Trianon - A patak, amely kettészelte Sátoraljaújhelyt

Sátoraljaújhely - Hogyan, milyen érdekből lett egyszerre csak hajózható a Ronyva?

A trianoni diktátum egyik groteszk története a „hajózhatóvá” tett Ronyva, amely így határfolyóként kettészakította Sátoraljaújhelyt. A patak túlsó partján található Szlovákújhely, amely nevében is őrzi eredeti hovatartozását.

Ronyva-legendák

A legenda szerint az I. világháború után a Magyarország és Csehszlovákia közötti határ megállapításakor a patakot annak érdekében tették meg határfolyónak, hogy a túlparton futó Kassa–Csap-vasútvonal teljes egészében a határ túloldalára kerüljön, és biztosítsa a kisantant országok közötti kapcsolatot.

Ennek következtében Sátoraljaújhely gyártelep-vasút­állomása, de a város villanytelepe is Csehszlovákiához került.

1924-ben alakult ugyan egy magyar-csehszlovák vegyes bizottság egyféle határkorrekció elvégzésére, de az csak a városi vízmű telepét adta vissza.

Egy másik legenda szerint, amelyet Ablonczy Balázs említ Trianon-legendák című könyvében, amikor kijött az antant-bizottság felmérni a környéket, a csehek tüzet gyújtottak a Ronyva partján, pokrócot lengettek felette és azt mondták a franciáknak és a briteknek, hogy ott megy egy gőzhajó.

A Revíziós Liga idegen nyelvű, fényképes brosúrában mutatta be a békeszerződés képtelen helyzeteit: a szétszabdalt majorokat, utakat, birtokokat. Itt szerepel egy kép a Ronyvában fürdő gyerekekkel és egy kutyával, aminek a feje Magyarországon, de a farka már Csehszlovákiában van.

A sors iróniája, hogy 2010 nyarán az árvizek Sátoraljaújhelyet sem kímélték, akkor a kiöntött Ronyva valóban hajózható volt, néhol még a környező utcákban is csónakokkal közlekedtek pár napig.

A gyaloghatár

A Ronyva a mai napig határvonalként szerepel Magyarország és Szlovákia között.

A Rákóczi úti határátkelő a nyolcvanas évek közepéig az egyetlen határállomás volt Sátoraljaújhelyen. A város határában megépült közúti átkelő megnyitása után került fel a Ronyva-hídra a kerítés, és onnantól kezdve csak gyalogosan, vagy kerékpárral lehetett átmenni Szlovákújhelybe. Ekkor terjedt el a helyiek körében a gyaloghatár elnevezés.

Dankó Dénes, Sátoraljaújhely alpolgármestere az újhelyiek többségéhez hasonlóan őriz emlékeket a gyaloghatárról.

– Fiatalabb koromban néha átjártunk a barátaimmal söröz­ni a szlovákújhelyi vasútállomáson lévő vendéglőbe, ami a gyaloghatártól pár méterre található. Csupán azért, mert a szlovák oldalon sokkal olcsóbb volt. Nagyon észnél kellett lennünk, mert a határ csak este 10-ig volt nyitva, ha egy perccel is később értünk oda, akkor kerülhettünk a közúti határ felé, ami jó öt kilométeres séta volt.

A szlovákújhelyi viszonylagos olcsóság az ottani üzletek forgalmát is fellendítette egy időben.

Amikor hazánk csatlakozott a schengeni övezethez, rögtön lebontották a kerítést, de a szlovákok beton virágládákat- és behajtást tiltó táblákat helyeztek ki, így továbbra is csak gyalogosan vagy kerékpárral lehetett a hídon átkelni. Közel négy év után módosították az államközi szerződéseket, ismét közúti híd besorolást kapott az átkelési pont, elvégezték a felújítási munkálatokat, így 2011 nyarán hivatalosan is megnyithatták a gépjárművek előtt azt az átkelőt.

ÉM-BG