„Az öregektől tanultam”

Hollóháza - Smuczer Miklós gyerekkorában szeretett bele a mezőgazdaságba.

„Most még onnan ereszkedj le idáig és akkor ezzel a darabbal végeztünk” – instruálja a traktorost Smuczer Miklós, akit Hollóházán legkönnyebben ott lehet megtalálni, ahol valamilyen mezőgazdasági munka folyik a helyi közfoglalkoztatási programon belül. Valamikor a települést is vezette Smuczer Miklós, mert 1998-ban őt választották polgármesterré, most a mezőgazdasági munkák és a településszépítés felett bábáskodik.

Nagyon szeretem a földet, mert meghálálja a törődést." Smuczer Miklós

Az öregek tudták

– Talán ehhez értek a legjobban, pedig sosem végeztem ilyen iskolát – mondja Smuczer Miklós. – Az egész gyerekkorom úgy telt, hogy állandóan a földek körül lábatlankodtam. Amit tanultam, azt mind a régi öregektől tudom, akiknek a tapasztalatában és bölcsességében soha nem kételkedtem. Kevesen gondolnák, de nagyanyáink korában létezett csak igazán a biogazdálkodás. Nem nagyon volt pénze a szegényebbeknek vegyszerre, hát a maguk módján oldották meg a kártevők ellen a védekezést. Ha a krumplin megjelent a krumplibogár, akkor beáztatták a csalánt, aztán annak a levével permeteztek. Ugyanolyan hatásos volt. A mai napig nem vagyok híve a vegyszerezésnek, csak akkor, amikor már nagy a baj, addig megoldjuk a régi öregek módszereivel. Nagyon szeretem a földet, mert meghálálja a törődést. Még ez a savanyú hollóházi föld is. Arra a domb tetején most pihentetjük a földet, csak tököt vetünk bele, mert ez a föld olyan, hogy minden második évben trágyázni kell. Most ezért ezen az új helyen hasítottunk ki egy darabot a krumplinak. Régebben nem volt gond a trágyázás, majdnem minden portán tartottak állatokat. Most kicsi az állatállomány, de ahonnan lehet, begyűjtjük a szerves trágyát, azt rakjuk a földbe.

Késésben

Nem kerülhetjük el, hogy a kicsit furcsa, télies tavaszról szót ne váltsunk.

– Két hetes késésben vagyunk. Még a melegházban is. A palántásokat ki sem tudtuk még ültetni, mert ez a folytonos hidegfront-melegfront váltás nem csak az embereket stresszeli, de a növényeket is. A melegben megindulnának, a hidegben megállnak. Sietnünk azonban nem muszáj, ha a növény megkapja a megfelelő gondoskodást, akkor meg is fogja majd hálálni. Egyébként sem vagyok a nagy kapkodás híve, mert a régi öregektől azt is megtanultam, inkább álljunk meg munka közben egy percre és gondolkodjunk, hogy is kéne tovább csinálni, minthogy tíz percig csináljunk valami butaságot, amit aztán másfél óra alatt kell majd helyrehozni. Az embereknek is azt szoktam mondani, tudom, sokuknak kényszerpálya ez a munkalehetőség, de ha már ebben vagyunk, akkor azt csináljuk tisztességgel és odafigyeléssel.

ÉM-BG