Az erőteljes rendőri fellépés kapcsán hasonló értékek láttak napvilágot: a megkérdezettek fele szerint ezért a jelenségért a tüntetők voltak a hibásak, negyedük szerint mindkét fél, vagyis a demonstrálók és a hatóság is hibázott. A konkrét erőszakos cselekmények kapcsán még ennél is elítélőbb volt a közvélemény: a hídlezárások és utcai barikádok felállítása a megkérdezettek háromnegyedének vívta ki antipátiáját. A politikusok kifütyülését kétharmaduk ítélte el. 

A magyarok nyugalom és békesség iránti vágya, vagy más szóval rendpártisága valószínűleg azóta sem változott, ezért is fordulhatott elő, hogy a baloldal elmúlt évekbeli agresszív tüntetései nem találkoztak a többség szimpátiájával.

A Mandiner teljes cikke ITT olvasható el.